Dave985 megmondja

Útban az olimpiáért + Dudu esete

Üdv mindenkinek! 

Meglehetősen régen jelentkeztem a blogomban. Nem nagyon történt a sportvilágban olyan dolog, amiről szívesen írtam volna, fő témám, a Forma1 pedig jelenleg egyet jelent a tesztidőszakkal, amiről csak egy, hosszabb lélegzetű bejegyzést szándékoztam írni. 

Még mielőtt belemennék, néhány aktualitást mégis kiemelnék. Igazán sportos év előtt állunk! Foci-EB, olimpia és a többi. A kvótaszerzés finiséhez érkeztünk. Sajnos a 4 évvel ezelőtti bravúr nem ismétlődik meg, nem fogja képviselni országunkat újra négy csapat. A férfi kézisek elvéreztek az EB-n, pedig az első csoportkörben vertek egy világbajnok csapatot (spanyol), majd végig partiban voltak a címvédő németekkel. A középdöntő lényegében egy meccsen, az Izland ellenin ment el (no meg a svédek elleni meccs utolsó másodpercében…). Ha ott nem kapunk ki, nemhogy mehettünk volna az olimpiai selejtezős tornára (jó esélyekkel), hanem az EB-n bejutottunk volna a legjobb 4 közé. Így azonban megelőzött minket két olyan csapat (a svéd és a norvég), amelyek nem szereztek kvótát, így lemaradtunk Pekingről. De csapatunk fiatal még és elhivatottnak tűnik, Londonra beérhetnek.

A női szakágban jobb a helyzet, noha az utóbbi évek leggyengébb világeseményén vannak túl, főleg ami a küzdőszellemet illeti. Ennek ellenére az edzőváltáson átesett csapatnak kutyakötelessége a francia-kongói-japán hármasból minimum kettőt megelőzni. Az olimpián pedig nagyon bízom az éremben. 

Vízilabda fronton viszont mindkét csapatunk kinn van. Az utóbbi két olimpián győztes férfiaknál ez nem is volt kérdés, mégis egy kicsit feszengve várja az ember Pekinget. Athén óta ugyanis nem nyertek döntőt a fiúk, rendre vereséget szenvedtek hol az örök mumus szerbektől, hol a horvátoktól. Bizonyos posztokon vérfrissítésre van szükség (Molnár „Papesz” és Fodor Rajmund, akit sokan emlegetnek), ez bizonyos. A szövetség és a kapitány koncepciója számomra érthetetlen. A múlt héten rendeztünk egy 4 csapatos minitornát Kecskeméten. Az ellenfelek: Románia, Ausztrália és Kanada. No comment… Az utóbbi években úgy tűnik, mintha hazai pályán tudatosan kerülnénk a nevesebb ellenfeleket. Olyan csapatok ellen szerintem nem lehet igazán kiválasztani a majdani olimpiai keretet, amiket a C-D válogatottunk is simán verne… (persze azt se szabad kifelejtenünk, hogy az ellenfeleink se biztosan ragaszkodnak ahhoz, hogy rögtön az alapozás idején meccseljenek velünk…) Mindenesetre hamarosan EB, alkalmas lesz főpróbának! 

A lányokért nagyon izgultam. Szimpatikus a csapat, és eredményesek is. Csak sajnos náluk is fellelhető az a fránya női szeszély. Nemhogy mérkőzésről mérkőzésre nem képesek ugyanazt a magas színvonalú játékot produkálni, hanem még negyedről negyedre sem képesek erre. A selejtezőtornán a négy közé kellett beférkőznünk, ez – figyelembe véve a csoportunkat -  nem tűnt olyan könnyűnek. De a lányok mindenkire rácáfolva, veretlenül és imponáló gólkülönbséggel (68: 21) szerezték meg a csoportelsőséget, elkerülve ezzel a középdöntős keresztbejátszások izgalmát. (Talán legnagyobb riválisunktól, az olaszoktól ugyan kikaptunk az elődöntőben, majd a görögöket legyőztük a „bronzmeccsen”, de ez igazán senkit nem érdekel) A 2005-ben vb lányoktól igazi meglepetést várok az olimpia utolsó előtti napján…;) 

Bartha Nóri kvótájának pedig különösen örülök. A műugrás valamiért mindig is a szívem csücskének számított.Egy kissé feszengve beszélnék kétszeres olimpiai bajnok vívónőnk, Nagy Tímea esetéről is. Azért feszengek, mert olvasni fogja ezen sorokat olyasvalaki is, aki avatott szakértője a sportágnak. :) Fiatalok példaképe, a fantasztikus sportember sokadik szülése után is visszatért (ha jól tudom, mindkét olimpia előtt szülés után nyert aranyat). A sportnapilapban adott nyilatkozatában ugyanakkor közölte, hogy már nem élvezi annyira a vívást, mint annak idején, amikor vb-t nyert.  A múlt hétvégi versenyen eldőlt, hogy csak szabadkártyával indulhat Pekingben. Egyes információsok szerint egy NOB-os fejes már beígérte neki azt. Mincza Ildikó mindenesetre nagy valószínűséggel képviselheti hazánkat alanyi jogon az olimpián. Ha emlékeim nem csalnak, Athénben kevésen múlott az éremszerzés. Talán majd idén még többször láthatjuk dobogón vívóinkat. 

Ha már szabadkártya! Húzzák-halasszák szegény Berki Krisztián ügyét! Mint ismeretes, a rendkívül komplikált (és engedtessék meg: ostoba) kvalifikációs szisztéma miatt az elmúlt vb ezüstérmese, az EB-címvédő alanyi jogon nem szerzett kvótát. Mert az összetettet nézik elsősorban, a csak egy számban indulókat méltánytalanul lehúzzák. Igazi magyar ember módjára kombinálok. Berki előtt – nem sokkal – egy kínai gyerek végzett. Úgy, hogy Krisztián nem is teljesített tökéletes gyakorlatot (sokak szerint neki van a legerősebb programja). Berki távolmaradásával kvázi előre lefutottá válna a verseny, az aranyérem sorsa nem lenne kétséges.  Berki riválisai a szabadkártyáért a holland gyűrűs (Van Gelder) és a szlovén nyújtós (Aljaz Pegan). Előbbi szintén komoly riválisa a házigazdák egyik üdvöskéjének, míg utóbbiról ez nem mondható el. A szlovén mellett szól az is, hogy a másik kettőnél jóval idősebb, vélhetően utolsó olimpiája lenne az idei. Arról nem is beszélve, hogy a lobbihoz érett és erős sportdiplomácia kell, ami Magyarországnak nincsen, mint ahogy tudjuk a többszöri sikertelen EB-pályázat nyomán. Tehát én nem vagyok bizakodó ez ügyben sem… 

Az olimpia után egy rövid szó az EB-ről, ahol nélkülöznie kell a szurkolóknak az egész torna egyik potenciális felfedezettjét. Ismert, hogy a Birmingham védője, Martin Taylor brutális belépője nyílt szárkapocs- és sípcsonttörést eredményezett a horvát-brazil kettős állampolgárságú csatár bal lábában. A látvány borzalmas volt, nem hiába meg sem ismételték az élő közvetítésben. Meglátásom szerint szándékos volt, noha nyilván nem akart ennyire súlyos sérülést okozni a bekk, erődemonstrációnak szánta. De ez nem indok. A korábbi tapasztalatok után ebben az évben aligha fog pályára lépni a fiatal tehetség.  Ideje lenne észrevenni a FIFA-nak, hogy revideálni kellene a játékvezetői „kódexet”. Tűrhetetlen, ahogy tolerálják – főleg Angliába -  a hátulról induló belépőket, amik a legtöbb esetben ártalmatlanok, de amint a támasztólábat találják el, rögtön ott a baj! Sokan felróják az angoloknak, hogy favágók, mást sem tudnak, csak keménykedni, rohanni, beívelni és rúgni egy hatalmasat. (Az olaszokon a túlzottan defenzív stratégiát kérik számon.) Ez különösen az angol középcsapatoknál szembeötlő. Náluk még játszanak elvétve angol játékosok is, nem az van, mint Pl. az Arsenalnál vagy a Liverpoolnál, hogy jószerivel a világ focijának kivonata lép pályára mezükben (a ManUtd 2-3 szigetországi focistájáért se érdemel tapsvihart). Valamit sürgősen tenni kell, mert ez egy újabb szög lesz a foci koporsójába… 

Az alpesi sí lassan a vége felé közeledik idén, egyre izgalmasabb a helyzet, majd erről is beszámolok részletesebben (férfiaknál min. 3, hölgyeknél 5-6 potenciális esélyes jöhet szóba).

A jövő hét elejére megérkezik írásom a tesztekről! 

De mostantól készülődik én is a pénteki fórumtalira! :))))

Kiért beteg a magyar foci?

Noha, ez a blog a ’Dave985 megmondja’ nevet viseli, mégis mindig lehetőséget fogok biztosítani bárkinek, akinek krónikus beszélőkéje van egy adott témával kapcsolatban, és azt szeretné megosztani a nyilvánossággal, viszont külön nem szeretne ehhez blogot nyitni.

Első alkalommal Varga Ádám (varga-ad83 néven ismert) fog szót emelni a magyar foci aktualitásairól. Mivel rendszeresen beszélek vele priváton, így tudom, hogy a Sopron Fc megszűnése, és ezzel összefüggésben a REAC átköltözése a Hűség városába, kicsapta nála a biztosítékot. Mert súlyos véleményei vannak a Kisteleki-vezette MLSZ-ről.

Szóval innentől Varga Úré a terep!:)

Sajnos, ez az írás el fog maradni a megszokott színvonaltól (azaz Dave-étől), dehát sajnos képességeim korlátozottak...

Amiről írni szeretnék, az néhány furcsaság, ami Magyarország máig legnépszerűbb sportágával, a labdarúgással kapcsolatban megfigyelhető volt az utóbbi évtizedben-években. Sokan sokszor kérdezték: miért beteg a magyar foci? Nos, szerintem, nem miért, hanem kiért! A vezetők (klubvezetők,  MLSZ) a problémák fő okai, nem a külső (gazdasági) körülmények vagy a játékosok (bár gyakran ezek/ők is alaposan kiveszik a részüket). Na és nem szabad kihagyni a felsorolásból a médiát sem.

Nézzük hát, miket is tartok a legfurább dolgoknak ebben a mi kis magyarfocinkban:

1.       Telephelyváltások – na ne eufemizáljunk, ide-oda költözgetések. Persze, mindig is voltak ilyenek. Teszem azt, nem volt megfelelő a pálya, felújították stb... Az még érthető is, ha egy csapat elköltözik ilyen okonál fogva a szomszéd településre – ld. pl. a Kiskőrösi Stadler FC Akasztóra költözését 1994-ben. Na de ami mostanában zajlik, az már kaotikus, követhetetlen, ép elmével felfoghatatlan. A mai klubvezetők értelmező kéziszótárt olvasva sem értenék meg, mi is az a lokálpatriotizmus! Ahol több pénzt látnak (persze, saját zsebük szempontjából), oda viszik az általuk tulajdonolt focicsapatot. Erre most igen aktuális példa Kutasi „Úr” akciója, melynek köszönhetően végérvényesen eltűnhet a focitérképről az egykori Czabán Samu tér – pedig ez a helyszín (ha a csapat neve változott is) évtizedeken át a magyar foci első- második vonalának kihagyhatatlan eleme volt. Dehát ez csak az aktuális példa – van itt jóval több is: gondoljunk csak a zálogházas Bíró Péter ámokfutására Komáromból Tatabányán és Szombathelyen át Pápáig – aligha ez lesz a végállomás. A korábbi állomások máig nem tudták kiheverni áldásos tevékenységét – gondoljunk csak a szinte semmiből (saját utánpótlásának maradványaiból) újjáalakult Halira. Tatabányán is csak azért nem halt meg a foci, mert egy hasonló szellemiségű társaság Óbudáról Csepel érintésével ide költözött. Ugye, könnyen követhetőek a történések? :) De hát említhetnénk még a minden évben máshonnan indulási jogot vásárló monori-siófoki Diósgyőrt is példaként. Persze, nem mindig történik tényleges költözés, olyan is van, hogy egy-egy város nagymúltú csapatát megszüntetik, hogy ezzel helyet csináljanak egy semmiből jött új csapatnak – erre a Nyíregyháza Kertváros kedvéért beáldozott egykori NYVSSC a legjobb példa. .Gondoljuk végig, ki tehet arról, hogy erre lehetőségük van a klubvezéreknek? Persze, a szövetség. De ugyan miért jut egyáltalán eszükbe ilyesmi? Hogyan irányíthatnak olyan emberek 1-1 klubot, akiknek semmilyen érzelmi kötődésük nincs hozzá?

2.       „Nagy igazolások”: A klubvezetők másik fontos „sara”. Innen-onnan összeszedett idegenlégiósok – akik gyakran a megye II. színvonalát sem érnék el. Ld. pl. az őszi Újpestet – szép sorban zavarják el trinidadi, koreai, finn sztárjaikat... Elviszik a pénzt, elveszik a helyet a magyar fiatalok elől.

3.       Bűnözők a klubok élén: Erősnek tűnő kifejezés – ám bizony-bizony vannak esetek, amikor szó szerint értendő! A Békéscsabát sírba tevő Darko Canadic ellen elfogatóparancs van érvényben – mily meglepő, gazdasági bűncselekményekért. 

4.       Külföldi tulaj: Gúnyosan írhatnám: ld. előző pont. Ami tény, az tény: a Sopron olasz tulajdonosairól nem nagyon lehet tudni, kik is voltak valójában, és honnan volt pénzük a klub megvételére. Volt pénzük valójában? Ez is egy kérdés, persze!  Vízer Máriusz kicsit más kategória – de hogy nagy szerepe volt a soproni foci lezüllesztésében, az vitathatatlan. De emlékezhetünk még a félegyházi mészáros Pini kispesti rémuralmára is. Általában elmondható: ha egy klub külföldiek kezébe kerül, az a vég kezdete.

5.       MLSZ: Az előző néggyel egyenrangú ok. Elvileg a rend, fegyelem, törvényesség őre lenne. A gyakorlatban egy hataloméhes, gerinctelen („én nem leszek MLSZ-elnök”) minidiktátor akaratát vakon teljesítő bólogatójánosok gyülekezete. Közben egyre nagyobb a káosz a szövetség körül. Amíg Kisteleki az MLSZ elnöke, semmi nem lesz jobb! Sorban jönnek az ügyek, lejáratta magát Európa előtt (EB-pályázat), az ország előtt (selejtezők eredménye, kapitányválasztás), közben sorra mennek tönkre az elvileg pénzügyi ellenőrzéseken átesett klubok, melyeknek egyébként a szövetség jelentős összegekkel tartozik. Ja, és már az APEH is kezd vizsgálódni a „törvényes” ügyletek kapcsán... Jól érezhető, hogy vannak kedvencek a klubok között  pl. MTK (ld. válogatott keret – ezt néha úgy érzem, Várszegi állítja össze), Felcsút FC (elképesztően nyilvánvaló segítség pályán belül és kívül – tizenegyesek, emberelőnyök, ellenfelektől pontlevonások...). Na persze, az egyenlőség nem is volt ott a három jelszó között...

6.       Média: Na, azért erről se feledkezzünk meg! Elfogultságuk bizonyos klubok iránt éppúgy határtalan, mint az MLSZ-nek... Végletekben fogalmaznak, a sport helyett a bulvárra helyezik a hangsúlyt. A közszolgálati (?) TV-rádió fokozatosan kilépett a magyar fociból – pedig a sportág népszerűsítése nélkül aligha lesz felemelkedés – még ha az előző tényezőkben javulás is áll be.

Hát, nagyon röviden ennyit akartam írni. Bizonyára van, amit kihagytam – de hát erre valók a kommentek! :))

varga-ad

Kudarcot vallottunk!