Dave985 megmondja

Szezonértékelő 2009 3. rész

2009. dec. 12. 18:00 - írta SilverDave985  

Köszöntök mindenkit!

 

Kínkeserves vontatottsággal, de nagy nehezen végre elérkeztünk a 2009-es Szezonértékelő 3. részéhez. A záróepizódban a konstruktőri tabella első három helyezettjét igyekszem ízekre szedni. Elsőként kedvenc csapatom, a gyalázatos nyitány után élcsapattá fejlődött McLaren- Mercedes kerül terítékre. Őket követi a 6 futamgyőzelmet ünneplő, ám mind technikai, mind taktika szinten egyértelműen alulmaradó Red Bull Racing. Végül pedig az első évükben mindent nyerő, majd gyorsan át is alakuló Brawn- Mercedesről szólok néhány szót.

 

Kedves olvasóimnak ezúton is meleg szívvel ajánlom a Flagmagazin hasábjain publikált visszatekintőimet, annak is első részét. Rajtam kívül is akad persze olvasnivaló, gasztronómiai- közéleti- történelmi témájú cikkek egész sorát figyelemmel követhetitek.

 

Előző értékelőim itt olvashatók:

 

- 1. rész (Toro Rosso, Force India, Renault, Williams)

 

- 2. rész (BMW Sauber, Toyota, Ferrari)

 

 

 

 

 

Vodafone McLaren Mercedes:

 

Világbajnok: 8x (1974, 1984, 1985, 1988, 1989, 1990, 1991, 1998)

Versenyek száma: 666

Idény végi pozíció: 3.

Pontok száma: 71 (3392,5; ill. 3595,5)

Futamgyőzelem: 2 (164)

Dobogós helyezés: 5 (436)

Legjobb helyezés: 1. (Hamilton, Hungaroring és Szingapúr)

Pole pozíciók száma: 4 (145)

Első rajtsor: 5

Legjobb időmérős helyezés: 1. (Hamilton, Spa, Monza, Szingapúr és Abu Dzabi)

Átlagos rajtpozíció: 10, 147 (6.)

Versenyen futott leggyorsabb kör: 0 (137)

Teljesített körök száma: 1692 (7.)

Kiesési ráta: 20, 588 % (8.)

Központ: Woking (Egyesült Királyság)

Csapatvezető: Martin Whitmarsh

Csapat-menedzser: Jonathan Neale

Technikai vezető: Paddy Lowe

Vezető mérnők: Pat Fry

Vezető tervező: Neal Oatley

Vezető aerodinamikai mérnök: Simon Lacey

Pilóták: Lewis Hamilton (1), Heikki Kovalainen (2)

Versenymérnökök: Phil Prew, ill. Mark Slade

Tesztpilóta: Pedro de la Rosa, Gary Paffett

Dave985 értékelése: 15 évre visszamenőleg nem volt példa ennyire rosszul összerakott aerodinamikájú McLarenre, döbbenetes, 3 sec-es lemaradásban volt a tesztek folyamán, innen küzdötték fel magukat az élre, nagy nehézségek árán meglelték a siker kulcsát. Ugyanakkor akadt számos technikai gikszer, taktikai hiba, a Melbourne-i esetről nem is beszélve. Utóbbi miatt eleve levontam egy pontot, így értékelésem: közepes (3).

 

Kiábrándító alapkonstrukció, majd bámulatos feltámadás:

 

 

Ölre menő küzdelem végén csupán az egyik világbajnoki címet zsebelte be tavaly a McLaren, mégis egyáltalán nem beszélhettünk csalódásról, elvégre Mika Häkkinen 1999-es győzelme után 10 évre sikerült újra véghezvinni ezt a bravúrt a korábbi nyolcszoros konstruktőri bajnokcsapatnak.

Náluk is nehéz, mi okozhatta azt a soha nem látott formahanyatlást, mint amit a téli holtszezonban bemutattak. Soha nem volt példa ennyire elfuserált aerodinamikájú konstrukcióra, még 2004-ben és 2006-ban is legalább a pontszerzők közt foglaltak helyett, de idén februárban óvatos becsléssel is közel 3 másodperces elmaradásban voltak az éltől, kilátástalan helyzetüket jelezte, hogy immáron titkolózni sem mertek, hiszen a foszforeszkáló anyaggal méricskélték az autó körül keletkező áramlatokat...

 

A tesztszezon nagy vesztese mindenképpen a McLaren. Ennek jelei már a január végi gyakorlások során előkerültek, ugyanis míg minden más csapat már javában az idei szabályoknak megfelelő szárnyakkal kísérletezett, addig a wokingi csapat vagy a teljesen 2008-as, vagy a hibrid- variációt próbálgatta. A márciusi portimaoi, barcelonai és jerezi tesztnapokon jelentek csak meg az első csomagok, amik azonban finoman szólva sem voltak hatásosak, a csapat pilótái rendre a mezőny végén foglaltak helyet. A gondokat fokozta, hogy az újabban megszokott megbízhatóság is a múlté lett, az autó hűtésével is komoly problémák voltak a hírek szerint, és a KERS is megadta magát pár alkalommal.

 

Szintén nem volt jó előjel, hogy a szárnyak menti áramlatokat fluoreszkáló folyadékkal tanulmányozták a mérnökök. Miért is negatív tünet ez is? Ugyanis ezt minden más mérnök is láthatta, szokatlan használata kollektív teszteken. Márpedig bevállalta ezt is a csapat, ebből is látszik, nagy volt a baj. Az utolsó jerezi teszthét végén minden illetékes kimondta az autó jelenlegi esélyeit. Haug a mezőny utolsó harmadában látja a csapatot, holott az utolsó napokon hatalmasat léptek előre, versenyszimen például Alonsotól mindössze 1-2 tizedre voltak elmaradva átlagosan, továbbá kezdett formálódni egyfajta irányvonal az aerofejlesztések terén. Az örömködő szurkolókat mondjuk lehűtötte az a tény, hogy az utolsó nap az addig lesajnált (Alonso által is mindössze a 8. helyre taksált) Williams japán versenyzője, Nakadzsima jól alaposan odavágott Kovalainennek, ezzel a hét legjobb idejét teljesítve.

 

Portimaoban kiderült az autó legfőbb problémája, a hátsó rész tapadásával vannak komoly gondok. A kigyorsításuk katasztrofális volt, látszott a youtube-os videókon, hogy az autóban rejlő erőt mennyire nem tudják átvinni az aszfaltra, mennyire körülményesen siklanak át a sikánokon. Emiatt tértek vissza a 2008-as szárnyhoz. Az autó el lett kalibrálva, a szélcsatorna és CFD modellezés köszönőviszonyban sem volt a valóságban tapasztaltakkal. Onnantól kezdtek bele a tűzoltásba. Átvágták a padlólemezt, próbáltak javítani a diffúzoron (érdekes módon nem cserélték ki a felsült darabot, hanem inkább hozzáhegesztettek plusz lemezeket, kereteket, ami ugyebár szabályellenes, meredekebbre vették a szárnyállást, mindent megtettek tehát azért, hogy a leszorító erőt korrekt szinte helyezzék. De emiatt még inkább nőtt az autó légellenállása, és az autó valószínűleg lassú lesz az első futamokon.

 

 

A pilótapáros annak ellenére változatlan maradt, hogy Kovalainen 2008-ban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de a finn kapott még egy esélyt. A csapat vezetésében azonban korszakváltás történt. A wokingi istállót 1980 óta vezető, 10 egyéni és 7 konstruktőri elsőséget jegyző csapatfőnök, Ron Dennis március elején átadta a stafétát korábbi segítőjének, Martin Whitmarshnak, ő maga pedig a jövőben a sportkocsigyártásban, valamint a McLaren motorlétesítményében fejt ki fontos szerepet. Emellett továbbra is a csapat résztulajdonosa, a hírek szerint éveken belül többségi tulajdonosává válhat.

 

 

A szezon eleji tesztek után nem ért senkit sem meglepetés erejével, hogy az Albert Parkban rendezett időmérőn a McLareneknek még a Q2-be jutás is nagy nehézségeket okozott. Hamiltont ráadásul hosszú idő után technikai probléma sújtotta, váltót kellett cserélni, így csak a mezőny végéről indulhatott (az utólag kizárt Toyotások előtt), de Kovalainen is 3 tizedes hátrányban volt a 10. helyezetthez képest, ami idén hatalmasnak tekinthető. A futam már jóval szimpatikusabb volt rajongóik számára. No nem, Heikki révén, a finn belekeveredett a Barrichello beragadása nyomán kialakuló rajtbalesetbe, számára egy kanyar után véget ért a futam. Hamiltonnal megtáltosodott a technika, igaz, kellett ehhez a SC kedvező pillanatban történő érkezése, de a gumikezelésük pl. elsőrangú volt, különösen a Ferrarihoz viszonyítva, a szuperlággyal messze nem mutattak be olyan hatalmas visszaesést, mint vörös riválisuk. Hamilton előbb Buemit, majd Piquet-t hagyta ott a jóval könnyebb autóval, majd a Ferrari elfuserált taktikáját megköszönve Massa elé is befurakodott. Utóbb is hengerelt Lewis, a Glock- Alonso- Rosberg hármast is lehagyta, így az újra érkező SC mögött már a 4. helyen kóricált. A történet innentől ismert. Trulli kicsúszott a bukótérbe, így Hamilton elment mellette, majd a csapat utasítására maga elé engedte az olasz. A versenybíróságon azt hazudta Dave Ryan, majd Hamilton is, hogy ne történt utasítás, nem lassított a brit, az olasz egyszerűen jogtalanul visszavette pozíciójt. Amint a telemetriai adatok és a rádióbeszélgetés vitán felül eldöntötte a kérdést, Trullit helyezték a dobogóra, Hamiltont és a McLarent pedig utólag kizárták a futamról!

Ha valaki kíváncsi, mit össze nem szörnyülködtem az eset kapcsán, itt elolvashatja.

 

A kissé szerencsésnek mondható erős szereplés ellenére sem ringathattak csalfa álmokat a McLarenesek, s már Szepangban tudatosodott mindenkiben, a Melbourne-i pálya újfent csalóka képet nyújtott az erőviszonyokról. Ismét elvérzett mindkét McLaren a Q2-ben, viszont cserébe erőteljesen felpakolták mindkettőt benzinnel. Ennél megfelelően mindketten gyengén rajtoltak, Heikki járt ismét pórul, a feltörekvő Massát kívülről előzte volna a „csigában", ám ott tapadás 0, így irány a sóderágy. Újra az első körben búcsúzott!

Hamilton is csak bóklászott, míg az eső előbb gyengéden alá nem kezdett hullani. Ekkor Lewis is belelendült, előbb élményszámba menő oda-visszaelőzéseket mutatott be Webberrel, majd Heidfeldet is megelőzte. Amint szakadni kezdett, már nehezen rekonstruálhatóak a pályán történt események. Ami biztos, az Hamilton többszöri megpördülése, Barrichello mögött haladva olyannyira túlvállalta magát, hogy már nem is tudott visszatérni a pályára. Szerencséjére a fekete zászló miatt félbeszakított futamot az előző körben értékelték, így a 7. helyre sorolták, ami ez esetben egyetlen pontocskát hozott a kasszára...

 

Kínában Hamilton révén először kvalifikált az első 10 közé a McLaren, ráadásul kimondottan nehéz autóval indulhatott. Két hellyel gyorsan előre is lépett még a SC mögött, minekután az alacsony benzinszintű Alonso és Rosberg inkább kiállt tankolni. A kiadós esőzéssel kezdődő, majd fokozatosan felszáradó pályán nyújtott teljesítménye ambivalensre sikeredett. Ugyan legalább háromszor körbeautózta Räikkönent, s már a 4. helyen kolbászolt, legalább ennyiszer meg is pördült, aminek eredményeképpen a nála összességében stabilabb Kovalainen is eléje került. Megszületett tehát az első kettős pontszerzés, McLarenes szócsövek már villogtak a fórumokon!:D

 

Szahír időmérője után pedig már-már úgy tűnt visszatért az élmezőnybe a csapat, hiszen Hamilton megközelítőleg azonos benzinmennyiség mellett verte az egyik Brawnt, s Kovalainen sem maradt le sokkal a Q3-ról. Mint kiderült azonban, ez inkább volt köszönhető a riválisok gyengélkedésének (utóbbra tartogatták puskaporukat, avagy szimplán benézték a setupot, el lehet dönteni), mint az átalakított (de még nem DD) diffúzoruknak. Bahrein után őrült lejtő vette kezdetét a britek részéről. A rendkívül poros aszfalt valamivel tisztább feléről, KERS-szel indulhatott Lewis, ennek megfelelően remek rajtot vett, már Trullit is támadni kezdte, végül besorolt a két Toyota mögé. Button azonban ott szorgoskodott mögötte, majd a 2. körben, a célegyenes végi kanyarnál világbajnoki eréllyel ki is pipálta, majd tekintélyes hézagot épített ki. A közepes keveréken esett különösen vissza a McLaren, helyenként 7-8 tized is volt a differencia, a valós különbség nehezen járható körül, tekintve a verseny utolsó harmadában nem erőltették már a felek a dolgot. Webber szerencséjükre már az időmérőn elvágta magát, Barrichello 3 kiállásos taktikája pedig nagyon nem jött be, így egy biztató 4. helyezéssel távoztak az arab törpeállamból. Kovalainen már az opciós gumikon sem hengerelt, keményen pedig teljesen elveszett a középmezőnyben.

 

 

Mint mindenki más, a McLaren is hozott fejlesztéseket Barcelonába, ám messze nem volt mindez annyira átfogó, mint a Ferrarinál. A kisebb aerodinamikai frissítések összességében elégtelennek bizonyultak, márpedig ez a montmelói aszfaltcsíkon törvényszerű kudarcot sejtetett. Így is lett, Hamilton is alig volt képes a Q2-be verekedni magát, valahol a Toro Rosso- BMW- Force India szintjén állomásozott ekkor a csapat. Volt még ennél lejjebb is... Hamilton azért becsülettel küzdött, a rajtnál szerencsésen elkerülte az incidenst, majd Nelsinho sima lehagyását követően Kubica mögé beszorulva körözött, taktikai hátrányban. Stratégiai váltás sem járt sok sikerrel, a továbbiakban még Alonsoval volt egy presztízspárbaja, miután a spanyol pont eléje jött vissza kerékcseréjéről, de az ekkor már cafatokban lógó abroncsokkal nem járt sikerrel. A kieséseknek is köszönhető végül a 9. helyen zárt, Kovalainen pedig váltóhiba miatt ismét fel kényszerül adni a versenyt.

 

Monte-Carlo kuriózum, egyben specialitás is, tehát joggal bíztak benne a csapatnál, ha már egyébként kukába való a „vas", legalább a hercegségben valami csoda folytán néhány pontocska szállingózhat a konyhára. Valóban a lassú kanyarok bősége, tempósabbak hiánya kedvez a konstrukciónak, de az eddig hibátlan KERS is segíthet nekik néhány kigyorsításnál, ha nem is annyit, mint más pályákon. A szabadedzések alátámasztották a bizakodó hangnemet, még az időmérő első szekciója is, a Q2-ben aztán Hamilton hibázott, a Mirabeau-nál a falhoz csapta kocsiját, pontosan úgy, hogy a váltóját is cserélni kelljen, így a mezőny végéről indulhatott. Kovalainen 7. rajthelye bizonyította, mire lehetett volna képes csapattársa... A rajtnál igyekezett legalább az agyig tankolt BMW-ken és Toyotákon túllenni. Heidfeld ellen azonban az első szárnya sínylette meg az akciózást, végig alulkormányzott volt a kocsi, míg cserét nem eszközöltek. Utóbb még Trullit is megelőzte, nagyjából ennyi sikerélmény jutott számára. Kovalainen is gyengélkedett. A versenytáv csaknem 2/3-át minősíthetetlen tempóban teljesítő finn a 47. körben - mintegy varázsütésre - „hirtelen" 5 tizeddel gyorsabb lett, lassan Rosberg szélárnyékában leledzett, mígnem az Uszoda-sikánnál el nem vesztette uralmát járműve felett, s neki nem csapódott a korlátnak.

 

Isztambul előtt jómagam is túlzottan optimista voltam, Monte-Carlóban is erős pontszerzésre jónak tűnt az autó, sajnos a pálya karakterisztikája egészen más követelményeket támasztott a Boszporusz partján. A McLarenek gyakorlatilag nem rendelkeztek tapadással, igencsak nyögvenyelősen mentek csak át azon a bizonyos 8-as kanyarkombináción, uszkve egy tized volt két versenyzőjük között, Kovalainen egész hétvégén valamivel jobban kezelte az MP4/24-est, aminek hátterében az is állhatott, hogy Hamilton sokkal inkább szereti a kissé túlkormányzott autót, márpedig ez a McLaren jelenlegi helyzetében, forró aszfalton hátrányt produkált. A futamon sem történt egyéb, mint tömény vergődés. Hamiltont előbb Piquet, majd Alonso is körbeautózta, Kovalainennek sem maradt több sikerélménye, minthogy néhány körön át tartani tudta a visszaeső Barrichello Brawnját, míg a brazil meg nem koccolta hátulról...

 

Természetszerűleg hazai pályán, a hűvös Silverstone-ban sem tudtak villantani, leginkább abból kifolyólag, hogy semmi érdemleges újdonsággal nem készültek, meglepő módon ismét Hamilton volt az, aki képtelen volt továbblépni a Q2-be. Hamilton ismét a két Renault-val zörrent össze, végül mindketten megverték erőből. Kovalainen a technikából egészen pofás tempót tudott kihozni, így kiállása után csapattársa elé tért vissza. A friss kemény keverékek azonban nem akartak működni, a pályafutásáért küzdő Bourdais belerohant, a defekt mellett a kocsi olyannyira roncsolódott, hogy inkább vissza sem engedték a pályára...

 

Az MP4/24 az F60-hoz hasonlóan alapvető konstrukciós hibákkal született, amin csak részben lehet úrrá lenni. Amit a Ferrari többé-kevésbé megoldott az első európai versenyre, az a McLarennek a jelek szerint a Német GP-re sikerült. Ütős, kis update kerekedett hosszas munka gyümölcseként. Megújult a McLaren oldal- és motorborítása, első és hátsó szárnya és diffúzora is átépítésre került. A frissítéseket most csak Hamilton kapta meg, ami az értékelések szerint 7-8 tizedes előrelépést jelentett! Volt honnan felfejlődni, de ez mérték azért kimagasló, valljuk meg. Hamilton ennek megfelelően vélhetően képes lett volna előbbi csapatokkal harcban lenni, ami az előzetes eredmények tükrében maga a csoda. Kovalainen egyedül a hátsó szárnyat kapta meg, így a pontszerző helye saját kifogástalan szereplését dicséri.

Könnyen lehet, hogy a futamgyőzelemre is jó eséllyel pályázott Hamilton, ám a rajtnál Webber ráhúzta autóját, amiért utóbb meg is kapta az áthajtásos büntetését. Mindez a címvédőt aligha vigasztalta, aki egy teljes kört volt kénytelen defektesen végigmenni, így kapásból körhátránnyal nyitott. Kovalainen ellenben a régi géppel pontot szerzett (+ talán a hátsó szárny volt újszerű, már a fene sem emlékszik vissza), ami elismerésre méltó produkció!

 

Kis hazánkba már az iménti csomag optimalizált változatával érkeztek, mindkét kocsi ezzel vágott neki a hétvégének. Az időmérőn elért 4. és 6. helyezés már bizakodásra adott okot, még akkor is, ha mindketten a pálya piszkos feléről voltak kénytelenek startolni. A rajtot nem kapta el túl jól Hamilton, Kimi is eléje keveredett a külső íven, így viszont a kanyarban a brit került kedvező helyzetbe, egy kicsit elmérte a féktávot, de a KERS besegített, így Alonso és Webber mögött a 3. helyen fordulhatott. A szemmel láthatóan gumimelegítési gondokkal küzdő Webbert körökön keresztül presszionálta. Az 5. kör elején már szélárnyékban fordult rá a célegyenesre, külső íven körbeautózta volna, de az ausztrál nem hagyta magát, a kanyarkombinációban viszont már nem tehetett semmit. Hiába volt 8 körrel könnyebb Alonso, a McLaren így is körönként fél másodpercet adott neki. Amint a spanyol kiment előle, kétség sem férhetett a McLaren idei első diadalához, még akkor sem, ha az első etap végén korrigáltan Webber volt a gyorsabb. Elsődleges ellenfele inkább Kimi volt, a szuperlággyal gondjai akadtak, így 6 másodpercre csökkent kettejük közt a differencia. Hiába kímélte már az utolsó etapban a technikát, mégis ennek duplájával verte a finnt. Ez volt Hamilton 10. futamgyőzelme a királykategóriában!

Kovalainen tartotta rajtpozícióját, csak Alonso kiválásával lépett előre egyet. Tempója, mint oly sokszor, most sem volt elégséges, nem tudott kellő előnyt kiautózni pl. Rosberggel szemben, így Glockkal kellett azért az 5. helyért megharcolnia, sikerrel.

 

Kína után újra kettős pontszerzés, hurrá! A csapat beelőzte a Williamst, az ősi riválissal szemben 12 pontra csökkentette hátrányát, ám innentől nem voltak már teljesen egyenlők a feltételek. Egyrészt Massa sajnálatos balesete miatt csak egy potens versenyzővel rendelkeztek a vörösök, míg a McLaren oldaláról - Kovalainen gyengélkedése ellenére - kettő ilyen volt. Másrészt a Ferrari tavasz végi döntésének megfelelően a Hungaroring után (természetesen a kötelező 3 hetes leállás után) már elsősorban a 2010-es esztendőre készülnek, a háttérben már vadul tárgyaltak Alonsoval. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Szingapúrig frissítésekkel álltak elő a Ferrarinál (igaz, ezeket már korábbról tesztelték), illetve a McLaren is készült nagy erőkkel a következő szezonra. Szép, szép a presztízs, de a 3. hely így sem csillog úgy, ahogy az első hely...

Eltérő filozófiát vallott megítélésem szerint a két csapat jövőre nézve. A Ferrari - szerintem idejekorán, de majd a jövő igazol, avagy cáfol - feladta az idei évet, nem látta értelmét erőt és energiát fektetni ebbe az elfuserált konstrukcióba, néhány dobogós helyezés, ad absurdum futamgyőzelem kedvéért. A McLaren velük szemben nem lassította le idei fejlesztési ütemét sem. Arról lehet szó szerintem, hogy rákaptak a helyes fonalra, a maximumig fejlesztik a cuccot, ezzel is bőséges tapasztalatokat szerezve jövőre. A Ferrari minden tekintetben más autót épít jövőre, a McLaren viszont a második félidős tapasztalatokat is felhasználja 2010-ben. Kíváncsi vagyok, melyik alternatíva ér révbe! (Ha egyáltalán...)

 

Elvileg Valencia aztán pláne kedvezett az MP4/24-es gépnek, ennek megfelelően a McLarenesek ki is bérelték az első rajtsort! Ez még akkor is megsüvegelendő, ha kiderült, ők voltak a mezőny legkönnyebbjei. A wokingiak 1-es számú versenygépének tengelytávját 75 mm-rel megkurtították, ezzel kiemelten a gyors kanyarokban kívánnak nagyobb leszorító erőt generálni. Ehhez tartozik az orrkúp és az első szárnylapok kicserélése is. Ismét az 1-es számú versenyző kapta előbb a friss fejlesztéseket, ez esetben egy kisebb melléfogásnak tűnt ez a próbálkozás, jól jelzi, hogy Spaban már visszatértek az eredeti koncepcióhoz. (Hamilton pénteken autót tört, így nagyon nehéz helyzetbe kerültek, alkatrészhiányban szenvedtek ugyanis...)

Tartották pozíciójukat, viszont Barrichello veszedelmes közelségben követte Kovalainent, de Hamilton is mindössze 8-9 sec-et épített ki vele szemben. A szuperlágy gumik nehezen melegedtek, Alonso mögé érkezett, ami szintén visszavetette, aminek eredményeképpen a pluszkörökben sziporkázó brazil 3 másodperccel került csak mögéje 1. kiállásáról visszatérve. Innen Hamilton már nem tudott ellógni tőle 5 sec-nél jobban.

A McLarennél ritkán látott kavarodásra került sor. Dönteniük kellett, melyik pilótájukat hozzák ki előbb (Kovalainen Kimivel volt partiban), s Hamilton mellett döntöttek. Mármint a brit a megspórolt üzemanyagának hála egy körrel később állhatna ki. Erről azonban egyedül az érintett nem tudott. A csapattagok futkostak össze-vissza, mint a mérgezett egerek, a nagy sürgés-forgásban Heikki jobb első kerekét sikerült odahozni, s mire a helyes darabot felrakták, 4- 5 hosszú másodperc telt el. Mivel - a kerékcserét megelőző utolsó teljes kört tekintve - előnye mindössze 3,6 volt Barrichellohoz képest, a győzelem reménye tovaszállni látszott. Mindeközben Barrichello kvalifikációs körök sorát futotta, s még úgy is súlyos tizedeket vert Hamiltonra, hogy a brit a keményebb komponensű gumival is a versenyen nyújtott legjobb köreit sorjázta. Brawn tisztában volt vele, hogy versenyzője megnyerte a versenyt, így még azt is megengedte magának, hogy 2 körrel korábban hívják ki. A kettős dobogó is elmaradt, Räikkönen honfitársa felé nőtt, így segítve hálátlan csapatát!

 

Spaban ismét kiszorultak a legjobb 10 közül, mint az várható volt. Hamilton ráadásul pocsék rajtot vett, majd belekeveredett a rajtbalesetbe, így hosszú idő után először esett ki baleset folytán. Kovalainen ellenben szépen kapta el a rajtjelet, a 10. helyig tört előre, agyig tankolt autóval is kivédte a heveskedő Buemi támadásait, majd erős tempót nyújtott, az 1 kiállásos taktikája gyümölcsözni látszott. Nagy csatában megelőzte Barrichellot, így a 6. helyen ért célba.

 

Monzában következett a második pole pozíció! De mégsem Hamilton tűnt elsőszámú esélyesnek csapaton belül, sokkal inkább az 1 kiállásos taktikája ellenére 2. sorba kvalifikált Kovalainen, aki az azonos taktikán lévő Brawnokat is maga mögött tartotta. Heikki azonban eljátszotta a nagy esélyt, az első körben előbb a két Brawn, majd Liuzzi is elhagyta, de ezután sem diktált erős tempót, még Alonso is eléje került, újabb 3 pontot kasszírozott mindösszesen.

Hamilton a rajtnál arrébb teremtette az igencsak veszélyes Räikkönent, majd igyekezett meglógni. Nem is elsősorban tőlük, sokkal inkább a Brawnoktól, de igazából már az első etapban sejteni lehetett, hogy neki itt csak a 3. hely juthat. Az utolsó etapban 3,5 másodpercre volt Buttontól, de Hamilton nem ismer lehetetlent, hát nyomta, ami a csövön kifért. Kíméletlenül használta a kerékvetőket, többször megremegett alatta a gép a tempósabb kanyarok kijáratánál, de nem lamentált ezen, leszegett fejjel ment csak előre. Az utolsó előtti körben megfutotta saját leggyorsabb körét, s immáron 1 sec-re volt a tabella éllovasától. Ekkor átlagos versenyző belátta volna, hogy innen nem lehet előzni 1 körrel a vége előtt. De Hamilton nem átlagos versenyző. Azt mindenki döntse el, milyen irányban tér el az átlagtól. Az 1-es számú Lesmo kijáratánál padlógázzal akart áthajtani a kerékvetőn, elvesztette uralmát járműve felett, és a pályát szegélyező falnak csapódott. Egy porcikája nem bánta, de talán ebből az esetből is tanult. Mindennek van határa. Az irrealitást be kell ismerni!

 

Egyéniben 13, csapatban pedig 15 pont volt a hátrány az európai futamok végeztével. Szingapúrra időzítette utolsó nagy fejlesztési csomagját a wokingi gárda, az időmérőt újra megnyerték, igaz, Barrichello töréstesztje miatt több gyors körön lévő delikvens sem autózott értékelhető időt, köztük volt Kovalainen is, aki így csak az 5. helyről indulhatott. A rajtot gond nélkül elkapta Hamilton, Kovalainen viszont megelőzte Buttont. Lewis szerencsés pole-jának eredményeként sok üzemanyaggal biztosan tartotta a 2-3 sec-es különbséget, ami a határon autózó Vettel- Rosberg párossal szemben simán teljesíthető feladatnak bizonyult. Miután mindkét német rontott, az idei második győzelem nem forgott veszélyben. Kovalainen, a rosszabb taktika áldozatául esett, mindkét Brawn eléje került, de így is szerzett 2 pontot. Mivel a Ferrarinak nagyon nem ízlett a szingapúri aszfaltcsík, mindkét fronton 3 pontra csökkent a különbség.

 

A szuzukai időmérős őrület a McLarent sem kímélte, Kovalainen vesztette el uralmát McLarenje felett, miután a Degner 1-ből 2-re átvezető kerékvetőt túl agresszíven igyekezett kihasználni, így a műfüvön át neki is a gumifal jelentette a végállomást. A sebessége azonban addigra már jelentősen lecsökkent, igaz a kocsi nem frontálisan, hanem oldalt ütközött a gumifalnak, ezért a váltót később ki kellett cserélni. Hamilton a 3. rajtkockából vágott neki a másnapi versenynek, ami különösen annak a fényében volt örömteli, hogy a szombati edzésen borzasztóan elégedetlen volt autójával a címvédő, így amolyan megérzésen alapuló ad-hoc setuppal próbálkoztak, ezek szerint sikerrel. A rajtnál Vettel ügyesen zárt, így csak Trulli sikerült megelőzni. A Red Bull azonban már túl nagy falat volt a McLaren számára, az is gyönyörű, hogy egyáltalán vetélytársként szóba kerültek. Meglepetésre az amúgy nem erőteljes versenytempójáról ismert Trulli végig tartani tudta Hamilton tempóját, sőt a 2. etapban egyenesen feltartotta őt a brit, egy okos, eltolt taktikával végül a Toyota jött be a 2. helyre.

Kovalainen az utolsó pontszerző helyekre jónak tűnt, ám Sutil elkapkodott manővere folytán visszaesett, onnantól nem volt visszaút, a végén még Fisichellával volt egy apró csörtéjük a boxból kijövet, ezt a kört is a McLaren nyerte.

 

Interlagosban újra a Q1 jelentette a végállomás, ám szó sem volt drasztikus visszaesésről! Egyszerűen az extrém körülmények tréfálták meg a csapatot. A számtalan, igazából kiszámíthatatlan aqua-planok mellett az életveszélyes látási viszonyok is gondot okoztak, a célegyenesből például semmit nem lehetett kivenni. A McLaren pedig óriási hibát követett el, a túlságosan lehűlt extrém esőgumik helyett frisseket raktak mindkét autójukra. Ezekkel minden bizonnyal sikerülhetett volna célkitűzésük, csakhogy újfent bevadultak az események, azon a pályán pedig lehetetlen volt javítani. Amit Isten az egyik kézzel elvesz, a másikkal visszaadja, az 1. körös SC-t kihasználták a csapatnál, rögtön lecserélték a problémás szuperlágy keveréket, s Hamilton innentől pokoli tempóval haladt előre. Kovalainen a nagy sietségben hibázott, magával rántotta a benzintöltőt, a „nedűt" honfitársára spriccelte.

Egy sor pilóta küzdött tapadási nehézségekkel, szépen estek is vissza, Hamilton pedig szép előzések egész sorát mutatta be. Szurkolóinak jogosan megjött az étvágya, Hamilton valódi riválisai a dobogós hármasból kerültek ki. Az első etapban körönként 1 másodperceket kapott az akkor még élen álló Barrichellotól, utólag szemlélve az eseményeket, pont ennyi hiányzott a britnek. Így ugyanis a brazil, első körös bizonytalankodását követően stabilan tartotta maga mögött Hamiltont, aki így nem tudta a lépést tartani Kubicával. Barrichello vibrációt érzékelt, ami ugyebár a defekt egyik előjele. Hamilton nem sokat teketóriázott, a fal mellett a célegyenes végén elment a brazil mellett, vagyis ezen a mumus pályán végre összejött a hőn áhított dobogó.

Kovalainen utóbb 25 másodperces büntetést kapott a boxutcai malőr miatt, így esélye sem volt pontot szerezni.

 

A szezonzáró időmérőjén végig Hamilton dominált, be is gyűjtötte az újabb rajtelsőséget, gyors köre megítélésem szerint az év kvalifikációs köre volt. A futamon azonban nem akartak jönni azok az 5-6 tizedek, megdermedt közte és Vettel közt a másfél másodperces difi, mint kiderült, fékproblémákkal küszködött a világbajnok. Előbb azt közölték vele, hogy jobbhátsó féke rakoncátlankodik, majd miután többször elhagyta a pályát, a csapat jobbnak látta, ha nem kockáztat, s kihívja versenyzőjét a boxba. A konstruktőri harmadik helyezés ugyanis nem forgott veszélyben. Mindössze negyedik alkalommal volt kénytelen versenyt idő előtt befejezni, technikai természetű problémával most volt dolga először. (Kínában és Montrealban emlékezetes módon saját hibája okozta vesztét, idén Belgiumban a rajt utáni kavarodásból szenvedett hátrányt.)

 

Kovalainen sem szerzett pontot, de mivel év végére teljesen archaikussá lett a Ferrari, a konstruktőri 3. helyezés így is sikerült, s 1 ponttal Hamilton is feljött a tabella 5. helyére.

 

Összességében csalódást keltő szezonon van tehát túl a csapat, viszont azért mindenképen dicsérhetők, hogy leszegett fejjel, a megoldás megtalálásig fejlesztették a gépet, így sikerült a poklok pokláról az élre felküzdeniük magukat. Hogy ezen a tapasztalatok mire lesznek jók 2010-re nézvést? Na, ez már a jövő zenéje...

 

 

 

Mit hozhat számukra a jövő?

 

Változások előtt áll a McLaren csapata. A Mercedes, több éves sikertelen felvásárlási akciói után, a BrawnGP-nél vásárolt többségi tulajdonrészt, kialakította gyári csapatát. Ugyanakkor meghosszabbították a wokingiakkal 1995 óta élő kontraktusukat, egészen 2015-ig, tehát papíron semmi hátrány nem éri őket a részbeni szakítás folyományaként. Mégsem hiszi senki, hogy a Mercedes legújabb meglátásait át fogja nyújtani az immáron riválisnak számító McLarennek. A kérdés tehát inkább az: Mekkora hátrány éri ezzel a McLarent?

Másrészt 2 év után búcsút intettek a gyengén teljesítő Kovalainennek, helyére a Vodafone nyomásának engedve nem Kimi Räikkönen, hanem a regnáló világbajnok, Jenson Button mellett döntöttek. Vagyis két brit pilóta küzd meg egymással és a többiekkel a világbajnoki címért. Button élete álmát váltotta valóra, mégis meglepő, mi végre választotta inkább Hamilton „oroszlánbarlangját" a biztosnak tűnő környezettel szemben. Könnyen lehet, hogy ő már tudta, amit mi még nem, hogy a MercedesGP újabb német pilóta, jelesül Michael Schumacher felé kacsintgat? Vagy szimplán anyagi akadályok merültek fel? Két vb egy csapatban, Button pedig a maradék kritikusnak is bizonyíthatja, nem véletlen, s nem csupán a Jézuska hozta azt a vb-győzelmet!

 

 

Lewis Hamilton:

 

Nagydíjak száma: 52 (2007 - 2009)

Világbajnoki címek: 1 (2008)

Futamgyőzelmek: 2 (11)

Dobogós helyezések: 5 (27)

Pole pozíció: 4 (17)

Leggyorsabb körök száma: 0 (3)

Világbajnoki pontok száma: 49 (256)

2009-es helyezés: 5.

Legjobb idei időmérő: 1. (Spa, Monza, Szingapúr, Abu Dzabi)

Q2-es szereplés: 13

Q3-as szereplés: 9

Átlagos rajtpozíció: 9, 294 (10.)

Pole-tól mért átlagos lemaradás: 0, 791 sec (13.)

Legjobb idei helyezés: 1.

Megtett km-ek száma: 4518 (8.)

Teljesített körök száma: 904 (7.)

Élen megtett körök száma: 182

Dobogós pozícióban megtett körök száma: 312

Pontszerző helyeken megtett körök száma: 512

Kiesési ráta: 11, 765 % (8.)

Időmérős szereplés: 12: 5

Versenyszereplés: 11: 5

Dave985 értékelése: Idén bizonyította igazán Lewis, nem véletlen került rögtön élautóba. Kiegyensúlyozott, lelkiismeretes versenyzést mutatott a gyengélkedő kocsi ellenére is. Monzai túlvállalását leszámítva hibát alig lehet rá felróni, ezen felül több egészen kiemelkedő futama is akadt. A Melbourne-ben történtek miatt azonban mégsem tudom őt arra értékelni, mint pilótai teljesítménye alapján ildomos lenne, így: közepes (3).

 

Így vezet egy világbajnok közepes technikával:

 

 

F1-es pályafutása eddigi alakulása végett gyakran éri az a kritika Hamiltont, hogy ő biza' mindig „beleül a tutiba", „feneke alá rakják a versenyképes technikát". Nos, ha eddig nem volt blődség ez a fajta megközelítés, akkor idén egész biztosan megcáfolódott. Bebizonyította Lewis, különösen az év első felében, hogyan tud egy középkategóriás, vagy annál is egy kicsit gyengébb autóval teljesíteni. Küzdött, hajtott, kemény felzárkózásokat produkált, Melbourne-ben, Bahreinben és Isztambulban világklasszisként tűnt fel. Amint feljavult a kocsi, azonnal ott termett az élmezőnyben, s csapattársával ellentétben nem hiányozhatott a dobogóért küzdők táborából.

Noha monzai akciója nem ezt bizonyítja, mintha összeforrt volna, lenyugodott volna 2008 világbajnoka, jelentős tapasztalattal vérteződött fel, amire nagy szüksége lesz a jövő évi, talán minden korábbinál nehezebb sorozat előtt...

 

 

Heikki Kovalainen:

 

Nagydíjak száma: 52 (2007 - 2009)

Világbajnoki címek: 0

Futamgyőzelmek: 0 (1)

Dobogós helyezések: 0 (4)

Pole pozíció: 0 (1)

Leggyorsabb körök száma: 0 (2)

Világbajnoki pontok száma: 30 (105)

2009-es helyezés: 7.

Legjobb idei időmérő: 2. (Valencia)

Q2-es szereplés: 15

Q3-as szereplés: 7

Átlagos rajtpozíció: 11, 000 (12.)

Pole-tól mért átlagos lemaradás: 0, 737 sec (12.)

Legjobb idei helyezés: 1.

Megtett km-ek száma: 4072 (15.)

Teljesített körök száma: 788 (14.)

Élen megtett körök száma: 2

Dobogós pozícióban megtett körök száma: 53

Pontszerző helyeken megtett körök száma: 403

Kiesési ráta: 29, 412 % (22.)

Időmérős szereplés: 5: 12

Versenyszereplés: 5: 11

Dave985 értékelése: Második esélyével sem tudott élni Heikki, a szezon elején még csak-csak tartani tudta a lépést csapattársával, amint azonban helyére került az autó, mérhetetlenül leszakadt tőle (helyenként körönkénti 1 másodperccel). Kiugró versenye alig akadt, de a ténylegesen Hamilton mellé húzó, rá építő csapatvezetés és személyes szimpátiám miatt ezt adom neki: elégséges (2).

 

Talán majd máskor, más helyen...

 

 

Nagy rejtély nekem ez a Kovalainen. Fiatalkorában dobogóra állhatott a nevezetes Makaó Grand Prix-n, megnyerte a World Series by Nissan (mai nevén WSR) sorozatot, majd 2. helyen végzett a GP2-ben. A gyenge kezdés után egészen magára talált a Renault-nál, viszonylag stabilan verte Fisichellát, még a pezsgőzés ízét is megismerhette. Ehhez képest a McLarennél töltött két esztendő maga volt a rémálom. Három dobogó, ebből egyetlen futamgyőzelem, egy pole pozíció, két leggyorsabb kör a mérlege. Miközben versenyzőtársa egyik évben világbajnokságot nyert. Heikkinek jelentős része van abban, hogy tavaly a konstruktőri trófea a riválisnál kötött ki. Tavaly még a csetlő-botló Renault-t terelgető Alonso is megelőzte, idén pedig a szezon harmadát kihagyni kényszerülő Massaval azonos ponttal végzett.

Annyi igaz, s kár is lenne tagadni, hogy a McLarennél Hamilton mellett nem rúghatott igazán labdába. Rendre erőteljesen megtankolták, s különösen idén a fejlesztéseket is csak utóbb kapta meg. Ugyanakkor erre jön a válasz. Hosszabb első etapnak megvan az az előnye, hogy tovább maradhatsz kint, vagyis erős versenytempóval sokakat megelőzhetsz. Mint Monza is bizonyította, ezt sem tudta kivitelezni. Mint ahogy a végül megkapott fejlesztésekkel sem volt képes hasonló nagy durranásra, mint Hamilton.

 

Annyi kiderült, hogy nem egy világbajnok kvalitású versenyzővel van dolgunk, de kár lenne Heikkit is senkiházi lúzernek titulálni. Jövőre, a visszatérő Lotusnál Trulli oldalán kap még egy esélyt a bizonyításra. Bizonyára nehéz dolga lesz az újonc csapatnál, pontszerzésért alaposan meg kell kínlódnia, de az alapcélkitűzés nem is ez: meg kell vernie a veterán kollegát, Jarno Trullit! Ha ez nem sikerül, könnyen végleg elfelejtődhet ez a jobb sorsra érdemes finn reménység...

...................................................................................................................

 

 

Red Bull Racing

 

 

 

Red Bull Racing (Renault):

 

Világbajnok: 0

Versenyek száma: 89

Idény végi pozíció: 2.

Pontok száma: 153,5 (258,5)

Futamgyőzelem: 6 (6)

Dobogós helyezés: 16 (19)

Legjobb helyezés: 1. (Webber: Nürburgring, Interlagos; Vettel: Kína, Silverstone, Szuzuka, Abu Dzabi)

Pole pozíciók száma: 5 (5)

Első rajtsor: 10 (11)

Legjobb időmérős helyezés: 1. (Webber: Nürburgring; Vettel: Kína, Isztambul, Silverstone, Szuzuka)

Átlagos rajtpozíció: 5, 559 (2.)

Versenyen futott leggyorsabb kör: 6 (6)

Teljesített körök száma: 1764 (4.)

Kiesési ráta: 14, 706 % (4.)

Központ: Milton Keynes (Egyesült Királyság)

Csapatvezető: Christian Horner

Csapat-menedzser: Jonathan Wheatley

Technikai vezető: Geoffrey Willis

Vezető mérnők: Andrew Green

Vezető aerodinamikai szakember: Ben Agathangelou

Pilóták: Mark Webber (14), Sebastien Vettel (15)

Versenymérnökök: Ciaron Pilbeam; illetve Guillaume Rocquellin

Tesztpilóta: David Coulthard és Brendon Hartley

Dave985 értékelése: Adrian Newey zsenijével sikerült kitörni a középszerűségből, mindezt DD nélkül, a 6 futamgyőzelmet nem kell magyarázni, domináns teljesítmény. Ugyanakkor párszor fejlesztési zsákutcába futottak, sok volt a taktikai és egyéb természetű balgaság, technikai meghibásodás, a pilóták sem voltak kellően egyenletesek. Értékelésem: jó (4).

 

A tervezői zseni és a rutintalanság elegye:

 

 

Ötödik évének vágott neki a királykategóriában az annak idején a Jaguár F1-es csapatát felvásárló Red Bull Racing. Dietrich Mateschitz nem egy vesztes alkat, a világbajnoki trófea reményében vágott bele a Forma1-es kalandba.

Ehhez képest mindeddig még a futamgyőzelem sem jött össze, csupán 3 dobogót jegyzett a csapat, azt is évenkénti bontásban. Pontok tekintetében debütálásuk évét nem sikerült felülmúlniuk (34 pont), 2007-ben a tabella 5. helyén végeztek, ez volt mindeddigi legjobb helyezésük. David Coulthard helyére Vettelt „felhozták" az első számú csapathoz, márpedig a kis német tavalyi mutatványa után joggal bízhattak lényegesen erősebb idényben. A csapatnál harmadik évét taposta Mark Webber, az ausztrál is világbajnoki címre tört, viszont már a holtszezonban jelentős hátrányba került egy súlyos kerékpárbaleset következtében, ami miatt csak később állhatott neki tesztelni. Teljesítményén azért ez jelentősen nem látszott.

 

Az RB5-ös kódjelű modell maga volt a tünemény, már ha a kinézetét lehetne pontozni, nálam megnyerte volna a bajnokságot. Adrian Newey (a később év közben eltávolított Geoff Willis oldalán) valóban remek munkát végzett. Autójuk februári bemutatását követően alaposan belekezdtek, már ami a teszteredményeket illeti, márciusban azonban megbújtak a középmezőnyben. 14 tesztnapon voltak aktívak, mindössze 5000 km-t teljesítettek, ami pl. a Toyota közel 9000-es penzumához, vagy a Ferrari 8000-es adagjához képest kevésnek tűnt. De mint tudjuk, nem a mennyiség a lényeges. Az okos matematikus-statisztikusok a Red Bullt az 5. helyre helyezték a relatív erősorrendben. Nos, sokadszorra buktak az előzetes esélylatolgatások, a Red Bull bizony élautó volt a javából, a legerősebb azok közül, amik nem dupla fedeles diffúzorral nyitottak, de az egész mezőnyt tekintve is egyedül csak a Brawn tudott tartósan előttük végezni. Newey mester munkája ismét gyümölcsözött!

 

A DD kapcsán a tiltakozók élharcosaiként léptek fel, törekvésük nem járt sikerrel, a teljesen szabályos, bár szerfölött fifikás megoldás másodszor is átment a listán, így Newey is visszatért az Egyesült Királyságba a szepangi versenyt követően, hogy a DD-re szabott, felújított autót összehozza. Monacóig még anélkül kellett felvennie a versenyt Brawnéknál. A szezonnyitón mutatkozott meg, mennyire nehéz is ez a feladat. Hiába ment Vettel kiváló edzéskört, ráadásul kevés benzinnel, a két Brawnt így sem volt esélye megszorongatni. Webber pedig folytatta katasztrofális hazai pályás sorozatát, csupán a 10. helyből indult. A rajtnál talán Vettel túlzottan óvatos volt, de az is megeshet, hogy egyszerűen nehezen melegedtek abroncsai, az első körök bizonytalanságát követően aztán tartani tudta a lépést a brittel, első etapjának utolsó 14 köréből 9x gyorsabb is volt nála. A gumikrízis sem érintette kezdetben túl hátrányosan a Red Bullokat, a németnek eléggé eseménytelen versenye volt, Buttonra nem volt veszélyes, s hátra sem kell figyelnie, míg a gumiprobléma ki nem mutatkozott, s Kubica vészjóslóan nem közeledett feléje. A Brabham- kanyarban aztán egyikük sem kegyelmezett a másiknak, összeértek, majd mindkét autó törésteszten esett túl. Mindketten megoldhatták volna rutinosabban is...

Webber már a rajtnál jelentős leszorító erőt vesztett, amikor Kovalainentől kapott egy maflást, innentől végig a mezőny végén vegetált...

 

Szepangban a szezonnyitón történtek miatt 10 rajthelyes büntetést kapott Vettel, autóját mégis kevésbé tankolták, így feljött a 3. helyre, ami esetében a 13.-at jelentette, de Webber is csak a 7. helyre kvalifikált.

Vettel valósággal sziporkázott a kezdetben száraz futamon, az ultrakönnyű autóval átugrotta Massát és Hamiltont is, tempója alapján jó esélye kínálkozott a pontszerzésre. Az özönvíz nem segítette ki a németet, megpördült, így újra két nullázással nyitotta szezonját. Webber sokáig Kimi mögött próbálkozott, akkor könnyebbülhetett meg igazán, amikor a nagyon lassú Alonsot maga mögé utasíthatta. Így a 6. helyen kolbászolt. Extrém esőgumikon Webber volt a leggyorsabb, pozíciót mégsem fogott, így két futam után másfél ponttal szerénykedett a Red Bull.

 

A távol-keleti túra záró állomásán, a kínai főváros melletti pályán végre domborított az osztrák istálló (noha tévedésből az angol himnuszt húzták le kommunista felebarátink), előbb begyűjtötték első pole pozíciójukat (a tarolást csupán Alonso meglepő 2. helye hiúsította meg), majd a versenyen sem találtak legyőzőre. Remek rajt után Vettel befoghatatlannak bizonyult, pediglen nem volt olyan sima ez a futam, változó intenzitású esőhullám sújtotta a pályát, de Monza után tudjuk, hogy megél ilyen körülmények közt az ifjú német. Mögötte Webber zárkózott fel, a Brawnok viszont már 40 másodpercen túl követték őket, úgy, hogy a Red Bullok visszafojtott üzemmódban teljesítették a versenytáv utolsó harmadát. A hűvös idő, a vizes pálya egyértelműen a Red Bullnak kedvez, ez a tendencia az év hátralévő részében sem változott jelentősen...

 

Következett Szahír, ahol már nem sikerült megismételniük azt a lehengerlő produkciót, sőt! Webber már a Q1-ben búcsút intett az időmérőnek, pechére Sutil mindkétszer feltartotta, bár csak erre hivatkozni azért nem feltétlenül elegáns. Vettel könnyű autóval is a Toyoták mögé kvalifikált, de legalább a Brawnok megvoltak. Nem sokáig. A rajtnál Button lerajtolta a németet, majd miután Hamiltonon is áthámozta magát, mehetett a Toyoták után, míg Vettel szépen beragadt a McLaren mögé, tetemes időveszteséget könyvelhetett el. A szuperlágy keverékkel is meggyűlt a baja, nem volt elsőrangú a Red Bull hosszú távú gumikezelése. Hamilton után Trullit kapta meg maga elé, így a győzelem lehetősége elszállt. Viszont az utolsó pit előtt volt 2 extra köre, amivel Trullit is sikerült abszolválni, Hamilton a közepes keverékkel nem volt igazi ellenfél. A körülményekhez képest a 8 pont korrektnek tekinthető. Webber remekül rajtolt, de ebben ki is merültek versenyével kapcsolatos pozitívumok, nem tudott a 11. helynél feljebb kapaszkodni.

A Red Bullnak előzetesen kedvezőnek tűnt a katalán aszfaltcsík, hiszen tele van tempós kanyarokkal, ami az RB5-ös specialitása. Az osztrák csapat azonban kardinális fejlesztéseket nem hozott Barcelonába, a „lassan járj, tovább érsz" elvét vallják, a nagy durranást Monacóra időzítették. Ennek ellenére csak nagy versenyben kapott ki Buttontól Vettel, és Webber 5. pozíciója sem volt annyira rossz kiindulási alap. Ahogy Bahreinben, úgy Barcelonában is a rajtnál bukta el a versenyt Vettel, mint kiderült, ebben a kuplung volt a ludas. A két Brawn mellett Massa is megelőzte, a Ferrari érezhetően lassabb volt, így viszont szépen feltartotta őt a teljes első etapban, ráadásul első, majd a második kiállásuk is azonos körre volt időzítve. A remek versenytempót diktáló Webber kapaszkodott így fel nevető harmadikként a dobogóra, Vettel a 4. helyet szerezte meg, miután az utolsó körökre benzinproblémákkal küzdő Massának le kellett lassítania, majd el kellett engednie a németet.

A Red Bull hetek óta készült Monacóra, Newey éjt nappallá téve kínlódott, hogy a különleges, vonórudas hátsó felfüggesztési  RB5-öst harmonizálja a DD-vel. 19-re lapot húztak. Hiába ugyanis a szélcsatornás szimulációk kedvező eredményei, ha a pályán nem válik be a megoldás, akár a tempó, akár a megbízhatóság kárára vall. Viszont egész egyszerűen nem tehettek mást, mert ellenkező esetben lemondhattak a vb-címről, amire talán soha többé nem lesz ekkora esélyük. Már az időmérőn megmutatkozott az felújított autó gyermekbetegsége, nehezen lehetett felmelegíteni a gumikat, így hiába volt a legkönnyebb Vettel, így is csak a 4. helyre volt jó. Webber pedig a 8. rajtkockában szerénykedett. A rajtnál nem vesztett további pozíciót a német, a szuperlágy gumik azonban már a 2. körben szemcsésedni kezdtek, ami csak tovább fokozódott, az 5. körben másfél, hatodikban 2,6-os visszaesést mutattak az időeredmények. Magára húzta a komplett mezőnyt, előbb Massa próbálkozott az előzéssel, ám a sikán átvágása miatt vissza kellett maga elé engednie a németet. Annyira ügyesen oldotta meg, hogy Rosberg mindkettejüket átugrotta. A 10. körben aztán tehetetlen volt Vettel, sorban hagyták ott a többiek. A 16. körben aztán az 1-es kanyarban nekivágta a falnak kocsiját, véget ért tehát Vettel kálváriája.

Webber viszont hírnevéhez méltó módon vezetett a legendás utcai pályán, amikor üres volt előtte a tér, gyakran megközelítette a 2. erőnek számító Ferrarik tempóját. Nagy csatában volt Massával, de végül meg kellett elégednie az 5. hellyel.

Isztambul klasszikus Brawn- Red Bull párharcot hozott, az időmérőn Vettel vitte a prímet, Webber pedig körbezárta a Brawnokat. De hiába a jó rajthely, a megfelelő rajt, még az első körben rontott a német, a 9-es ívnél elhagyta a pályát, Button pedig köszönte szépen. Innentől 3-4 tizedet kapott Buttontól, így nem is rá kellett elsősorban fókuszálnia, hanem a vele ellentétben 2-kiállásos taktikán lévő csapattársra. A stratégia aznap az ausztrálnak kedvezett, ő végzett a 2. helyen.

 

Silverstone-ban igyekezett visszavágni Vettel, önbizalmának megvolt az oka, hiszen azóta kellően optimalizálták csomagjukat, új aero- elemeket kapott az autó, s a pálya is egyértelműen nekik kedvezett. A 15 fok körül mozgó hőmérsékletről nem is beszélve. A Q3-ban aztán Vettel hatalmas fölénnyel, 3 tizedes előnnyel diadalmaskodott a Q3 legnehezebb autójával, s csak Räikkönen akadályozta meg a Red Bull első sort. Igazán komoly feltartásról nem beszélhetünk, mert lehúzódott, amennyire tudott, bár egy kicsit így is érintette az ideális ívet. Büntetés nem lett az esetből, még ha Webber a sajtószobában feldúltan kommentálta az esetet. Az első rajtkockára mindazonáltal sok esélye nem lett volna, a 2. helyezett Barrichellotól azonban mindössze pár század választotta el, s mint kiderült a kedvezőtlenebb rajtpozíció rányomta a bélyegét az ausztrál versenyére. A rajtnál mindenki maradt a helyén, az pedig már az első etapban mutatkozó 6-7 tizedes fórból kiderült, hogy aznap Vettelt lehetetlenség megverni. A 18 sec-es előnnyel szinte már akkor megnyerte a versenyt, innentől könnyed, spórolós menetet mutatott be. Hiába volt Webber gyorsabb Barrichellónál, az előzést nem tudta kivitelezni, csak kiállását követően sikerült eléje kerülnie. De túl nagy volt már addigra a hátrány. A Brawn, pontosabban Rubinho ismét megkapta a maga 40-esét...

 

Ami nem adatott meg Buttonnek két hete, Vettel sem élhette át. Természetesen a hazai közönség előtt aratott győzelemről van szó. Ezt az álmot a csapattárs hiúsította meg. Webber előbb életében először megszerezte az első rajtkockát (pedig tekintélyes reputációt szerzett az időmérőkön, ez eddig mégsem jött össze), majd a kisebb problémákat áthidalva a futamgyőzelem sem maradt el. A rajtnál durván rányomta a kormányt Barrichellóra (mint előzőekben Alonso ellen is tette), majd Hamilton hátsó kerekét is szétvágta az első szárnya. Előbbiért áthajtásos büntetést kapott, de Webber azon a napon annyira elemében volt, hogy így is simán győzött élete első versenyén. Hazája világbajnoka, Alan Jones nyert legutóbb a legkisebb kontinensről, még 28 éve, így nem véletlen, hogy sokan akár a vb-re is esélynek titulálták ekkor az egyre jobban felpörgő Webbert. A verseny elején újra kissé bizonytalan Vettel végül egy remek taktikai húzással Massa elé hozták, persze mondhatjuk úgy is, hogy a Ferrari volt kevésbé rugalmas e tekintetben. Harmadik siker, harmadik kettős győzelem!

 

A Hungaroring elvileg kevésbé fekszik az RB5-ösnek, ráadásul kánikula volt, mégis a 2.-3. helyről indultak versenyzőik, előttük a kevésbé feltankolt Alonso fészkelte be magát, jó kilátásaik voltak tehát a másnapi versenyre. De ott volt a rajt, a KERS-es autók gyűrűjében! Webber még nagy erőfeszítések árán megúszta a rajtot, őt majd csak a 2. kör elején autózta körbe Hamilton, Vettelt viszont a briten kívül Räikkönen is lehagyta még az első kanyarban, magunk között szólva, csúnyán elvitték a málnásba. Legalább Buttont még maga mögött tartotta. A 7. helyen kocsikázott, majd a bal első felfüggesztése miatt bekényszerült állni a boxba. Webber végül Räikkönen mögött a 3. helyre, a tabellán pedig a 2. helyre érkezett. Innentől azonban gyötrelmes versenyek előtt állt az auszi...

Valencia megint nem a Red Bullok pályája volt, az akut motorprobléma újból előjött, szombaton leállt Vettel autója, de mivel ezt a szabályban szereplő nyolcas keretből pótolni tudták, a büntetést elkerülték. A 4.-9. rajthelyekkel aligha lehettek elégedettek. A kis német tanult az előző futamból, odatette magát a rajtnál is, ennek Button volt a szenvedő alanya, Raikkönen elment ugyan mellette, de az 5. hely sem tűnt annyira rossznak. Csakhogy egyfelől a tempó is vérszegény volt, másrészt a friss erőforrás is megadta magát. Az ausztrál iszonyatosan küszködött autója pályán tartásával, enyhén szólva túlkormányzottnak tűnt. Az utolsó pontszerző hely sorsa ott dőlt el, amikor Kubica a forgalomból kijött a szuperlágy gumiért, amivel Webber nem tudott konkurálni a kopottas lággyal. Három biztató menet után tehát ismét nullázott a Red Bull.

 

Spaban irdatlanul megkavarodtak az erőviszonyok, így fordulhatott elő, hogy hiába előzte meg az időmérőn 6 hellyel Vettel Buttont, így is csak a 8. rajtkockából indulhatott. A rajt utáni kavarodásból Webber jött ki jobban, aki már az 5. helyen volt. Vettel ideje a SC távozása után jött el. Végre jobbik formáját vette elő, s ellentmondást nem tűrően átugrott Rosbergen, s üldözésbe vette Heidfeldet. A BMW boxutcai malőrje is közrejátszott a majdani pozíciószerzésben, de ne vegyük el a csapattól a remek taktikát (rendre annyit tankoltak tovább, hogy ők diktálhassanak), a pilótától pedig a kiváló utolsó körös tempót. Másképpen aligha sikerült volna Kubicát is abszolválni. Vettel tehát dobogóra állhatott Spaban, élete egyik legjobb futamát produkálta, szentül meg vagyok győződve róla. Webbernek viszont ambivalens versenye volt. Jó rajt után ő is Heidfelddel volt partiban, ám az első kiállásnál a nyalókás ember hibázott, túl korán engedte ki a német elé, amiért meg is kapta az áthajtásos büntetést. Visszatérve el kellett szenvednie az év előzését (Barrichello, Blanchimont), az utolsó pontszerző helyet birtokló Rosberget az utolsó méterekig támadta, bár nem túl nagy meggyőződéssel.

Ismét komoly hátrány mutatkozott mind egyéniben, mind a csapatversenyben, így Newey újra meghökkentő lépésre szánta el magát. Újraszabott diffúzorral kívántak még több leszorító erőt nyerni. Mindezt Monzában. Nagyon nem jött be, a nyilvánvaló zsákutcából Szingapúrban vissza is tértek az eredeti tervezési filozófiához. A Red Bullok - kis túlzással - örültek, hogy a legjobb 10 közé kvalifikáltak, a versenyen aztán semmi esélyük nem volt kiugró eredményt elérni, miközben az ellenlábas kettős diadalt ünnepelhetett. Webber versenye egy körig tartott, jelesül a Roggia- sikánig. A jobb-bal kombináció hajlatánál összeakadt Kubicával. Kubica a belsőn támadott, az ausztrál a külső íven valamivel előtte haladt, majd az első csúcspontnál megkoccolta a BMW-t. A Red Bull eleje megemelkedett, orra a védőkorlátba ütközött, s noha nem sérült meg, a kavicságyból már nem volt visszaút. Ez volt szezonbeli első kiesése, vb-esélyei végképp elszálltak ezzel... De Vettel is több pozíciót vesztett, Alonso ügyesen kitessékelte a pályáról, majd nagy zavarát a semmiből előretörő Heidfeld használta ki. Nem akart bemelegedni az a gumi, de amikor ez megtörtént, eztán sem volt közepesnél erősebb a tempója. Egyetlen pontját Hamilton utolsó körös kiesésének köszönhette...

 

Szingapúrban sem az időmérővel voltak gondok. Vettel az első, Webber pedig a 2. sorba kvalifikált. Mégis újabb nullázás következett. A rajtnál megtartotta pozícióját a német, majd határon autózva nyomon követte Rosberget, de Hamilton addigra már elszakadt mindkettejüktől. A Red Bullt annyira agresszíven tolta Vettel, hogy kisebb darabok le is szakadtak róla, az igazi dráma azonban az első kerékcsere előtt történt.  A boxutcai jelzőműszer ugyanis a bejáratnál minimális, 1,4 km/h-s sebességtúllépést mért a németnél, aminek következtében őt is áthajtásos büntetésre ítélték. Utólag Vettel elmondására alapozva felmerült a műszer hibája, könnyen lehet ez fosztotta meg a dobogótól. Előbb a jobb oldali visszapillantót tartó légterelő szakadt le, majd egy kerékvetős akció végén a diffúzorról is darabok váltak le. A büntetés letöltése után volt azért annyi előnye Vettelnek, hogy beférjen a 4. helyre. Webbert a rajtnál előbb Alonso, majd Glock is lehagyta, majd körökön keresztül a spanyollal pofozkodott, kevés eredménnyel. Tudtuk, hogy a Marina Bay tipikus fékgyilkos pálya, de hogy mennyire, erről a versenyen nyertünk igazán tudomást. Grosjean után ugyanis Webber alatt kezdett rakoncátlankodni a szerkezet, konkrétan füstölni kezdett. Kiállásánál igyekezték a szerelők kitisztítani a hűtőcsatornát, ezzel csak annyit értek el, hogy Kubica az ausztrál elé került a rangsorban. A fék azonban nem bírta már sokáig, s a 46. kör első kanyarjában elvesztette uralmát járműve felett, ami így háttal a gumifalba csapódott. Ezzel Webber matematikailag is kiszállt a vb-címért folyó küzdelemből, sorozatban negyedik alkalommal esett ki a versenyből.

A szezon három Red Bull-sikerrel zárult. Előbb Szuzukában aratott rajt-cél győzelmet Vettel, laza 4-5 másodperc közt tartotta előnyét, nem erőltette túl a technikát, okosan tartalékolt a következő két versenyre. Webber ellen megint pórul járt, a szombati szabadedzésen úgy ripityára törte versenygépét a Degner 2-esben, hogy azt már az időmérőre nem is tudták alkalmassá tenni, így az ausztrál csak a boxutcában vághatott neki a Japán Nagydíjnak.  Szegény Webbert pedig még az ág is húzta. A 2., majd a 4. körben is vissza kellett térnie, minekután meglazult a fejtámasza, azt pedig vissza kellett rögzíteni, különben úgy ütötte volna fejét az autó, mint a csapágyat. Jobb híján néhány új elem tesztelésére használták fel a szuzukai futamot...

Hiába Vettel győzelme, két körrel a vége előtt így is 16 pont volt hátránya, ami bár 2007 után nem tekinthető ledolgozhatatlannak, Button stabilitásából kiindulva nem nagyon volt miben reménykedni. (Csapatban fél pont kellett csupán a Brawnnak.)

Különösen aztán, hogy a kaotikus időmérőn Vettel is kipottyant már a Q1-ben, minekután a McLarenekkel egyetemben rosszkor cseréltek gumikat. Webber ellenben a 2. helyről rajtolhatott, a nála 3 körrel könnyebb Barrichello mellől, mögül. Azt nem lehet mondani, hogy tökéletesen kapta volna el a rajtjelet, Sutil is eléje került, de a kombináció végén keményen a külső ívre tessékelte a németet, majd pedig Kimivel csapott össze, aki a Red Bull balján tátongó résen igyekezett bebújni. Az ausztrál azonban lezárta az utat, a Ferrari légterelője bánta, fennakadt a jobb első felfüggesztésen. így Kimi fűről padlógázon visszatérve kénytelen volt a komplett mezőnyt elengedni, majd a boxba kaptatni. Az eset megítélésem szerint echte versenybaleset, Webber védte pozícióját, előnyösebb helyzetben volt, a finn túl hamar dűlőre akarta vinni a dolgot, vesztére. A második helyen autózva Barrichello sem tudott jelentősen ellógni tőle, azzal a 3 körrel magabiztosan eléje tért vissza, különösen úgy, hogy a brazil forgalomban szenvedett. A továbbiakban nagyjából 3-5 tizeddel volt gyorsabb Kubicánál, győzelme igazán nem forgott veszélyben. Vettel sem panaszkodott, Hamiltonnal karöltve egészen a 4. helyig jutott, több látványos előzést is bemutatott főleg a verseny első felében. Üres pályán még csapattársánál is gyorsabb volt. Spa és Interlagos, ez a két pálya, ahol számomra sokat mutatott Vettel, többet mint győzelmei alkalmából.

Button haladt át mögötte a célvonalon, így a világbajnoki címek eldőltek, de azért a szezonzárón utoljára még bizonyított a Red Bull. Hamilton mögött ők ketten foglaltak helyet a rajtrácson, megelőzve a két Brawnt. A rajtnál nem is változott a sorrend, ugyanakkor Hamilton nem tudta megismételni időmérős dominanciáját, sőt az etap végén egyértelműen Vettel volt a gyorsabb. Fékhiba ide, vagy oda, Vettel vélhetően mindenképpen nyert volna. Sima kettős győzelemnek tűnt a verseny, de szerencsére a záróakkordra is maradt némi izgalom. Az utolsó körökre is maradt egy kicsi izgalom. Webber nagyon nem tudott megbarátkozni az opciós gumikkal, volt hogy 8 tizedet kapott a verseny végére extázisban autózó Buttontől. Az utolsó 5 körben már támadásra is vetemedett, igazi sportszerű, ugyanakkor élvezetes csatával zárult a 2009-es esztendő. Webber ügyelt a pontos féktávokra, majd ügyesen fedezte az ideális ívet, így hiába volt a Brawn szemlátomást gyorsabb, különösen a hosszú egyenesek tarkította szakaszon, nem tudott az ausztrál elé kerülni. Az utolsó kanyarig kitartott emlékezetes csatájuk.

 

Adrian Newey munkája tehát beért, ismét olyan versenygépet alkotott, ami harcban lehetett szinte minden versenyen a győzelemért. S a világbajnoki címekért is! De miért nem jött össze utóbbi? Elsősorban a Renault-motor bizonytalankodása miatt (ami azért nem feltétlenül a franciák hibája, az sem mindegy, hogy a konstrukció mennyire kíméli az erőforrást...), másodsorban a kelleténél több taktikai hiba és boxutcai baki miatt, legutoljára pedig a versenyzők is nyújthattak volna ennél egyenletesebb teljesítményt. Ha visszanézzük a teljes szezont, észrevehetjük, hogy alig akadt olyan futam, ahol vitán felül verte a Brawn tempóban a Red Bullt. De mint tudjuk, a versenytempó a sikernek csak az egyik szegmense, elengedhetetlen, de nem elégséges feltétele a jó szereplésnek...

 

 

Mit hozhat számukra a jövő?

 

Kisebb huzavona után most már tudjuk, hogy jövőre is Renault- erőforrások hajtják a Red Bullokat, nyilván a franciák F1-es szerepvállalásáról szóló döntésig várni kellett. A pilótapáros változatlan marad jövőre, mint ahogy a csapat gerince sem változik, az összeszokottság nagy előny lehet. Adott egy még mindig sikeréhes rutinos Webber, és egy most már teljes valójában világbajnoki esélyesnek tekinthető Vettel. Az idei tapasztalatok sokat nyomhatnak majd jövőre a latban. Kérdéses, hogy Newey és csapata jövőre is képes lesz-e hasonlóan erős alapot tervezni, a riválisok ugyanis szintén címszerzésben gondolkodnak. Őszintén szólva némi visszaesést várok tőlük, de én lennék a legboldogabb, ha a Button- Hamilton, Alonso- Massa és Rosberg- Schumacher kettősök mellé ők is felnőnének. Ínyenceknek való évad elé néznénk, annyi bizonyos!

 

 

Mark Webber:

 

Nagydíjak száma: 140 (2002 - 2009)

Világbajnoki címek: 0

Futamgyőzelmek: 2 (2)

Dobogós helyezések: 8 (10)

Pole pozíció: 1 (1)

Leggyorsabb körök száma: 3 (3)

Világbajnoki pontok száma: 69,5 (169,5)

2009-es helyezés: 4.

Legjobb idei időmérő: 1. (Nürburgring)

Q2-es szereplés: 16

Q3-as szereplés: 16

Átlagos rajtpozíció: 6, 706 (4.)

Pole-tól mért átlagos lemaradás: 0, 612 sec (4.)

Legjobb idei helyezés: 1. (Nürburgring, Interlagos)

Megtett km-ek száma: 4640 (6.)

Teljesített körök száma: 916 (5.)

Élen megtett körök száma: 90

Dobogós pozícióban megtett körök száma: 419

Pontszerző helyeken megtett körök száma: 687

Kiesési ráta: 11, 765 % (8.)

Időmérős szereplés: 2: 15

Versenyszereplés: 9: 8

Értékelésem: Noha kissé hullámzott a teljesítménye, de végül is két futamot is nyerni tudott, emellett többször verte stabilitásával versenyeken csapattársát, ugyanakkor időmérőkön csúfos kudarcot vallott. Több, megkérdőjelezhető manőverét sem feledve értékelésem: közepes (3).

 

Helytállt az ifjúsággal szemben:

 

 

Mark Webber is egyike volt azon pilótáknak, akiről tudta mindenki, hogy arra érdemes technikával futamgyőzelmekért fog harcolni. Téli szünetben felelőtlenségében szenvedett balesete folytán kisebb hendikeppel indult neki az évnek, az összesítésben mutatkozó különbségeknek még sincs ehhez sok köze. A szezon első felében tapasztalt stabilitása Valenciában megtört, s csak az utolsó két futamra kapta végre össze magát. Máskülönben abszolút tartotta a lépést ifjonc csapattársával. Az időmérős specialistaként jegyzett Webbertől a 2:15-ös vereség különösen fájó. Nem élete formájában kapta meg a nyerő autót, így is bezsebelt két futamgyőzelmet. Jövőre még inkább nehéz dolga lesz, ha újra erős lesz az autó, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. S ha a hírforrások nem csalnak, Kimi árnyékában kell bizonyítania...

 

Sebastien Vettel:

 

Nagydíjak száma: 52 (2007; 2008 - 2009)

Világbajnoki címek: 0

Futamgyőzelmek: 4 (5)

Dobogós helyezések: 8 (9)

Pole pozíció: 4 (5)

Leggyorsabb körök száma: 3 (3)

Világbajnoki pontok száma: 84 (125)

2009-es helyezés: 2.

Legjobb idei időmérő: 1. (Kína, Isztambul, Silverstone, Szuzuka)

Q2-es szereplés: 16

Q3-as szereplés: 16

Átlagos rajtpozíció: 4, 412 (1.)

Pole-tól mért átlagos lemaradás: 0, 736 sec (11.)

Legjobb idei helyezés: 1. (Kína, Silverstone, Szuzuka, Abu Dzabi)

Megtett km-ek száma: 4460 (11.)

Teljesített körök száma: 848 (11.)

Élen megtett körök száma: 212

Dobogós pozícióban megtett körök száma: 478

Pontszerző helyeken megtett körök száma: 724

Kiesési ráta: 17, 647 % (12.)

Időmérős szereplés: 15: 2

Versenyszereplés: 8: 9

Dave985 értékelése: Tanúsította ez az év, hogy Vettelben valóban minden megvan, hogy a jövő nagy bajnokainak sorát díszítse. 2009-ben hiányzott belőle is az egyenletesség, különösen az idény elején rengeteg pontot eldobott önnön butasága miatt. A második félévben viszont nem ismert pardont. Így értékelésem szerint: jó (4).

 

Rengeteg fontos tapasztalat a jövőre nézve:

 

Vettel ellenben belevaló bombatehetség, más kérdés, hogy neki sem sikerült elsőre megszereznie a világbajnoki címet, hasonlóan Hamiltonhoz. Akárcsak a brit, ő is elsősorban hibáinak köszönheti, az év elején túl sok pontot dobott el, holott az autóban több győzelem volt ebben az évben, nem kétséges. Persze a csapatot is több esetben vastagon terheli a felelősség, no meg a jobbiktól nem szégyen kikapni.

A jövőre nézve volt fontos számára ez az idény. Ahogy kollegája, ő is kellő tapasztalattal felvértezve, immáron vitathatatlan esélyesként lódul neki 2010-nek, s a további éveknek. Kérdéses, újra fel tud-e nőni a Red Bull az ambiciózus McLaren- Ferrari- Mercedes hármashoz, az emberanyag és tudás adott, így miért ne? Vettellel márpedig nagyon is számolnia kell mindenkinek. Rosberggel partiban eldönthetik, melyikük a jobb, a nagy Michael Schumacher ellenében pedig felejthetetlen skalpot gyűjthet be mindkettejük!

...........................................................................................................................

folyamatos frissítés alatt...

 

BRAWN GRAND PRIX

 

 

Brawn Grand Prix (Mercedes):

 

Világbajnok: 1 (2009) újonc

Versenyek száma: 17

Idény végi pozíció: 1.

Pontok száma: 171

Futamgyőzelem: 8

Dobogós helyezés: 15

Legjobb helyezés: 1.

Pole pozíciók száma: 5

Első rajtsor: 9

Legjobb időmérős helyezés: 1.

Átlagos rajtpozíció: 5, 118 (1.)

Versenyen futott leggyorsabb kör: 4

Teljesített körök száma: 1921 (1.)

Kiesési ráta: 5, 882 % (1.)

Központ: Brackley (Egyesült Királyság)

Csapatvezető: Ross Brawn

Csapat-menedzser: Ron Meadows

Technikai vezető: Jörg Zander

Vezető mérnők: Steve Clark

Vezető aerodinamikai szakember: John Owen

Pilóták: Jenson Button (22), Rubens Barrichello (23)

Versenymérnökök: Andrew Shovlin; illetve Jock Clear

Tesztpilóta: Anthony Davidson

Dave985 értékelése: A Honda tavalyi egész éves fejlesztésein alapszik az idei sikerautó, amit azonban impozáns szélcsatornás munkálatokkal még tovább tökéletesítettek. Mint utólag kiderült, már tavasszal megnyerték a bajnokságot, minden további történést annak fényében kell vizsgálni, hogy Brawnék 2010-re fókuszáltak kiemelten. Makulátlan stratégia, kevés technikai gikszer, kellemes klíma csapaton belül. Nem adhatok mást erre a teljesítményre, mint: jeles (5).

Veni, vidi, vici!

 

 

Jenson Button:

 

Nagydíjak száma: 172 (2000 - 2009)

Világbajnoki címek: 1 (2009)

Futamgyőzelmek: 6 (7)

Dobogós helyezések: 9 (24)

Pole pozíció: 4 (7)

Leggyorsabb körök száma: 2 (2)

Világbajnoki pontok száma: 95 (327)

2009-es helyezés: 1.

Legjobb idei időmérő: 1.

Q2-es szereplés: 17

Q3-as szereplés: 14

Átlagos rajtpozíció: 5, 706 (3.)

Pole-tól mért átlagos lemaradás: 0, 518 sec (3.)

Legjobb idei helyezés: 1.

Megtett km-ek száma: 4737 (3.)

Teljesített körök száma: 944 (2.)

Élen megtett körök száma: 280

Dobogós pozícióban megtett körök száma: 468

Pontszerző helyeken megtett körök száma: 842

Kiesési ráta: 5, 882 % (4.)

Időmérős szereplés: 12: 5

Versenyszereplés: 7: 10

Dave985 értékelése: Tavasszal vitán felül hozta azt, ami évek óta benne volt, de sajnos pocsék szerződéseivel ezt nem tudta kivitelezni, talán egyedül 2004-ben tudta ténylegesen megmutatni, mire is képes. Nyártól némiképp visszaesett, elsősorban az időmérőkkel és a rajtokkal gyűlt meg a baja, máskülönben versenytempóban rendszerint legalább tartotta Barrichellót. Amint a teher lekerült válláról, az évzárón ismét az igazi Jensont láthattuk. Világbajnokként más nem is járhat neki, mint: jeles (5).

Jenson felért a csúcsra:

 

Rubens Barrichello:

 

Nagydíjak száma: 288 (1993 - 2009)

Világbajnoki címek: 0

Futamgyőzelmek: 2 (11)

Dobogós helyezések: 6 (68)

Pole pozíció: 1 (14)

Leggyorsabb körök száma: 2 (17)

Világbajnoki pontok száma: 77 (607)

2009-es helyezés: 3.

Legjobb idei időmérő: 1.

Q2-es szereplés: 17

Q3-as szereplés: 16

Átlagos rajtpozíció: 4, 529 (2.)

Pole-tól mért átlagos lemaradás: 0, 434 sec (1.)

Legjobb idei helyezés: 1.

Megtett km-ek száma: 4986 (1.)

Teljesített körök száma: 977 (1.)

Élen megtett körök száma: 125

Dobogós pozícióban megtett körök száma: 376

Pontszerző helyeken megtett körök száma: 819

Kiesési ráta: 5, 882 % (4.)

Időmérős szereplés: 12: 5

Versenyszereplés: 10: 7

Dave985 értékelése: Jó a háznál a vén pilóta! Rubinho utoljára még átnyújtott egy fricskát bírálóinak, azoknak, akik ferde szemmel néztek rá, miután Bruno Sennát kitúrta az idei rajtlistáról. Nyártól partiban tudott lenni immáron világbajnok csapattársával, s több alkalommal bizony csak a szerencsétlensége akadályozta meg abban, hogy valódi kihívójává is váljék. Mindkét futamgyőzelme örök emlék marad számunkra. Ugyanakkor Barcelonában és Isztambulban borzadályos teljesítményt nyújtott, ami ilyen szinten megengedhetetlen. Így értékelésem: jó (4).

Rubinho utolsó nagy dobása: