Dave985 megmondja

Forma1-en túl is van élet 2. rész

Így, novemberi közepére elhalkulnak a versenypályák, eltűnik a benzingőz az légtérből. Nyugovóra tér az autó- és motorsport szezon néhány hónapra. A fő profilomnak számító Formula-1 mellett egy sor formaautós szériát rendeztek 2009-ben, mostani bejegyzésemben ezen alsóbb kategóriák történéseivel, kiemelkedő tehetségeivel ismertetlek meg titeket. Legelőször pótolom múltkori írásomat az F-2-es és WSR-es szezonzárók eredményeivel, majd előbb az F-1 riválisának tartott A1GP és Superleague Formula kerül terítékre. Ezt követően szólok néhány szót azon sorozatokról, amelyek azon versenyzőkért léteznek, akik komolyabb szinten még nem tudtak elhelyezkedni. Az ún. belépő kategóriák után az F-3-as szériákkal zárom röpke írásomat. Nem a teljesség igényével dolgoztam, sőt, mint bizonyára többen észlelitek, a tengerentúli, pontosabban amerikai szériákről direkt elfeledkeztem, mint ahogy kizárólag formaautós ligákkal foglalkoztam.

Az F1 ELŐSZOBÁI:

Legutóbbi alkalommal a három legnagyobb szériával foglalkoztam. Míg a GP2-es bajnoki küzdelem ténylegesen le is zárult írásom idejére, s a bajnok Nico Hülkenberg azóta már hivatalosan is a Williams 2010-es pilótája, (sőt a „téli", sajnos kimondottan csonka Ázsiai Sorozat Abu Dzabiban kezdetét is vette), másik két sorozatban még hátravolt két-két verseny, amit azóta megrendeztek.

Formula-2:

A Formula-2-ben a Circuit de Catalunyán gyűlt össze a komplett mezőny, hogy eldöntse a még kiadó két dobogós helyezést. A tét nem volt kicsi, a 2. és 3. helyezettek szuperlicenccel gazdagodhattak, azzal bármelyik FIA által rendezett bajnokságon elindulhatnak, így az F1-ben is. A Nemzetközi GT bajnokság betétfutamaként sorra került szezonzárón Andy Soucek nem kegyelmezett. A spanyol fiatalember újra lerajtolta az első rajtkockát hetedik alkalommal elhódító Robert Wickenst, innentől győzelmét az égvilágon senki nem veszélyeztette. A vasárnapi, második, kötelező kerékcserés futamon a szabályok szerint a 8. helyről volt kénytelen startolni Soucek, ez a körülmény nem izgatta, valósággal átgázolt a mezőnyön, a leggyorsabb kört s megfutotta, így hazai közönség előtt méltó módon ünnepelte bajnoki címét. Idén nem először duplázott versenyző F2-es hétvégén, Robert Wickens mindkétszer pole-ból indulva haladt át elsőként a célvonalon, Tobias Hegewald Spaban pedig abszolút tartolt, mindkétszer ő futotta meg a leggyorsabb kört is.

Egészen döbbenetes, 51 pontos előnnyel hódította tehát el a negyed évszázad után reaktivált F2 bajnoki címet Andy Soucek, ilyen fölénnyel korábban még senki nem tudott nyerni. Menedzserével közölte, az elsődleges cél az F-1, nem véletlen, hogy több GP2-es csapat érdeklődését figyelmen kívül hagyta, nem versenyzik az Ázsiai Sorozatban. Az újságok, portálok a Campos és a Manor csapatokkal hozzák hírbe Souceket, bízom benne, szorítanak neki helyet a jövő évi rajtrácson, rászolgált.

Hat versenyző pályázott a kiadó két dobogós helyre, ehhez képest általános megdöbbenésre a Francia Formula Renault korábbi 4. helyezettje, Tristan Vautier előbb dobogón ünnepelhetett, majd újabb pontokkal gazdagította termését. Rajta kívül még Mihail Alesin tudta megismételni ezt a mutatót, így nem véletlen, hogy betliző riválisaitól ő happolta el a szuperlicencet. Feltörekvőben az orosz utánpótlás, Alesinnek abból a szempontból nehéz a dolga, hogy Vitalij Petrov mögött állnak az igazán ütős szponzorok. Robert Wickens előnye tetemes volt, így neki még az is belefért, hogy az első futamon betlizzen. A korábban Ferrarit is tesztelő Mirco Bortolotti csalódást keltő szezonon van túl, a sorsdöntő hétvégén sem tudta átlépni saját árnyékát.

A Formula-2- bajnokság végeredménye:

Formula Renault 3.5:

A 3,5 literesek aragóniai szezonzáróján is a dobogós helyeket kellett eldönteniük a fiúknak. A bajnok Baguette azért nem tétlenkedett. A 7.-8. helyről kellett virítania (a TOP-8 a kvalifikáción elért helyezésükhöz képest fordított sorrendben áll rajthoz az első futamon), a belga versenyző pedig hű maradt hírnevéhez, bámulatosan precíz és határozott előzések egész sorával állva hagyta a mezőnyt, saját bevallása szerint karrierje legnagyobb sikerét aratta. Másodjára már az első sorból indulhatott, onnan aztán végképp nem talált legyőzőre. Baguette 57 (!!!) egységgel nyerte a szériát, számos szakember érdeklődését felkeltve, a hírek szerint számára előbb még a GP2 lehet életképes alternatíva.

Rajta kívül a maláj Fairuz Fauzy volt elemében. A Lotusszal hírbe hozott versenyző előbb a 6. helyen futott be, majd Baguette mögött stabilan hozta a dobogó második fokát. Ez a teljesítmény a kvalifikációs győzelem mellett azt eredményezte, hogy Fauzy az ötödik helyről előléphetett az összetett 2. pozíciójára. A végül harmadik helyen zárt, azóta a GP2-ben is bemutatkozó francia Charles Pic betlizett, hasonlóan Walkerhez és Alguersuarihoz. Jaime soványka szezonon van túl, valljuk meg... Kellemes meglepetés volt még a (naná, hogy orosz) Danyiel Move, aki Nürburgring után újra dobogóra állhatott, majd másodjára szerzett 4. helyével bekerült a legjobb 10 versenyző közé összetettben.

A 2009-es World Series by Renault 3.5 végeredménye:

...................................................................................................

"RIVÁLIS" SZÉRIÁK:

Mielőtt rátérnék az utánpótlást termelő sorozatokra, essék szó néhány szó erejéig azon szériákról is, ahol már kiérett, rutinos versenyzők tapossák a gázt. Noha szervezőik fennhangon úgy hirdetik magukat, mintha a Formula-1 életképes versenytársaik lennének, a náluk szereplő pilóták szeme előtt továbbra is a királykategória lebeg.

A1 Grand Prix:

Dubai sejkjének fejéből pattant ki 2004-ben az ötlet, mi lenne, ha életre hívnának egy olyan bajnokságot, amiben nem privát csapatokat, esetleg gyárakat, hanem nemzetüket képviselnék a legjobb formaautós pilóták. Terveit Tony Teixeira portugál üzletember is helyeselte, így már 2005 telén útjára indíthatták. Tudatosan a holtszezonra ütemezték a kiírást, se F1, se Rali, se motorversenyek, így bíztak a nagyobb nézettségben. Nos, ebből sok mindent nem sikerült megvalósítani, mindazonáltal bátran ajánlom minden érdeklődőnek a sorozatot, izgalmas versenyek, ráadásul olyan klasszikus helyszíneken, mint a mexikóvárosi Hermanos Rodríguez pálya, Zandvoort, Kyalami, vagy éppen Brands Hatch. Különösen az európai versenyekre egyébként szép számban látogatnak ki érdeklődő sportszeretők.

Az A1 GP idén nyáron került a figyelem középpontjába, amikor a FOTA rivális szériájának ötlete nyomán felvetődött neve.

A kasztnit a Ferrari egyéni és konstruktőri világbajnoki címet hozó F2004-es modellje alapján gyártja a Lola. John Tarvis és Rory Byrne a két felelős konstruktőr. Természetszerűleg a motort is a Ferrari szállítja, V8-as erőforrásokkal versenyeznek a résztvevők. A (slick) gumikat a francia Michelin biztosítja rendelkezésükre. A 2008/2009-es szezonban vívott ki igazi presztízst magának az A1 GP, az ezt megelőző 3 évben a Zytek szállította a motort, a Cooper Avon pedig az abroncsokat.

A hétvége három tréningből, egy 40 perces időmérőből, valamint egy fő- és egy sprintfutamból tevődik össze. A sprintverseny pontozása az F1-et követi, a főfutamon azonban az első 10 versenyzőnek jár pont, 15-12-10-8, stb. leosztásban. A leggyorsabb köröket is jutalmazzák. Ha már a prémiumnál tartunk: a főverseny győztese 200 ezer dollárt kasszíroz, a sprintfutamért ennek felét küldik a számlára.

Ha a nemzeteket vesszük szemügyre, vegyes a kép. A tradicionális nagyhatalmak éppúgy képviseltetik magukat, mint néhány egzotikus ország (Pakisztán). Csapatvezetőként pedig számos világnagyság tűnik fel a paddockban. Az ausztrál csapatot pl. a korábbi világbajnok Alan Jones, a brazilokét Emerson Fittipaldi, de a holland Jan Lammerst, az olasz Piercarlo Ghinzanit és a maláj Alex Yoongot sem kell bemutatnom.

Az A1 GP-ben megfordult versenyzők közt találunk ifjú reménységeket (Hülkenberg, Liuzzi, Buemi, Sutil, Vietoris, Wickens, Summerton, stb.) és korábban az F1-ben legalább tesztelőként megfordult, ám ott rendszerint levitézlett, többre hivatott pilótákat (Karthikeyan, Neel Jani, Enge, Friesacher, Firman, Doornbos).

Hétvégenként egy-egy versenyző képviseli hazáját, de gyakorta váltják egymást a pilóták, így adnak lehetőséget a tehetséges ifjúságnak. Három éve az első kiírást Franciaország nyerte a mostanság Le Mans-i szériákban vitézkedő Nicolas Lapierre és a DTM-ből ismert, korábbi LM-győztes Alexandre Prémat felállásban. 2007 a németek éve volt, pontosabban Nico Hülkenbergé, aki 9 futamon sem talált legyőzőre. Vietoris csupán a mexikói viadalon állt rajthoz, sokat nem tett hozzá a pontterméshez. Tavaly toronymagasan Neel Jani és Svájc diadalmaskodott.

A Toro Rosso 2006-os tesztpilótája idén is nagyon közel állt a győzelemhez, de a Brands Hatchben taroló ír válogatott 17 pontos előnnyel elorozta a helvétektől az újabb dicsőséget.

Írországot a még mindig forrongó politikai- vallási helyzet miatt igencsak meglepő módon egy észak-ír pilóta, nevezetesen Adam Carroll vezette sikerre.

A hírhedt Portadown városában látta meg a napvilágot 1982 októberében. 1993 és 1999 közt gokartban tanulta meg a mesterség alapjait. Különösen emlékezetes siker ebből a korszakból nem fűződik nevéhez, ha csak utolsó évében szerzett EB- 4. helyezését nem számítjuk bele. 2000-ben megnyerte az Brit Formula Ford téli sorozatát. A következő évben immáron a főszezonban is bizonyíthatott, háromszor állt dobogón, ebből egyszer a legmagasabb fokán, mindez a végelszámolásnál a 10. helyre volt elegendő. 2002-ben következett a brit Formula-3, annak is a B-ligája, a National Class, amit nagy fölénnyel, azóta is rekordnak számító pontmennyiséggel meg is nyert. 2003-ban feljebb léphetett, s az elitligában kamatoztathatta tudását. Nem is vallott szégyent, hat dobogó és egy leggyorsabb kör szerepelt neve mellett, a szezon végén a 10. helyet foglalta el a tabellán. Emellett a kontinensen is kipróbálta magát, az F3 Euro Seriesben 8 versenyen állt rajthoz, 7 pontot szerzett. (17. hely)

2004 hozta meg számára az áttörést. Nelsinho Piquet mögött 49 ponttal lemaradva második helyen végzett hazája F3-as bajnokságán, a 24 versenyből 10 alkalommal állhatott fel a dobogóra, ennek felén a legmagasabb fokán ünnepelhetett, 3-3 pole-t érő, ill. leggyorsabb kört futott az év során. Az F3 Európa Kupán viszont nem talált legyőzőre, Zandvoortban a 3., Makaón pedig a 6. helyen futott át a célvonalon.

Nem véletlen, hogy a BAR Honda csapat tesztpilótának szerződtette év közben, pályafutását pedig a GP2-ben folytathatta, mégpedig a Super Nova Racing színeiben. Három versenyt nyert az idény során, három olyan helyszínen, amin csak a kiváltságosak képesek domináns teljesítményre: Imola, Monte-Carlo és Spa. A bajnoki címért ugyan nem tudott harcba szállni, újoncként az 53 pont, s így az 5. hely dicsőséges nyitánynak tűnt. 2006-ban a Racing Engineering csapatához igazolt. Sok köszönet nem volt benne, egész évben pénzügyi nehézségekkel kellett teljesíteniük, így csak arra futotta, hogy a szponzorok számára fajsúlyosabb német, brit és török helyszíneken virítsanak, nem is maradtak el a dobogók. 33 pontja volt a szezon végén, ez a 8. helyezést eredményezte. A következő szezonban a bajnok Giorgio Pantano pótlására igazolta le Giancarlo Fisichella GP2-es csapata. A Hungaroringen és Silverstone-ban nyerni tudott, ami további 3 dobogójával együtt ismét a 7. helyre volt elegendő. Ugyancsak 2007-ben egy Audi A4-es volánja mögött 5 versenyen bemutatkozhatott a DTM-ben.

2008-ban sajnos kihátráltak mögüle a szponzorok, hiába vezette a 6. helyre Írországot az A1GP-ben, Fisichella istállója csupán két hétvégére adott neki bizalmat, ez alatt 1 pontot szerzett, Franciaországban már az észt Marco Asmer foglalta el ülését.

Nem túlzás tehát, karrierje holtpontra érkezett, zsákutcába futott, egyre többet foglalkozott a visszavonulás gondolatával, pont jókor érkezett az A1GP-es győzelem. Ismét felfigyeltek rá a szakemberek, immáron kiterjedt szponzorhálózat áll mögötte, nem hiába, a hírek szerint a jövőre indulni szándékozó Manor Grand Prix szemet vetett a brit licenccel versenyző pilótára, így ne lepődjünk meg, ha jövőre újabb tehetséges pilótát üdvözölhetünk a szigetországból.

Az A1 GP végeredménye:

Superleague Formula:

Egészen újszerű kezdeményezés, melynek lényegét mottója példásan megfogalmazza: „A csodálatos futam: Foci 300 km/h-val!" Ez az a széria, amelyben az istállók a világ ismert és kevésbé ismert, ámbátor gazdag klubjainak nevét viselik. Alex Andreu és Robin Webb üzletemberek hívták életre a Superleague-et 2008-ban. Az Élan Motorsport Technologies Panoz gyártásában készült DP09-es kódjelű sasszét egy amerikai gyártmányú 4,2 literes, V12-es erőforrást hajtja, a konstrukció össztömege 750 kg. Az abroncsokat a Michelin szállítja.

A lebonyolítás még eléggé kiforratlan, idén általában két háromnegyedórás tréninget követte az újoncoknak kiírt futam, majd egy meglehetősen bonyolult, bár szerfelett érdekes rendszerű időmérő (egyenes kieséses, negyeddöntők, elődöntők, végül döntő), majd két futam, végül pedig az ún. „Super Final", amiben csak az előző két futam pontszerzői indulhatnak 10 perces, díjnyertes futam keretében. A rendkívül összetett pontozási szisztémába most nem mennék bele.

A mezőnyből kevés az igazán ismert versenyző, néhány F1-et is megjárt pilóta azért így akad, mint a brazil Enrique Bernoldi és Antonio Pizzonia, a GP2-bajnok Giorgio Pantano, Robert Doornbos, vagy a legújabb név a 4x Champ Car-győztes Sébastien Bourdais.

Különösebb logikát, értelmet ne keressünk egyes „csapatok" összeállításában, igen ritkán fordul elő, hogy „hazai" kötődésű pilóta ül adott klub autójában. A klubra egyébként legtöbbször csak a színösszeállítás utal, nem kell komoly támogatást gondolni a háttérbe, gyerekcipőben jár még ez a széria. Az amerikai hatás abban is megnyilvánul, hogy idén legyártottak egy videojátékot, az online-bajnok pedig értékes nyereményekkel gazdagodik. (Hozzáértők szerint egyébként a játék a kukába való...)

Az év második felében kerül megrendezésre a Superleague Formula, mindössze hat helyszínen. A szűkös versenynaptárt némileg kompenzálja az impozáns névsor: Magny-Cours, Zolder, Donington Park, Estoril, Monza és Jarama.

Tavaly a Guoan Peking csapata diadalmaskodott az olasz Davide Rigon vezetésével, megelőzve a PSV Eindhovent (Yelmer Buurman) és az AC Milant (Robert Doornbos).

Idén angol háziverseny folyt az első helyért. Az FC Liverpool az elmúlt hétvégi spanyol idényzárón, névadójának igazolási politikájához idomulva spanyol versenyzővel biztosította be az elsőséget. Adrián Vallés győzött, a Tottenham Hotspur színeiben rajthoz álló Craig Dolby előtt. Harmadik helyen az Anderlecht (Yelmer Buurman) végzett, míg az AC Milannak (Giorgio Pantano) meg kellett elégednie a 4. hellyel. Feltétlenül ki kell emelnem még Bourdais-t! A francia ugyanis, miután az első futamon hozzászokott a merőben szokatlan körülményekhez, valósággal sziporkázik. Bemutatkozóját leszámítva valamennyi futamon a dobogón végzett, Monzában nyerni is tudott. Az FC Sevilla azonban csak a 3. hétvégén kapcsolódott bele a küzdelembe, akkor sem versenyképes pilótával, így nem csoda, hogy Bourdais-vel is csak a 9. helyet tudták megkaparintani. Érdemes volt azért a zöldfülűért (Alguersuari) kitenni a szűrét...

Adrián Vallés inkább kiegyensúlyozottságával hengerelt, egyetlen futamot nyert (Magny-Cours), viszont kétszer is dobogóra állhatott Spaban, 1x pedig Estorilban.

Eddigi legnagyobb sikere a 2005-ös WSR 2. hely volt, Robert Kubica lett az év bajnoka. Korábban megnyerte a Spanyol Formula 1600-at is a 23 esztendős, Valenciától nem messze fekvő Teuladaban született fiatalember.

2006-ban futott egy idényt Camposéknál a GP2-ben, Valenciában dobogón állt, egyébként csalódást keltett. Ennek ellenére tesztpilótaként szerepelt a Spykernél. Tavaly Fisichella csapatában még egyszer próbálkozott a GP2-ben, akkor sem sikerült meggyőzően teljesítenie. Szintén 2008-ben belekóstolt a sportkocsiversenyekbe is, Le Mans-ban is indult az Epsilon Euskadival.

A Superleague Formula végeredménye:

...............................................................................................................

"ÁTMENETI" SZÉRIÁK:

International Formula Master:

Mindössze a harmadik szezonján van túl a Formula-3 vetélytársának szánt Formula Master. (2003-ban 3000 Pro Series, azt követő évben pedig F3000 International Masters néven futott egy sorozat, amit többen a jelenlegi jogelődjének tartanak.) Általában a WTCC betétfutamaként funkcionáló szériát az F1-gyel is hírbe hozott N. Technology működteti. S valóban, az autók teljesítménye az F3-as színvonalnak felel meg. A Honda 250 lóerős, környezetbarát motorjai hajtják a Tatuus által épített kasztnival felszerelt autókat.

A WTCC révén az Eurosport általában műsorára tűzi a versenyeket, így a publicitás adott. Nagyban rontja a sorozat megítélését, hogy szuperlicenc viszont nem szerezhető, ellentétben az elismertebb F3-as bajnokságokkal, viszont GP2-es, ill. amerikai szériás tesztlehetőségre bízvást számíthatnak a legjobbak. Elég csak az elmúlt két év bajnokát megemlítenem. A már többször említett belga Jérôme d'Ambrosio azóta ezüstérmet szerzett a GP2 Ázsiai Sorozatában (csapattársa, Kobajasi mögött), s a főszezonban sem okozott csalódást 29 szerzett pontjával. A tavalyi bajnok új-zélandi Chris van der Drift, aki korábbi két szezonban egyformán a 2. helyen végzett, pedig a Trident Racingnél szerepelt két helyszínen az Ázsiai Sorozatban, majd az Epsilon Euskadi igazolta át a WSR-be, s újoncként 41 ponttal hálálta meg a bizalmat.

Két háromnegyed órás tréninget még pénteken követi a 30 perces időmérő. Szombaton egy durván 75 km-es futam következik a kvalifikációnak megfelelő rajtsorrenddel, majd vasárnap az első futam legjobb nyolc helyezettje fordított sorrendben kezdi a mintegy 100 km-es második futamot. Mindkét versenyen az F1-ben megszokottak szerint kapják pontjaikat a résztvevők.

A sorozat jövője kérdéses. Tévén keresztül ugyan széles körben nyomon követik az eseményeket, a helyszínen rendre foghíjas lelátók előtt rendezik a versenyeket. Könnyen elképzelhető, hogy a jövőben, akár már 2010-ben is, Ecclestone keblére öleli a Formula Masterst, s alapjain hívja életre a GP3 névre hallgató sorozatot. A tárgyalások folyamatban. Jövőre mindenesetre meghívást kaptak a hungaroringi F1-es hétvégére, ami azért jelent valamit.

A 2009-es esztendő a svájci Fabio Leimer meggyőző sikerével ért véget szeptember végén. A nyolc helyszínből hat helyen ő indulhatott az első rajtkockából, a szombati első versenyt pedig a mogyoródit leszámítva rendre ő nyerte. A második futamokon azonban már nem mutatott olyan mérvű felzárkózásokat, mint Soucek, vagy Baguette, egyedül Spaban állhatott fel vasárnap is dobogóra. A leggyorsabb körök tekintetében dominált igazán Leimer, a 16 futamból 12x az ő nevéhez fűződik, ami egészen bravúros teljesítmény. Noha csaknem 40 ponttal maradt el a svájcitól, feltétlenül ki kell emelnem az orosz Szergej Afanaszievet, aki ugyanúgy kilencszer állhatott fel a dobogóra, mint a bajnok, igaz, ő csupán az egyik magyar futamot tudta megnyerni. Olyan alapvető versenyzői kvalitásokat figyelembe véve, mint a tiszta, erőszakos előzések, határozott pozíciófogás, talán többet is nyújtott Leimernél. Hozzá kell tenni, hogy a konstruktőri trófeát viszont az őt foglalkoztató JD Motorsport hódította el, az olasz csapat alkalmazásában állt még a harmadik helyen végző cseh Josef Král, valamint a bolgár Vlagyimir Arabadzsijev is.

A versenykiírásnak megfelelően Leimer a DAMS istállónál tesztelhet, míg Afanaszijev és Král a Red Bull F1-es szimulátorában tesztelheti az alakulóban lévő versenygépet.

Leimer, Kral, valamint a Formula-BMW tavalyi győztese, az USF1-gyel is hírbe hozott Alexander Rossi múlt héten bemutatkozott a GP2 Ázsiai Sorozatában, Rossi rögtön 7 ponttal nyitott, Kral pedig Abu Dhabiban máris felállhatott a dobogó harmadik fokára. Leimer viszont betlizett GP2-es bemutatkozásán.

Fabio Leimer az Aargau kantonbeli, tehát német nyelvterülethez köthető Rothristben született 1989 áprilisában. 2003-ban kezdte komolyan szinten űzni a gokartozást, s rögtön megnyerte hazája junior-bajnokságát (Buemi ugyanekkor a 13. helyen végzett), a címvédés azonban nem sikerült, az olasz Stefano Comini 2 ponttal eléje férkőzött. A felnőttek közt 2006-ban szintén a 2. hely jutott neki. A svájci Jenzer Motorsport vette védelme alá az ifjú tehetséget. Elsőként a 2 literes Formula Renault-ban próbálta ki magát. Az olasz bajnokságban két dobogós helyezésével együtt 161 pontra futotta, amivel a 11. helyen végzett. (A szezont Mika Mäki nyerte Alguersuari és Brendon Hartley előtt.) Ugyanezen géposztály Európa Kupájában egy leggyorsabb kör került neve mellé, 17 pontot gyűjtött, ezzel 17. lett.

2008-ban a Formula Masterbe került. Az olaszországi versenysorozatban a negyedik helyen végzett (48 ponttal) úgy, hogy mindössze 2 versenyen indult, ebből egyet pole-ból indulva meg is nyert, s mindkétszer ő futotta meg a leggyorsabb kört. A nemzetközi sorozatban a második hely jutott neki Chris van der Drift mögött 22 ponttal lemaradva. Estorilban, Imolában és Monzában nyerni tudott, további 5 alkalommal dobogón ünnepelhetett, 3 leggyorsabb kör és 1 pole szerepel még statisztikai lapján.

Az idei szezon pedig magáért beszélt, csakúgy GP2-es bemutatkozása. Van még mit tanulnia az általános iskolás fizimiskájú srácnak, de ha töretlen marad fejlődése, újabb nagyszerű svájci pilóta van készülőben.

A Formula Master 2009-es végeredménye:

Euroseries 3000 (Euro Formula 3000, legújabb nevén Auto GP):

Az 1999-ben életre hívott sorozat egészen 2004-ig, a F1 előszobájának tartott F3000 hátországa volt, azon pilótáknak nyújtott versenyzési lehetőséget, akik többnyire anyagi megfontolásból nem indulhattak a FIA szervezte nemzetközi bajnokságban. 2001 és 2003 közt az F-1 egyik betétfutama. Két átmeneti évet követően (előbb egy kimondottan nívótlan európai, majd egy alapokról építkező olasz bajnokság) a Forma1-ben is megfordult Coloni Motorsport szervezésében 2006-ban visszatért a versenynaptárba a Nemzetközi Formula 3000. A kasztnit a Lola biztosítja (idén például a Lola B02/50), ráadásul folyamatos frissítésekkel elérték (2009-ben pl. az elsőgenerációs A1GP-s kasztnit vették át), hogy már-már a 3,5 literes Formula Renault alternatívájaként emlegetik. Szintén csábító tény, hogy a győztes automatikusan szuperlicenchez jut. A versenygépeket Zyter hajtja.

A költséghatékonyság azonban mit sem ér, ha nincsenek nézők, nincsenek közvetítések, s így kicsi a sorozat presztízse. Szűkös mezőny gyűlik össze évről évre, ami nem tesz jót a sorozat megítélésének.

Ha a múltba meredünk, a bajnokok közt találunk több neves versenyzőt. 2001 végén példának okáért pontosan az F3000-es sikerének köszönhetően kapott tesztlehetőséget a Saubernél Felipe Massa. 2003-ban pedig a WTCC korábbi bronzérmese Augusto Farfus diadalmaskodott, a brazil idén akár a világbajnoki címet is begyűjtheti a makaói idényzárón. A holland Nicky Pastorelli Minardis tesztjét követően kisebb amerikai és LM- sorozatokban vitézkedik, a következő három év olasz bajnokai pedig mind eljutottak a GP2-ig, Ricci és Rigon eredménylistája persze jelenleg eltörpül Luca Filippiéhez mérten, akit sokan az első számú talján reménységnek kiáltottak ki. Tavaly pedig a négyszer világbajnok F-1-es pilóta fia, Nicolas Prost sikerével zárult a szezon.

Az idei szezon is meglehetősen kurtára sikeredett, Donningtonban a munkagépek vették át az uralmat, így a brit versenyt törölték a versenynaptárból. Azért így is ellátogattak egyebek mellett Magny-Cours-ba, Zolderbe, Valenciába és Monzába. A bajnoki cím lényegében három versenyző közt dőlt el, összesen mindössze 8 olyan versenyző akadt, aki legalább 6 versenyt teljesített év közben, számos beugróval együtt is csak 19 versenyző állt rajthoz idén.

A bajnoki címet - több második helyén köszönhetően - a brit Will Bratt gyűjtötte be, megelőzve három olasz versenyzőt. A 21 esztendő Banbury-i fiatalember 2004-ben megnyerte a T Cars Seriesben, 2007-ben pedig előbb harmadik helyen végzett a brit Formula Renault bajnokságban, majd második lett Formula Palmer Audi téli bajnokságán. A Coloni felfigyelt tehetségére, rajthoz állt a GP2-ben, első futamán a 12. helyen végzett, másodjára nem ért célba, éppen Leimerrel ütközött a verseny 14. körében.

A másodosztályú bajnokságnak számító olasz F3000 7 futama 1 a nemzetközi liga utolsó futamait fedte le, itt már nagyobb, 12 pontot előnnyel tudott nyerni Bratt.

Az EuroSeries 3000 végeredménye:

Az Olasz F3000 végeredménye:

Formula Nippon:

Formula Nippon tulajdonképpen a legmagasabb technikai színvonalú ázsiai formaautós bajnokság. Természetszerűleg ettől még nem számít népszerűnek, azonban egyrészt nem utolsó kiindulási alap, másrészt azok a versenyzők, akik földtől elrugaszkodott álmaikat feladják, s a néhány éves F3-as vegetálás helyett az olcsóbb, s látogatottabb japán szériát választják. A japán F3 középkategóriás versenyzőiből merít a Formula Nippon. Meglehetősen hosszú múltra tekint vissza, 1973-ban szervezték meg az első - akkor még - F2000-es bajnokságot, a nyolcvanas években Japán Formula-2 néven emlegették, legnagyobb alakja kétségkívül Nakadzsima Szatoru volt, a később F1-ben méretesen lebőgött „apa" ötször nyerte hazája bajnokságát. Méltánytalan lenne ráhúzni szegény emberre a vizes lepedőt, utóbb, immár F3000-nek nevezett sorozatban több olyan hazai versenyző végzett a tabella élén, akikről aztán gyorsan kiderült, a világ legjobbjai ellen komolyabb eredményre képtelenek. Ki ne emlékezne a rövid ideig F1-es istállót is vezető Szuzuki Agurira, vagy éppen a „kamikaze" és „fűnyíró" beceneveken emlegetett Katajama Ukjóra? (Nem bírom kihagyni szállóigévé vált, komoly önkritikát feltételező mondását: „Bőven ki lehetne hozni többet ebből az autóból - itt az egyetlen probléma én vagyok!")

1996 óta hívják Formula Nipponnak a szériát. Ez nem egyszeri névcsere, a tartalom is megújult, nemzetközivé lett a sorozat, pontosabban a tucatnyi japán pilóta közé huszadrangú külföldiek helyett elismertebb tehetségek igazoltak, akik rendre el is vitték a trófeát. Előbb Ralf Schumacher, majd Pedro de la Rosa győzött, 1999-ben a WTCC-ből ismert Tom Coronel, 2002-ben pedig Ralph Firman végzett az első helyen. Utóbbi onnan marad meg emlékezetünkben, hogy súlyos sérülése adódott alkalom a mi Zsoltinknak az F-1-es bemutatkozásra.

A Swift gyártja a kasztnit, a Dunlop szállítja az abroncsot, nagy kérdés, mi lesz jövőre a motorral, eddig ugyanis hol Honda, hol a Toyota biztosította az aggregátot.

A 13 futamos bajnokságot idén - a tavalyi második helyét felülmúlva - a francia Loïc Duval nyerte meg, méghozzá meggyőző fölénnyel, a 8 futam felén diadalmaskodva. Az istállók közt Nakadzsima csapata vitte el a pálmát. Az 5. helyen végzett Hirate Kohei anno Kobajasival küzdött a Toyota tesztpilótai üléséért, értjük, miért találtatott olyannyira gyengének, hogy arról azóta legendák szólnak...

A Chartres-ből származó 27 éves pilóta korábban nyert a 2 literes francia Formula Renault-ban, majd felváltva szerepel a japán ligában, valamint a francia csapat színeiben az A1 GP-ben, utóbbiban eddig 1 futamgyőzelmet számlál.

A Formula Nippon végeredménye:

Formula Palmer Audi:

A korábbi F1-es versenyző, Jonathan Palmer hívta életre ezt a sorozatot, még 1998-ban. Azóta sem vívott ki magának tekintélyes rangot, mint az átlagkategóriák, viszont kedvelt kategória, főleg azon versenyzők körében, akik relatíve olcsón, további futamokon igyekeznek rutint szerezni, gyökeret verni, elismertséget szerezni. A Minardi valamikor versenyzői, az IndyCarban többszörös futamgyőztes éppúgy szerepelt (ő nyerte az első kiírást) Palmer szériájában, mint a WTCC háromszoros bajnoka, Andy Priaulx, a DTM 2005-ös győztese, a McLaren tesztpilótája, Gary Paffett, a GP2-es bajnok Giorgio Pantano, vagy a fentebb már említett A1GP-bajnok Adam Carroll. A 2000-es évet leszámítva kivétel nélkül brit pilóta győzött.

A kizárólag brit helyszíneken szerveződő, ennek ellenére nemzetközi bajnokság idei szezonját a hazai színeket képviselő Richard Plant nyerte, nem sokkal megelőzve az F2-ben is korrektül teljesítő Vasiliauskast, valamint honfitársát, Fostert. Palmer úr elégedetlen volt a mezőny összetételével, leginkább létszámával, így koedukálttá varázsolta sorozatát. Ennek eredményeként két hölgy is rendszeres lehetőséget kapott a bizonyításra. Helytálltak a fiúk közt, nem is akárhogyan, mind Emma Kimiläinen, mind Ashley Babbra rendszeres pontszerzőnek számított, sőt a finn leány négyszer még a dobogóra is felkéredzkedett.

A Formula Palmer Audi 2009-es végeredménye:

.............................................................................................

BELÉPŐ SZÉRIÁK:

Formula Ford:

A gokartosok első autós lépéseként funkcionáló egyik kategória a Formula Ford, amelyben 1200 köbcentis Ford motorral hasítanak 250 km/h alatti végsebességgel. A kasztni meglehetősen egyszerű, szárny nélküli, maga az autó alig nyom 400 kilónál többet. 1967 óta a Formula Ford számító az első számú belépő kategóriának, s ez így is maradt egészen az ezredfordulóig. A Formula BMW és a Formula Renault (2.0) megjelenésével a meglehetősen elavultnak számító versenygépekre már nem sokan kíváncsiak.

Az elmúlt évtizedek nagy bajnokai közül megfordult itt egyebek mellett James Hunt, Emerson Fittipaldi, Jody Schekter, Ayrton Senna, Nigel Mansell, Damons Hill, Mika Häkkinen valamint Michael Schumacher is. A sorozat 1987 óta íródó újkori történetében Eddie Irvine nyerte az első szezont, a már említett cezúra valahol 1999-2000 tájékán húzhat meg. 1998-ban Jenson Button nyert, következő évben Anthony Davidson az évtizedes hagyománnyal bíró Formula Ford Festivalt, valamint a téli szezont nyerte 99'-ben, 2002-ben pedig ugyanott Adam Carroll végzett élen. Utánuk már nem szerepelt olyan versenyző a kategóriában, aki akárcsak az F1, vagy GP2 közelébe férkőzött volna.

A 2009-es bajnoki címet a hazai színekben versenyző James Cole szerezte meg, megelőzve az amerikai Josef Newgardent, valamint honfitársát, Harry Findlay-t.

Csupán a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy a második legelismertebb Formula Ford sorozatot Ausztráliában rendezik. A bajnokságot nyerő Nick Percat egészen elképesztő módon 12 futamot is nyerni tudott, így magabiztosan hódította el a bajnoki címet. Talán hallani fogunk még hallani fogunk a srácról...

Új-Zélandon szintén rendeznek hasonló kaliberű belépő szériát, ott is ausztrál versenyző diadalmaskodott Richie Stanaway személyében. Mint ahogy az elsősorban skandináv versenyzők közt relatíve népszerű dán Formula Fordon is hazai reménység győzött idén, Dennis Lind a srác neve.

A 2009-es Brit Formula Ford végeredménye:

Formula-BMW:

A BMW kezdetektől fogva nagy műgonddal kezeli a junior formaautózást. Az 1970-es években a különböző F3-as bajnokságoknak, 1973 és 1981 között pedig az Európai F2 Bajnokságnak szállított motorokat, utóbbiban a Marchcsal együttműködve 5 egyénis bajnoki címet is begyűjtöttek. Kapcsolatuk igazán gyümölcsözőnek volt mondható, a 80'-as években az F1-ben is folytatódott.

Sok sikert nem arattak a királykategóriában, így 1991-ben visszatértek a juniorautózás világába, méghozzá hazájukba, az ADAC szervezésében működő belépő kategóriában garantálták az erőforrást. 2002-től változott a felállás, noha a szakmai felügyelethez ragaszkodott a legbefolyásosabb német automobil klub, a sorozat immáron teljes egészében a müncheniek technikájával és szabályrendszerével haladt tovább a maga útján.

A BMW két elvhez minden áron ragaszkodik, kőbe véste őket. Az egyik a biztonság maximalizálása, ez az F1-ben is meghonosodó HANS mellett a FORS-nak nevezett különleges pilótaülést is magában foglalja. A másik pedig az egyenlőség, a technikai azonosság, még a szervízelést is központilag oldják meg. Ez is közrejátszott abban, hogy a sorozat meglehetősen alacsony technikai színvonalon mozog, a Formula Fordot kétségkívül magasan veri, ám a 2 literes Renault-s szériától alaposan el van maradva. Kétségtelen előny ugyanakkor, hogy a BMW európai versenyei többségükben illeszkednek az F-1-es versenynaptárba, így a fiatalok idejekorán megtapasztalhatják, mitől döglik a légy.

A Formula BMW behálózta a világot, az európai (korábban létezett külön német és angol liga, tavalyi évben egyesültek) mellett létezik amerikai és csendes-óceáni bajnokság is, bár természetesen az „öreg kontinens" élvez nagyobb népszerűséget, amelyik pilóta közel akar kerülni a tűzhöz, be kell vállalnia a tengerentúli kalandot tizenévesen, nincs mese. Az F3-as makaói versenyhez hasonlóan a BMW is szervez egy amolyan World Finalt év végén, a győztes nyereménye az F-1-es autó alkalmi tesztelése volt. Ezzel el is érkeztünk a sorozat jövőjével kapcsolatos fejtegetésekhez. Mint ismert, a BMW minden szinten elhagyja a királykategóriát, így elviekben nem érdekelt az utánpótlás képzésében. Mario Theissen azonban határozottan cáfolta a híreszteléseket, továbbra is fontosnak tartják a tehetséggondozást, elvégre az autózás nem jelent egyet az F-1-gyel, márpedig nekik szükségük van tehetségekre a WTCC-ben, s talán hamarosan a DTM-ben is...

Több már most befutott versenyző itt bontogatta szárnyait, de a Forddal szemben az elmúlt évekből is ismerünk olyan fiatalt, akik sikeres jövő előtt állhatnak. Rögtön az első, a 2002-es Formula BMW-t Nico Rosberg nyerte. Az azóta elfeledett Maximilian Götz után 2004-ben Vettel győzött BMW-vel, a németre gyorsan rá is tették mindkét kezüket, 3 év múlva már saját gyári csapatukban debütálni fog az F-1-ben. 2005-ben Hülkenberg következett, 3 éve pedig az a Christian Vietoris nyert, aki azóta sikeres F3-as karriert futott be, Abu Dhabiban pedig rögtön győzelemmel kezdte GP2-es karrierjét. De a tavalyi győztes mexikói Esteban Gutierrezre is érdemes lesz figyelmet szentelni. Az amerikai szériában is feltűnt két közismert pilóta, 2006-ban az idei év F2-es ezüstérmese Robert Wickens, tavaly pedig az első számú amerikai ígéretnek kikiáltott Alexander Rossi vitte el a pálmát.

Ami az idei évet illeti, más kategóriákhoz képest szokatlanul sok, 12 napos tesztelést követően, májusban kezdtek a fiúk. Zandvoort és Valencia kivételével az F-1-esekkel járták a kontinenst. Egy 17 éves brazil tini uralta a 2009-es évet.

Felipe Nasr üstökösként robbant a formaautózás világába. Nem mintha a gokartozás világában eltévelyedett volna, 2000 és 2007 között - írd és mondd - 9 bajnoki címet söpört be a kadetek majd a juniorok közt, a maradék két ligában a második helyre szorult. 2008-ban rajthoz állt a BMW Americas interlagosi zárófutamán, s második versenyén rögtön felállhatott a dobogó második fokára.

Nem véletlen, szemet vetett rá az EuroInternational többek közt Superleague Formulában és IRL-ben is érdekelt olasz csapata. A brazil fiú mérlege magáért beszél: valamennyi futamon pontot szerzett, 5 futamot nyert, további kilenc versenyen dobogón ünnepelhetett (rendre a második fokán), így közel 100 pontot vert második helyezett csapattársára. Az európai szezon szeptember közepén, Monzában véget ért, Felipe gondolt egyet, kipróbálta magát a Formula BMW Pacific bajnokságban is, méghozzá a szingapúri betétversenyeken. Nos, mindkét versenyt megnyerte, övé volt mindkétszer a pole és a leggyorsabb kör is... Ha követi sorstársai bejáratott útját, következő állomásként szóba jöhet az F3 EuroSeries, majd GP2, majd...

A Formula BMW Americast a kolumbiai Gabriel Chavez nyerte meggyőző, közel 50 pontos előnnyel. A Formula BMW Pacificból noha még hátravan a makaói szezonzáró (a túraautósok betétfutamával együtt rendezik), de a bajnoki cím már ott is eldőlt, az indonéz Rio Haryanto vitrinjébe került a serleg.

A Formula BMW Europe 2009-es végeredménye:

A Formula BMW Americas 2009-es végeredménye:

A Formula BMW Pacific állása (1 versennyel a vége előtt):

Formula Renault 2.0:

Mind műszaki paramétereket, mind elismertségét, mind nézettségét tekintve egyértelműen a 2 literes Renault Clio hajtotta Tatuus által gyártott karosszériákkal operáló széria minden gokartos srác álma, már amennyiben van mit a tejbe aprítani. Nem tettetek naivat, a 2.0-ás sorozatban ütközik ki leginkább a természetes szelekció velejárója, a tehetség sem másodlagos, de jelentékeny összeg, illetve potens szponzor előteremtése nélkül senkiből nem lehet elismert és eredményes versenyző.

Százával gyártják a több mint fél tonnás gépeket, manapság már nem akad olyan, autósportok iránt fogékony ország, ahol ne rendeznének bajnokságot. A színvonal természetesen eltérő, az angol, a francia, az olasz és a spanyol tartozik az élmezőnybe, a nemzeti bajnokságokon szűrik ki azon versenyzőket, akikből még lehet valami, hogy aztán a nemzetközi bajnokságban edződjenek tovább. Az EuroCup a World Series of Renault rendezvényén belül kerül megrendezésre, tehát nem az F-1-gyel karöltve, ettől még garantált a viszonylag magas nézőszám, köszönhetően az egyéb szórakoztató betétek mellett az ingyenes belépésnek. Az avatott szemek nézők nélkül is jelen lennének, márpedig az ifjoncok fejlődésük ezen stádiumában elsősorban nekik versenyeznek. Ennek megfelelően valóságos élethalál harc folyik a pályán. Ki kell tűnnöd, máskülönben mész a süllyesztőbe! Garantál az akcióban dúskáló, blőd hibáktól sem mentes futam, ezt persze a kilátogatók egy cseppet sem bánják.

A magasra szabott díjak mellett az is inspirálja a fiatalokat, hogy a legjobbak tesztelhetnek a 3,5 literes autóval, s ha ott is megfelelnek, feljebb léphetnek a félig-meddig az F-1 előszobájának tekinthető szériába. A rutinra mindig nagy szükség van, így nem szokatlan, hogy a pilótapalánták az európai körforgással párhuzamosan - akár egész szezonban, akár néhány kiemelt helyszínen - nemzeti bajnokságokban is rajthoz álljanak. A rugalmas program abból fakad, hogy a különböző Renault- és F-3-as kategóriákban számos direkt utánpótlásra szakosodó istállók járják a világot tehetségek után. (Pl. Epsilon Euskadi, Campos Racing, Prema Powerteam, Interwetten.com Racing, Carlin Motorsport, stb.) A nemzeti csapatok pedig előszeretettel viszik ki protezsáltjaikat az európai porondra (említetteken kívül az olasz RC Motorsport, a portugál DracoRacing, a francia Tech 1 Racing és a spanyol Pons Racing). A versenyképes utánpótlás közös érdek, így említett csapatok az F3-ban is szerepet vállalnak, akár ténylegesen, akár más csapatokkal történő együttműködés útján.

A 2 literes géposztály általában csupán az első lépcsőfok a formaautózásban, a versenyzők hazájuk ligájában kezdik, majd nemzetközi vizekre eveznek, ez jelentheti az EuroCup-ot, vagy adott esetben a 3,5 literesek mezőnyét. Onnan már egyenes út vezethet a GP2-be, esetleg az F-2-be. Másik opció lehet az F-3 EuroSeries, a nemzeti F-3-as ligák manapság vesztettek jelentőségükből, de erről majd később. A mostani F-1-esek közül Lewis Hamilton és Kimi Räikkönen például egyformán megnyerték az angol 2 literes Renault-sorozatot, de míg Hamilton az európai versenysorozatba is nevezett, majd a GP2-ben is nyernie kellett a McLaren nagyon szigorú elvárásainak megfelelően, addig Kimit a Sauber már a következő évben beerőszakolta a legjobbak közé. Alonso a spanyol 2 literes sorozatból rögtön a WSR-ben találta magát, 2002-ben pedig már a Minardi pilótaülésében, Massa meglepetésre az Euroseries 3000-be igazolt, onnan került a „száguldó cirkuszba", Kubica és Kovalainen pedig végigjárták a Renault-sorozatok összes lépcsőfokát, de míg a lengyel rögtön kapott teszt-, majd Villeneuve kirúgása után versenyzői lehetőséget a BMW-től, Kovalainennek még a GP2-ben is bizonyítania kellett.

A Formula Renault 2 literes európai sorozatának története egészen 1991-ig nyúlik vissza. A következő évben rögtön találunk egy ismerős nevet, Pedro de la Rosa nyerte a bajnokságot, a spanyol versenyzőknek azonban akkoriban messze nem volt akkora reputációja, mint manapság (ld. korábbi, ezzel foglalkozó írásomat!), így Pedro kénytelen volt Japánba költözni évekre. 1996-ban Enrique Bernoldi, 1999-ben Gianmaria Bruni, 2001-ben Augusto Farfus, 2004-ben pedig Scott Speed győzött. Mióta a WSR keretében nagyobb potenciált kapott a sorozat, bajnokságot nyert Kobajasi Kamui (2005), az azóta A1GP-ben bronzérmes portugál Filipe Albuquerque, a Red Bullnak is tesztelő új-zélandi Brendon Hartley, végül Valtteri Bottas, aki a finnek közül talán a legmagasabban jegyzett pilóta. (Előbbi gondolatmenetemet igazolja, hogy mind Albuquerque, mind Bottas az európai mellett a NEC, vagyis észak-európai kiírást is nyerte.)

Idén spanyol pilóta vitte el a pálmát, név szerint az Epsilon Euskadi kötelékébe tartozó katalán Albert Costa, aki emellett a két éve létező F-R 2.0 WEC, azaz nyugat-európai bajnokság első helyét is elhódította. (Utóbbi sorozat a 2007-ben, francia nemzeti bajnokságból nőtte ki magát.) Costa 5 versenyt nyert, s amikor éppen nem esett ki, vagy nem diszkvalifikálták, rendre dobogósnak mondhatta magát. Remek hajrájával hódította el a bajnoki címet francia riválisával szemben. Az Epsilon Euskadi védence, így egyrészt garantált számára a továbblépés a 3,5 literes géposztályba, sőt amennyiben a baszkok komolyan gondolják 2011-es F1-es terveiket, akár a F-1 sem elképzelhetetlen Costa számára.

A regionális bajnokságok már a központosító tendenciát jelzik, ami vélhetően nem is ért véget az elmúlt néhány évben. Az Észak-Európai Kupa (továbbiakban NEC) a német és a holland 2 literes ligák egyesülésével jött létre 2006-ban (még a német 2.0-ban találunk ismert neveket, a Jenzer Motorsport színeiben 2002-ben Christian Klien, két év múlva pedig Scott Speed győzött). Az idei kiírást a portugál António Félix da Costa nyerte, mindezt úgy, hogy két versenyt ki kellett hagynia, így a sorozat első évében győzedelmeskedő Albuquerque után újabb luzitán bajnokot üdvözölhetünk.

Az 1971 óta létező francia ligából nőtte ki magát a Nyugat-Európai Kupa (továbbiak WEC), melyet tavaly az ausztrál Daniel Ricciardo nyert meg, róla még szó fog esni. Idén ez a sorozat is Costa és Vergne párviadalát hozta, itt valamivel nagyobb fölénnyel győzött a spanyol.

A megmaradt nemzeti bajnokságok közül az olasz bír legnagyobb népszerűséggel, a 2000 óta íródó története során Felipe Massa (2000), Ryan Briscoe (2001), Pastor Maldonado (2004), Kobajasi Kamui (2005) is itt érte el első formaautós sikereit, de Buemi is rajthoz állt a sorozatban. 2008-ban az idén Formula Masterben vitézkedő, jövőre az újonnan induló GP3-ban induló Pål Varhaug végzett a tabella élén. Idén hazai versenyző, Daniel Mancinelli örülhetett. A liga egyébként nevezetes hazai helyszínek (Monza, Imola, Misano, Mugello, Varano) mellett Spaba és júniusban a Hungaroringre is ellátogatott.

A hajdanán több legendás francia versenyzőt kinevelő francia liga mára alsókategóriás bajnokságnak tekinthető, idén Nathanaël Berthon győzött.

Svájc manapság azon helvét és olasz versenyzőknek kínál versenyzési lehetőséget, akik (képességi korlátok avagy a piszkos anyagiak miatt) az Európa Kupában és a regionális ligákban nem találnak maguknak helyet. 12 futamból kilencet nyert, így kétség sem férhetett idén Nico Müller győzelméhez.

Északabbra haladva találunk az Észak-Európai Zóna 2.0-s bajnokságát, valamint a svéd és finn nemzeti ligát, magától értetődik, amelyik fiatal ezekben senyvedik, belőle garantáltan nem lesz hírneves valaki, bár hobbiból azért elérhet amatőr ligákban szép sikereket.

Az Egyesült Királyságban két rivális széria is létezik: a Renault szervezésében működő Formula Renault 2.0 UK, valamint a Brit Automobil Club irányításával létező Formula Renault BARC. Előbbi inkább amolyan angol liga, utóbbi már nemzetközibb, 1989 óta létezik, bajnokaik közt találjuk Antônio Pizzoniát (1999), Kimi Räikkönent (2000) és Lewis Hamiltont (2003)is.

Az argentin, brazil, valamint a latin-amerikai országok számára kiírt versenysorozatok ismertetésétől most megkímélem az olvasóközönséget.:)

A Formula Renault 2.0 Európa Kupa 2009-es végeredménye:

A Formula Renault 2.0 NEC 2009-es végeredménye:

A Formula Renault 2.0 WEC 2009-es végeredménye:

Az Olasz Formula Renault 2.0 2009-es végeredménye:

A Francia Formula Renault 2.0 2009-es végeredménye:

A Svájci Formula Renault 2.0 2009-es végeredménye:

A Formula Renault 2.0 Észak-Európai Zóna 2009-es végeredménye:

A Svéd Formula Renault 2.0 2009-es végeredménye:

A Finn Formula Renault 2.0 2009-es végeredménye:

A Formula Renault 2.0 UK 2009-es végeredménye:

A Formula Renault 2.0 BARC 2009-es végeredménye:

 ................................................................................................

FORMULA-3:

Az F-3 egy átmeneti kategória. Láttunk már arra is példát, hogy onnan közvetlenül a Forma1-be vezet az út (Prost, Senna, Häkkinen, vagy legújabb példaként Alguersuari), de általában ez csak egy lépés a versenypilóta törzsfejlődésében, az előbb taglalt beugró kategóriák és a WSR- F-2- GP2 trió közt. A rangosabb ligákban (EuroSeries, angol F-3) megszerezhető a szuperlicenc, az olasz sorozat győztesét pedig az a megtiszteltetés éri, hogy a nemzeti kincsnek számító Ferrarit tesztelheti, mint azt Bortolotti esetében láttuk. A mai felgyorsult világban (bődületes közhely, szánom-bánom, viszont igaz) azonban egyszerűen nincsen idő a pepecselésre, akinek tehetsége mellett pénze is van, igyekszik mielőbb feljebb törni. Magyarán a Renault- sorozatok mögött kezd elhalványulni az F-3 csillagzata. Nem véletlen az F-3 elnevezés, tkp. „harmadosztályú" F-1-gyel van dolgunk, hiszen - ellentétben az előbb említett szériákkal - fejlesztési szabadság van, s a csapatok több kasztniból, motorból választhatnak. No, azért irdatlan verseny nem alakult ki, erőforrást csupán a két német gyártó, a Mercedes és a Volkswagen szállít (korábban a Toyota, a Mugen-Honda, az Opel és a Renault is szerepelt a reperoárban), karosszériában pedig a Dallara bír monopóliummal, pontosabban, amelyik csapat bele kíván szólni a küzdelembe, muszáj az olasz konstruktőrrel társulnia, s a legfrissebb kasztnit megvásárolnia.

A számos nemzeti bajnokság már-már eltörpül a nemzetközi F-3 EuroSeries mögött. A brit, a német, a francia és a japán szövetség együttműködésében jött létre 2003-ban. A nézettséggel nincsenek gondok, a DTM betétfutamaként több ezer kíváncsi tekintet fürkészi a jövő nagy bajnokait. Az F-3 legjobbjai ugyanis szinte garantáltan valamelyik géposztály elitligájában folytatják pályafutásukat, legyen az F-1-, a NASCAR, a DTM, a WTCC, Le Mans, vagy bármi más. A bajnokok listája beszédes: Ryan Briscoe anno tesztelt a Toyotánál, jelenleg Amerikában szerepel a legjobbak közt, Jamie Green többszörös DTM- futamgyőztes, Lewis Hamilton F-1- világbajnok, Paul Di Resta az utolsó állomásig versenyben volt idén a DTM- bajnoki címért, Romain Grosjean és Nico Hülkenberg pedig bejutott a királykategóriába.

Egy nagy hibája van az EuroSeriesnek: eddig valamennyi alkalommal ugyanaz a francia csapat, az ART GP nyerte a csapatversenyt, de a pilóták közt is mindig az ő versenyzőjük örülhetett, ebbéli kivétel egyedül Briscoe volt.

A tendencia idén sem szakadt meg, s újabb francia tehetségre figyelhettünk fel. Jules Bianchi toronymagasan kiemelkedett a mezőnyből, 9 futamgyőzelmet is besöpört, s végül egy híján 40 ponttal verte meg az örök második Mücke Motorsport 2006-os Formula BMW-győztesét, Christian Vietorist. Harmadik helyen csapattársa, az újoncként tisztességgel helytálló, már említett Valtteri Bottas végzett. Bianchi karrierjében nyomon követhető a megszokott sorrend: 2007-ben debütált a formaautósok között, rögtön meg is nyerte a francia Formula Renault 2.0-t, majd tavaly harmadik helyen zárt az F-3-asok európai sorozatában. Csapata nevezte a GP2 téli szezonjára, s ha ott sem okoz csalódást, minden bizonnyal jövőre már a főszezonban is láthatjuk versenyezni a nizzai illetőségű fiatalembert.

A nemzeti bajnokságok non plus ultrája a brit F-3-as liga. 1951-ig nyúlik vissza történelme, s olyan legendák bontogatták szárnyait, mint Jim Clark, Emerson Fittipaldi, Nelson Piquet, Ayrton Senna, vagy Mika Häkkinen. De itt szerezte első jelentősebb sikerélményét 1991-benn Rubens Barrichello, 10 év múlva pedig Szató Takuma. Az európai sorozat mellett azonban nem tudott labdába rúgni, ami jól jelzett, hogy Nelsinho Piquet 2004-es sikere óta nem került bajnok a királykategóriába. Parente és Conway is gyengének találtatott, az észt Marko Asmer pedig noha sikeres teszteken volt túl a BMW-nél, tartalékpilótaként is alkalmazták, de csapata év végi távozásával alighanem elvágták a cérnát, ami az F-1-be vezet. Jaime Alguersuari tavalyi győzelme reményt adhat az idei bajnoknak, talán az ő álma is teljesülhet. A többségben szigetországi helyszíneket látogató bajnokságot az ausztrál Daniel Ricciardo nyert meg, közel 100 pont előnnyel. 2006-ban a Formula BMW Ázsiai Sorozatában végzett a harmadik helyen, majd 2008-ban megnyerte a Formula Renault 2.0 WEC-et. Idén a brit F-3-mal párhuzamosan két futamot rajthoz állt a WSR-ben is, minden bizonnyal oda vezet jövőre az útja, már csak azért is, mert csapatának, a patinás Carlin Motorsport ott is vannak érdekeltségei. Érdemes odafigyelni a siheder Max Chiltonra is. Remek idényt zárt, Abu Dhabiban pedig már GP2-es debütálásán is túl van. Üzletember apukája, Duncon Chilton a hírek szerint részesedést vásárolt a Manor GP-nél, így könnyen elképzelhető, hogy betereli fiacskáját az istállóba... Az ún. „National Class-ban", azaz a B- ligában a brit Daniel McKenzie nyert.

A Német F3 1950 (bizonyos számítások szerint 1948) óta létezik, s bajnokai közt olyan neveket találunk, mint Bernd Schneider (1987), Tom Kristensen (1991), Jos Verstappen (1993), Jörg Müller (1994), Jarno Trulli (1996), Nick Heidfeld (1997). Tény, ami tény, az utóbbi 10 évben Gary Paffett kivételével nem nyert később, nagy ívű pályát befutó versenyző, de a DTM szakemberei azért még mindig előszeretettel szemezgetnek a legjobbak közül. Idén a belga Laurens Vanthoor nyert.

Az Olasz F3 belterjesnek mondható, így a Ferraris tesztlehetőségen (illetve technikai támogatás) és a szuperlicencen (az meg máshol is beszerezhető) nem rejlik nagyon egyéb vonzerő benne. Korábban azért potens versenyzők nevelkedtek, mint Riccardo Patrese és Ivan Capelli, 1994-ben pedig Fisichella is itteni győzelmével kezdte sikersorozatát. Idén Daniel Zampieri győzött, aki azóta már a GP2-ben is bemutatkozott, nem sok sikerrel.

Az All Japan F3 pont idén ünnepelte 30 éves jubileumát. Nemzeti bajnokságnak indult, mára nemzetközi méreteket öltő, kapatos szériává nőtte ki magát, győztesei közül ki kell emelni Tom Kristensent (1993), Pedro de la Rosát (1995), Tom Coronelt (1997), valamint Adrian Sutilt (2006). Éppen Sutil példája mutatja, megéri a Távol-Keletre igazolni, ott rutint szerezni, s van mód aztán az európai vérkeringésbe visszakapcsolódni. (Ha nem, még mindig ott van a Formula Nippon.) Az már másik kérdés, hogy a Honda és a Toyota kiszállása mennyire veti vissza az utóbbi 5-6 évben prosperáló bajnokságot. Már idén szembeötlő volt, hogy mindössze három külföldi állt rajthoz, közülük az egyik, a korábbi angol Formula BMW-bajnok svéd Marcus Ericsson nyerte a szériát.

Idén indult útjára az Európai F3-as bajnokság, ami nem más, mint a korábbi spanyol F3-as liga (2005-ben az F2-bajnok Andy Soucek nyert) továbbfejlesztett változata, Adrián Campos igazgatásával. Nemzetközi versenynaptár, ám többségében spanyol pilóták jellemzik. Nagy csatában Celso Miguéz hódította el a bajnoki címet.

Az észak-európai országok körében kiírt sorozatot a finn Janni Tammi, a finn nemzeti F-3-as bajnokságot pedig Kimmo Joutvuo nyerte meg.

A különböző országokban, sőt földrészeken rendezett F-3-as bajnokságok legjobbjainak rendeznek évente két tradicionális világtalálkozót. A Masters of Formula-3 idei seregszemléjén már júniusban túl voltak. 1991 óta Zandvoort volt a házigazda, a dohányreklámok betiltása miatt az előző két évben Zolder, 1999-ben pedig Pau rendezett, idei évtől ismét eredeti helyszínére tért vissza a verseny. Annak idején az első versenyt még David Coulthard nyerte, azóta a győztesek közt találjuk Tom Coronel (1997), Szató Takuma (2001), Christian Klien (2003), Lewis Hamilton (2005) és Nico Hülkenberg (2007) nevét is. Idén kettős finn győzelem született, az első rajtkockából induló Valtteri Bottas nyert bő 2 másodperccel megelőzve Mika Mäkit. A 3. helyen a monacói Stefano Coletti ért célba.

A másik, még felkapottabb, nevezetesebb makaói futam még odébb van, a WTCC záró hétvégéjének keretében rendezik meg az egykori portugál gyarmaton. A rendkívül gyors, ugyanakkor borzasztóan szűk utcai versenyt korábban Senna, Coulthard, a Schumacher-testvérek. Az elmúlt két évben a Japán F-3-ban edződő versenyzők, Oliver Jarvis, majd Kunimoto Keiszuke nyertek. Aki kíváncsi a hivatalos szezonzárónak is beillő Macao Grand Prix-re, feltétlenül keressen live-streamet november 22-ig!

A Formula-3 Euro Series 2009-es végeredménye:

A Brit Formula-3 2009-es végeredménye:

A Német Formula-3 2009-es végeredménye:

Az Olasz Formula-3 2009-es végeredménye:

A Japán Formula-3 2009-es végeredménye:

Európai Formula-3 Open 2009-es végeredménye:

A 2009-es Masters of Formula-3 végeredménye:

...........................................................................................................

Mostantól 5 naponta jönnek szép sorjában a Szezonértékelők, elsőként a Toro Rosso, a Force India, a Renault és a Williams csapatok idei szezonjátö fogom körüljárni!

REKLÁM!!!

Silvermike blogja

Kétezer-kilenc számokban I. (GeoCucc blogja)

Hondától Toyotáig - Egy új kor hajnalán? (Rozo blogja)

Síparadicsom mindenkinek!