Dave985 megmondja

Jenson Button a Forma1 új világbajnoka

2009. okt. 21. 18:30 - írta SilverDave985  

Az „örök ígéret" már-már dehonesztáló jelzőjével illették a Somerset grófságból elszármazott brit fiatalembert, a brit Formula Ford korábbi győztesét. 1999-ben a McLaren- Mercedes neki ítélte oda a legreményteljesebb fiatalnak járó díjat, ekkor úgy tűnt, hogy a korosodó Häkkinen- Coulthard párost követő éra róla fog szólni Wokingban. Képességeihez mérten azonban botrányos volt a menedzselése, eleddig csupán a 2004-es esztendőben nyílt alkalma az élen harcolni, s akkor meg is tette, amit megkövetelt a haza. Williams, Benetton, BAR, majd Honda. Összesen 1 futamgyőzelemmel a háta mögött, év elején úgy tűnt, a harminchoz közelítő, többre hívatott pilóta  nem talál ülést a Forma1-ben. Az utolsó pillanatban azonban összeállt a BrawnGP, s a szakmai alázat meghozta gyümölcsét:

Jenson Button a világbajnok! A Brawn- Mercedesszel karöltve...

 

 

Két és fél órás káosz (Az időmérő edzés krónikája):

 

 

Október közepén hagyományosan megnő az égi áldás valószínűsége Brazíliában. Az elmúlt hétvége sem volt ez alól kivétel, már pénteken elérte Interlagost a front, akkor még szolid, mindennaposnak számító zápor formájában. Szombatra aztán eluralkodott a pokol...

Az - ottani idő szerint - délelőtti szabadedzésen például mindössze 12 percig voltak autók a pályán. Lassan folyóvá duzzadt a pálya, telis-tele vízátfolyásokkal, de az eső csak nem akart alábbhagyni. A szabály szerint minimum 2 órának el kell telni az utolsó szabadedzés és az időmérő közt, tehát az arra szánt 1 órás időkeretet nem léphették túl. A versenyrendezők végül 18 percre megnyitották a boxutcát, mire valamicskét csökkent intenzitásából a zuhé. Nico Rosberg volt a nap sztahanovistája, a maga 9 körével, a német versenyző 650 ezreddel verte meg csapattársát, mindenki más közel 1 másodperccel követte. Matematikus olvasóim kérdezhetnék: mi lett azzal a 6 perccel? Romain Grosjean sokadik kicsúszása miatt piros zászlót integettek, a francia a Juncao névvel ellátott 5-ös kanyar előtt csúszott meg egy vízátfolyáson, majd heves dobbantások közepette a gumifalról csapódott vissza. Versenygépét totálkárossá törte. Csapattársa ugyanott (emlékeim szerint) mérnöki precizitással megfogta a Renault-t.

 

Az állapotok két óra múltán sem javultak, sőt újra fokozódott a zűrzavar. A rendezők mégis, érthetetlen módon, programhoz tartva magukat elindították a kvalifikációt. A Q1 mindössze 5 percig tartott, Fisichella a Senna- sikánban megforgott, szembe a forgalommal, autóját nem tudta újraindítani. Az olaszon kívül még Vettel, Nakadzsima és Grosjean rendelkezett mért idővel, de ezek tényleg csak a pálya állapotát hivatottak felmérni.

Szűk negyedóra múlva, némiképp javuló körülmények közt, újraindították az edzést. A számtalan, igazából kiszámíthatatlan aqua-planok mellett az életveszélyes látási viszonyok is gondot okoztak, a célegyenesből például semmit nem lehetett kivenni. Először Hamilton hasított egy méretest Vettel addigi etalonjából, Rosberg azonban rátett még egy lapáttal, 1:22-es eredménye durván 2 sec-kel volt jobb Hamiltonénál. A McLaren pedig óriási hibát követett el, a túlságosan lehűlt extrém esőgumik helyett frisseket raktak mindkét autójukra. Ezekkel minden bizonnyal sikerülhetett volna célkitűzésük, csakhogy újfent bevadultak az események, azon a pályán pedig lehetetlen volt javítani. Így járt Vettel is, aki szintén már az első körben búcsúzni kényszerült.

 

A fórumon is sűrűn emelgettem szemöldökömet, amikor a Q1-es történésekből páran megkérdőjelezték bizonyos klasszis „esőmenők" képességeit. Olyan zűrzavar uralkodott a pályán, hogy minden pilóta csak az életben maradásért küzdött, nem lehetett kifundálni, mennyire kell rizikózni, milyen idővel lehet bejutni a Q2-be. Végigmentek, ki így, ki úgy, valakinek szerencséje volt a változó intenzitású esővel, valaki pórul járt. Megjegyzem, Hamilton 1:25 eleji körei mindössze 8 tizeddel voltak elmaradva az átlagtól, Rosberg kiugró eredményét nem tudták sokan követni. Lottószelvénnyel ért fel az első felvonás, magam részéről így tartózkodnék minden komolyabb konklúziótól. Sokat elárul azért, hogy a csetlő-botló Grosjean 8. legjobb idővel jutott tovább, mivel végigkörözte a Q1-et (összesen 12 kört teljesített), míg Alonso, vagy a kis híján első rajtkockát jegyző Webber utolsó két bejutó helyen menekült meg. Mindketten megszakították etapjukat, hasonlóan Vettelhez és Hamiltonhoz...

 

A rendezők gyakorlata szégyenteljesen következetlen volt. Annak örömére, hogy sikeresen szertefoszlatták - akkor legalábbis úgy tűnt - Vettel világbajnoki reményeit, illetve eldöntötték a McLaren konstruktőri 3. helyét, rögtön fél óra szünetet rendeltek el. Ez is kevés volt, mert a Q2-ből nem telt el két perc, s Liuzzi a célegyenes leggyorsabb pontján vízátfolyásra került, a boxutca falának csapódott, végül tehetetlenül a sikánt övező gumifalról pattant vissza. Sok minden nem maradt a Force Indiából. Ezt követően újabb bő 1 órás pauza vette kezdetét...

Addig vártak, míg el nem állt az eső, s az összefüggő víz el nem tűnt a pályáról. Mondanom sem kell, felettébb unfair ez a kiesettekkel szemben. Felelős szervezők, versenybírók (Charlie Whitinggal kapcsolatban a „felelős" szót nem merem már használni...) eleve el sem engedték volna indítani ezt a kvalifikációt. Vígan meg lehetett volna tartani másnap délelőtt, mint ahogy történt ez 7 éve Szuzukában is.

 

Ottani idő szerint délután 4 óra körül ismét nyíltak a boxutcák, s Williamsek ott folytatták, ahol imént abbahagyták, Rosberg újra az élre állt. 1-2 gyors kör után érkeztek is vissza a pilóták, kiderült, a pálya immár elbírja a köztes esőgumit is. A Brawnok és Räikkönennek volt ez rossz hír, a Ferrari jelentősen vesztett tapadásából intermediate-en, a Brawnok pedig egyszerűen elszámolták magukat, a guminyomás csökkentésével előbb heves alulkormányzottság lépett fel, majd szinte minden tapadásukat elvesztették. Barrichello szerencsésen átvészelte a kritikus pillanatokat, Button azonban mindössze a 14. pozíciót tudta megszerezni.

 

A Q3-ban felpörögtek az események, gyakorlatilag egy 5-6 körös sprintfutamot láthattunk, valamennyi versenyző egy adagban húzta le az utolsó 10 percet, a száradó aszfalton. Barrichello és Webber különharcát 1 tizedes előnnyel a brazil nyerte, megszerezve 14. rajtelsőségét. A csuromvizes hazai publikum pedig olyan hangulatot teremtett, ami tévén keresztül is libabőrt csalt az ember hátára. Az utolsó pillanatban (2 sec-en múlt) Sutil feljött a bravúros 3. rajtkockába, meglepetésre Rosbergéknek nem ízlett annyira a köztes esőgumi- száradó aszfalt kombináció, mindössze a 3. sorba tudta kvalifikálni magát.

 

Időmérő után nem sokkal fény derült az üzemanyagszintekre, eszerint az élbolyban Barrichello és Räikkönen cipeli a legkevesebb naftát, a brazil 3 körrel kénytelen előbb kijönni, mint a mögüle induló Webber, tehát csipkednie kellett magát a verseny első szakaszában.

 

 

Az időmérő edzés végeredménye:

 

 

 

 

Száraz- esős beállítás. Tömegbaleset a rajtnál, SC (1. - 4. kör):

 

 

Az időmérőt követően több csapat háza tájáról hallani lehetett, hogy versenyzőiket száraz beállítással küldték ki a pályára. A két McLaren, Kubica és Alonso konkrétan tudatta is ezt a sajtóval, egyben reményüket fejezték ki, másnap száraz verseny következik. A szó szoros értelmében persze nem létezik „esős" és „száraz" beállítás, ez inkább egyfajta kompromisszum, ki jobban, ki kevésbé találja el az ideális setup-ot. Öngyilkossággal ért volna, ha valaki teljesen esős beállítással ment volna időmérőn. A hasmagasság megemelése mellett a szárnyálláson, a kerék dőlésszögén és összetartáson, a rugózáson, a fékerő elosztáson és a fékhűtésen is állítottak valamicskét, de összességében nem ezen múlott bizonyos „esőmenők" tündöklése és bukása. Mint már fentebb említettem, Hamitonék rosszul döntöttek, amikor korán akarták dűlőre vinni a dolgot, majd rosszkor mentek kereket cserélni. Az már egy másik kérdés, hogy a „száraz" beállítás mit adhat száraz futamon a McLareneknek? Megkaptuk rá a választ.

 

Egy esti szolid eső ugyan áztatta a pályát, ezután végleg elvonultak a viharfelhők Interlagos mellől. A verseny előtt egy órával már hétágra sütött a nap, 28 fok körül volt a levegő, 36-37 fok az aszfalt hőmérséklete. Noha nem volt felhőtlen az égbolt, igazán vészjósló képződményekre nem akadt példa, nagyon úgy tűnt, megússzák szárazon a futamot.

 

Talán a meglepően magas hőmérséklet, talán az aszfalt cudar állapota, mindenesetre a csapatok feltűnően ódzkodtak a szuperlágy keverék igénybe vételétől. Heikki Kovalainen kivételével senki más nem vállalta be két etapra a lágyabbik specifikációjú gumit. Mivel a mezőny zöme csak az utolsó etapra rakta fel, nehéz megítélni, pontosan mekkora visszaesést eredményezett a szuperlágy, egyáltalán mennyire kört követően kezd drasztikusan visszaesni a munkabírása. Az élen harcolók, a Red Bullok, a Brawnok és Kubica kímélő üzemmódban igyekezett túl lenni a versenyen, míg Hamilton a közepessel diktált erős tempót.

A biztonsági autót kihasználva a két McLaren rögtön tiszteletét tette a boxutcában, s rögtön át is váltottak a közepesre, így a szabályok szerint ezzel le is tudták a kötelező szuperlágyas fázist. Räikkönen szintén így tett, bár egyfelől ő kényszerből érkezett a boxba, másrészt az utolsó etapban is bevállalták a szuperlágyot, tény, a Ferrari bánt a legkíméletesebben ezzel az abronccsal. A taktika iránt fogékony szurkolóknak bizonyára a Force India lépése tűnt fel leginkább. A közepes keveréken rajtoló Liuzzit ugyanis előbb a 2. körben hívták be, s váltották szuperlágyra, majd egy körre rá rögtön visszarakták a közepest. A SC-nak hála így sem került körhátrányba.

 

Barrichello kiválóan kapta el a rajtot, a közönség ovációja közepette így elsőként gyorsíthatott ki a Senna- sikán után. Mögötte azonban forrtak az indulatok. Sutil lerajtolta Webbert, az ausztrál azonban keményen a külső ívre tessékelte a németet. A Red Bull gond nélkül befordult, Sutil azonban ellenkorrigált, így Räikkönen eléje tudott kerülni a belső íven. A finn minden bizonnyal a sikán kigyorsítási szakaszában használta a KERS-t, sőt határozottabban is tudott tempót fogni dupla-S-t követően. A Ferrari mindenesetre már ott szorult Webber szélárnyékában. Kimit elöntötte a (valójában nem létező, de azért jól hangzik) finn temperamentum, a Red Bull balján tátongó résen igyekezett bebújni. Az ausztrál azonban lezárta az utat, a Ferrari légterelője bánta, fennakadt a jobb első felfüggesztésen. Így Kimi fűről padlógázon visszatérve kénytelen volt a komplett mezőnyt elengedni, majd a boxba kaptatni. Az eset megítélésem szerint echte versenybaleset, Webber védte pozícióját, előnyösebb helyzetben volt, a finn túl hamar dűlőre akarta vinni a dolgot, vesztére. Hasonlóan vélekedtem Nürburgring után is, amikor vélhetően futamgyőzelemtől „fosztotta meg" Hamiltont az ausztrál. Inkább elgondolkodtatóbb, mi végre esik szét egy légterelő elem minden apró pöcitől? Örvendetes, hogy akciót láttunk végre pályán. De lassan már ott tartunk, hogy nemcsak  a DD keltette turbulencia, hanem a hiperérzékeny aero- elemek is gátat szabnak a versenyzői agresszivitásnak, leleményességnek?

 

A most következzék az a szituáció, ami előidézte a SC-t! Az esetet mind Sutil, mind Trulli másként interpretálta. Sutil szerint nem volt elég helye az olasznak, hogy külső íven, kerékvetőn támadjon, Trulli viszont úgy látta, hogy Sutil lassan kaptatott át a sikánon, majd határozottan kitolta őt a pályáról. A versenybíróság ezt is versenybalesetként könyvelte el, sőt, Trullit figyelmeztetésben és  dolláros büntetésben részesítették (by 151/c), amiért nagy rössel nekitámadt Sutilnak, számon kérve rajta a történteket. (Nem bírom ki, hogy utaljak azokra a mulatságos képkockákra, amikor a kicsi olasz lábujjhegyre emelkedve igyekezett a hórihorgas némettel szemkontaktust teremteni.:))

Egyetértve a hivatalos állásponttal úgy vélem, Trulli a Curva do Sol enyhe balos ívén a többséggel szemben szélesen fordult, átrongyolt a kerékvetőkön, majd a fűn elvesztette uralmát járműve felett, ami így kiütötte Sutilt is a versenyből. Sutil fedélzeti kamerájából számomra bizonyított, hogy a német nem rántott rá az olaszra, sőt, éppen elég helyet adott neki az érvényesülésre. Trulli akart túl sokat kihozni a helyzetből, nyilván bizonyítani akart a Toyotának, vagy jövendőbeli csapatának, érdemes mellette dönteni. Az eset harmadik áldozata Fernando Alonso volt, a kétszeres világbajnok mesteri reflexszel kerülte ki Sutil pályára pörgő autóját.

 

A mezőny hátsó fertályán akadt még egy incidens. Alguersuari túl nagy tempóban haladt át a sikánon, ennek következtében Kovalainen megpördült. A finn gyorsan menetirányba fordította McLarenjét, így gond nélkül zárkózhatott vissza a mezőnyre. Fisichella is így tett, az olasznak a fűre kellett hajtania az ütközést megelőzendő.

 

A zűrzavar a boxban folytatódott. Mint már szó volt a róla, a két McLaren taktikai, Räikkönen pedig első légterelőjének cseréje miatt érkezett szerelőihez. A wokingi csapatnak előbb Hamiltont, majd Kovalainent is ki kellett szolgálni, s ez a történtek szerint túl nagy feladat elé állította őket. A nyalókás ember korán engedte ki a finnt, a tankolócsőt nem választották el a kocsitól. Az újabban megszokott jelenetsor zajlott le, ezúttal azonban még tankolás közben történt az eset, így a benzin kiömlött a csőből.Pechére Kimi éppen a McLaren között volt, a benzin pedig a forróságban kigyulladt. A Ferrari rövid ideig égő fáklyaként suhant át a boxon, félelmetes látványt nyújtott a tévén keresztül is. Mint kiderült, Kimi szeme is kapott a benzinből, ami noha nem akadályozta a látásban, el lehet képzelni, másfél órán át benzinbűzben vezetni nem volt túl szerencsés. A BrawnGP szerelői segítették ki Kovalainent, aki így szintén folytathatta a versenyt. A versenybíróság vizsgálta az esetet, s noha a csapat bűnösségét állapította meg, Kovalainen kapott utóbb 25 sec-es időbüntetést (eredetileg boxutca- áthajtást ítéltek volna). Heikki problémáit csak tovább fokozta, hogy a boxban otthagyott 6-7 környi üzemanyagot, ami a taktikáját igencsak átírta...

 

Ilyenkor helyesli az ember a tankolás jövő évi betiltását, valahol kész csoda, hogy komoly baleset nem történt 1994-es kötelezővé tétele óta. A stewardok inkonzisztens szabályértelmezését pedig már annyiszor átrágtuk, hogy most nem is megyek bele Heikki büntetésének kritikájába...

 

A biztonsági autó mögött a következőképpen araszolt libasorban a mezőny: Barrichello, Webber, Rosberg, Kubica, Buemi, Nakajima, Kobajasi, Button, Alguersuari, Vettel, Heidfeld, Fisichella, Hamilton, Räikkönen, Kovalainen, Liuzzi.

 

 

A világbajnok menetelése, Barrichello elégtelen tempója (5. - 26. kör):

 

Az első körös forgatagban újoncok egész sora került pontszerző helyekre, azonban hamar kiderült, a mezőny nagymenőivel szemben sansztalanok pozíciójuk tartására. Precízebben fogalmazva: egyikkőjüket leszámítva, de rá aztán kevesen gondoltak volna...

 

Amint az 5. kör végén távozott a biztonsági autó, kezdetét vették a szezon vitán felül legimpulzívabb körei. Kubica a célegyenes végén a belső íven megelőzte Rosberget, így immáron a virtuális dobogón érezhette magát, nem hagyta ennyiben, Webberre is tapadt. Barrichello és az ausztrál gond nélkül tartották rajtnál elfoglalt helyüket, ahogyan Buemi is uralta versenygépét.

 

Nem úgy Nakadzsima, de különösen Grosjean. A francia irgalmatlanul elaludt az újraindításnál, képtelen volt munkára bírni a közepes keverékű abroncsokat, a tetejében pedig roppant indiszponáltnak mutatkozott. Bár hozzá kell tenni, a francia volt környezetében messze a legnehezebb, csak a 34. körben állt ki. A vb-éllovas Button a 4-es balosban, a hátsó egyenest követően intézte el, őt követte Vettel, de a következő körben már Heidfeld és Hamilton, majd a korábban mindkét Ferrarit maga mögé utasító Kovalainen is elment mellette. Kimi előtt végre összeszedte magát, az érezhető sokkal erősebb tempóra is képes finn így féltávig a francia diffúzorát csodálhatta. Hasonló visszaesést mutatott be Alguersuari is.

 

Button közben elképesztő felzárkózást mutat be, Grosjean után néhány kanyarra már Nakadzsimát is abszolválta, majd következett volna Kobajasi. A Toyotással alaposan meggyűlt a baja. A célegyenes végén volt egyedül sansza előzésre, próbálkozott belülről, kívülről, de Kamuin nem lehetett kifogni. Vagy hagyta Buttonnak a poros ívet, amin képtelen volt normálisan tapadást találni, vagy agresszív manőverrel lezárta előtte az utat. Ügyesen táncolt a japán a sportszerűtlen keménység és a fair agresszió közt. Button úgy támadott, mint aki fel van szarvazva. Rádión keresztül értesítette csapatát, hogy Kobajasi a féktávon többször irányt váltott, mire versenymérnöke közölte, hogy jelentik Charlie Whintingnál az esetet. Egy körrel később, a 25. elején Button végül elment a japán mellett. Könnyen lehet, hogy a Toyotások sem ültek füleiken, így utasították egyetlen versenyben lévő versenyzőjüket, a manőver azonban olyannyira tiszta és kemény volt, hogy azt sem zárom ki, egyszerűen végre meghozta gyümölcsét a körökön átívelő kínlódás.

 

Button sokadjára bizonyított kritizálóinak, amikor kellett, ismét bemutatott néhány kulcsfontosságú előzést, ezzel nyerő pozícióba küzdötte fel magát. Ehhez hasonló felzárkózást Barrichellotól  Spaban, Vetteltől pedig szintén múlt vasárnap láthattunk. Kobajasi mellett sem mehetek el dícséret nélkül. A GP2 Asia Series idei bajnoka megiletődöttség teljs hiányával állt neki a futamnak, s közel 2 körön át tartott a vb éllovasát. A középső etapban újocként nehezen birkózott meg az újfajta gumikkal, így elesett a pontszerzéstől, mégis ígéretes bemutatkozást láthattunk tőle. Óvatosan fogalmazva is ki kell mondanunk: Kamui parázs debütálása minősíti a szezon valamennyi beugróját. Grosjean, Alguersuari ezek után elbújhat jó mélyre, mert tőlük összesen ennyi előzést, határozott védekezést nem láttunk, mint most egy versenyen a japántól. A 9. helyezéssel a kockászászlónál pedig kenterbe veri mindkettőjüket. Keményebben kifejezve: Trulli és Glock után is üdítőleg hatott Kamui, mert valljuk meg, az idővel megtanulható praktikákat leszámítva, őserőt, akaratot tekintve bizony nekik is éles fricskát nyújtott át.

 

25 kör után tehát Button már a 6. helyen autózott, magyarán innentől kezdve Barrichellonak mindenképpen nyernie kellett volna, amennyiben életben akarta tartani világbajnoki címről szőtt álmait. (Buemi üzemanyagszintjének ismeretében nem jelentett rá komoly veszélyt.) A brazil mindkét rajtnál odatette magát, élen tartotta Brawn- Mercedeszét, azonban a kellő előny kiautózásával már alaposan meggyűlt a baja.

 

 

Barrichello sorra szállította ugyan a leggyorsabb köröket, ám a biztonsági autót követő két kör kivételével sosem tudott 3 tizednél gyorsabb lenni Webbernél. Az átlag valahol 1 tized tájékán mozgott, 21 kör elteltével így mindössze 2,7 másodperces előnnyel érkezhetett első boxkiállására a brazil. Ha figyelembe vesszük, hogy Webber 4 körrel több üzemanyagot cipelt, a benzinkorrekciós együtthatóval számolva valójában már az első etapban is Webber volt a gyorsabb, durván 2 tizeddel, mint egyébként utolsó körükben futott (abszolút) leggyorsabb körük bizonyítja is. Megállapítható, hogy Rubinho abban az esetben sem maradhatott volna az élen, ha a pálya nyugisabb környékére tér vissza. 1:15,3-as köröknél nem tudott (volna) jobbat a második periódus elején, míg Webber 1-1,5 sec-et adott neki a hátralévő 4 körben.

A hozzá képest két plusz körrel rendelkező Kubica már érdekesebb kérdés. Vele szemben 4,1 sec-et épített ki, bár itt is hozzá kell gyorsan tenni, ebből 2,5-et a SC-t követő első két körben hozott össze, amikor a lengyel Rosberggel, majd Webberrel kakaskodott. Máskülönben átlagosan 2 tizedet adott a lengyelnek, ami benzinkorrigáltan nagyjából azonos tempót feltételez. Ez még akkor is így van, ha leggyorsabb körük közt 5 tized tátongott. Kubica egyébként panaszkodott a közepes abroncsokra, való igaz, mintha az etap végét nem bírták volna. Megállapítható, ez a két kör normál esetben kevés lett volna a BMW-nek Barrichello ellen.

 

De nem így történt, s ez köszönhető Kobajasinak. A japán ugyanis nem követte ebben sem kollegái módszerét, úgy tartotta pozícióját, hogy közben egyáltalán nem volt lassú. Úgy kontrollálta a mögötte haladó próbálkozásait, hogy közben saját erős versenytempójára is koncentrált. Barrichello előtt nemcsak Webber leszakítása szerepelt célként, a japán vezette csoport elé kellett kerülnie mindenáron, máskülönben a dobogó is könnyen veszélybe kerülhetett volna, ismerve Hamilton egy kiállásos taktikáját. A feladat ezen része sem sikerült a brazilnak, Kobajasival szembeni fórját alig tudta 20 másodperc fölé hizlalni, ez viszont édeskevésnek mutatkozott. Csapattársa és a japán eleve eléje került, majd a hideg gumikon nem tudott mit kezdeni Vettellel, a német ragyogó életlátással elsőként eléje került. Hamilton is próbálkozott a célegyenesben (a célvonalon a mérések szerint előtte is volt), ám Barrichello a számára végzetes előzést nem hagyta annyiban. Mint kiderült, ezzel Hamilton második helyét tudta csak megakadályozni...

 

Borzasztó kivezető körével olyan hátrányt szedett össze Rubens, hogy Webber akkor is eléje érkezett volna, ha rögtön a következő körben kiállt volna a boxba. De nem így tett, közel 8 sec-es előny lett a jutalma. Olyan erős köröket repesztett az ausztrál, hogy az etapja végére belelendülő Button elé tudott kerülni. Kubicának Vettellel sikerült ugyanezt véghezvinni, s noha aztán körökön keresztül szorongatta a német, a BMW-s nem jött zavarba.

 

A verseny első harmadát követően egyébként Vettel volt a németek zászlóshajója, másik kettőnek - önhibáján kívül - fel kellett adnia a versenyt. Rosberg csak csöndes távolból figyelte a dobogósokat, Kubicával szemben is 2,5 másodpercet hozott össze, majd kivezető körén sem volt szerencséje, így elúszni látszott a dobogó. A 28. körben végképp, amikor látványosan vesztett tempójából a Williams, a váltó adta meg magát idő előtt.

Heidfeld 6 körrel korábban kényszerült leparkolni a pálya mellé. Mérnök-matematikusok gyűrűjében egészen bagatell eset áldozata lett QuickNick, BMW-jéből egyszerűen kifogyott az üzemanyag, nem tudott eléggé spórolni, hogy végigérjen a pályán. Kár, pedig erős pontszerző helyre esélye lett volna...

 

Említésre érdemes még Buemi. Az általam is leírt Toro Rosso istálló legújabb fejlesztései meghozták a várt fejlődést. A svájci fiatalember első etapját üresjáratban töltötte, Kubicától körönként 3-5 tizedet, összesen 10 sec-ket kapott ugyan, Buttonékkal szemben is jelentős, 8 sec-es előnyre tett szert. Jó esélyekkel pályázatott tehát arra, hogy az évkezdetet követően ismét pontszerző helyen intsék le. Rosberg és Heidfeld kiválásával ebben négyen akadályozhatták meg, az 1-1 kiállásos Hamilton- Räikkönen, valamint Button és Vettel.

 

 

 

 

Button világbajnokságot érő pozícióban, Lewis és Kimi szenzációs (27. - 71. kör):

 

 

Miután Button első kiállását követő 5. kör elején, a sikánban látványosan maga mögé utasította Buemit, Barrichello pedig a harmadik helyet foglalta el, a brit virtuális világbajnoknak érezhette magát. Webber, Vettel, Kubica, Barrichello, Hamilton, Räikkönen, Button, Buemi volt a pontszerzők sora, de Vettelnek még kétszer, az elmúlt két világbajnokainak pedig egyszer-egyszer ki kellett jönnie.

Vettel kiváló tempóban közlekedett, amint elhúztak előle a japán harcművészek, Webbernél is súlyos tizedekkel gyorsabb volt. Bár hozzá kell tenni, egyfelől az ausztrál második etapját kezdte, míg a német az egyre könnyebb autóval sziporkázott, másrészt magas szórással futotta köreit. (31. - 36. kör: 1:14,8; 1:15,3; 1:14,7; 1:14,1; 1:13,9; 1:13,9) Ez is elég volt számára, hogy Buttonnal szemben 22, Buemivel szemben pedig 24 sec-es előnyt építsen fel. Szegény némettel is alaposan kiszúrtak a stewardok, minden bizonnyal a dobogóért, a győzelemért harcolhatott volna, bár köridői alapján finoman szólva kétséges volt, hogy csapattársát ezen a napon képes lett volna legyűrni...

 

Joggal lehet ékelni Webbert, hogy a pilóták „szakszervezetének" megmondó embereként, a biztonság szószólójaként csak idén - hasra ütök - harmadszor mutatott be véleményes manővert, ezzel rendre ellenfelei vesztét okozva (a Német Nagydíjon kiosztott büntetésével együtt nyerni tudott, így ott nem érheti szó a ház elejét), ám felesleges elvitatni, hogy Interlagosban végig irányította az eseményeke, s igazából egy pillanatig sem forgott veszélyben pályafutása második nagydíjgyőzelme.

Brawnos kollegája ellenben sajnos orcájának csúnyább felét mutatta, Rubinho összeroppant a második etap első néhány körében történtek súlya alatt. Igaz, majdnem 20 körön keresztül gyepálta hátulról Hamilton, az ambiciózus, többször sárga zászló közben előzésre vetemedő - akkor még - címvédő vb-t sikeresen maga mögött tudta tartani. Mindeközben a hőn áhított brazíliai futamgyőzelem reménye tovaszállt, amíg Webber már jócskán 1:14 közepén futotta köreit, addig Barrichello 1:15-ön kívül vesztegelt. Ez az általában 5-6 tizedes lemaradás a stint végére közel 17 másodperces különbséget eredményezett. Sakk-matt!...

 

Webber ebben a periódusban még nem gondolhatott takarékos versenyzésre, Kubica ugyanis vérszemet kapott, hogy a szezonnyitó után talán újra esélye kínálkozhat a győzelemre. Állóháború kerekedett mindebből, 6 és félről 5 és félre csökkent mindösszesen a differencia, pedig a BMW 6 körrel még könnyebb is volt a Red Bullnál. Nem volt kérdés, melyik technika uralta a hétvégét. Érdekességként megjegyzem, hogy az iménti 1 sec-es közeledés nem egyenes arányban zajlott le. Az etap elején Webber sokkal gyorsabban üzemi hőfokra tudta melegíteni ugyanazt a keveréket (opciós), holott mint említettük, 3 körrel több volt erre Kubicának. Ezen 5 körben 8 másodpercre nőtt a különbség, ezt dolgozta le a lengyel körről-körre, aprócska adagonként, benzinkorrigáltan azonban mintegy 3-5 tizeddel gyorsabb volt Webber.

Amint Kubica kiállt, s szuperlággyal próbálkozott, tudta hozni Webber üres tankos időit, de az 5 sec-es különbség lényegében eldöntötte a győzelem sorsát.

 

Adott futam színvonalát szerintem az előzéseken túl a minél több kiváló egyéni teljesítmény minősíti. Mert hiába sziporkázik, akár szebbnél-szebb manőverekkel egy-két pilóta, ha a többi teljesítménye a „hígfos" kategóriát súrolja. Ez a verseny szerencsére nem utóbbi kategóriába tartozott. A két Red Bullos, Kubica és Button mellett mindenképpen extrát nyújtott Kobajasi és Buemi is. A világbajnokok mutatványa azonban talán az összest felülmúlta ezen az estén!

 

Hamilton a félresikerült időmérő után a korai SC-ral újabb lehetőséget kapott, amivel élni is tudott. Csapata átállította egy kiállásra, ami önmagában még nem lett volna garancia a pontszerzésre, ad absurdum a dobogóra. Ehhez kellett a talentum, ahogyan néhány kör alatt felverekedte magát Vettel mögé. Mindezt riválisainál jóval nehezebb autóval. Tudta, nincs idő pepecselésre, így gyorsan cselekedett. Versenyzői kvalitása és egy marék szerencse igencsak kecsegtető szituációt eredményezett. Az előtte álló, két kiállásra bazírozó vetélytársak közül többekre veszélyes volt. Buemi (első etap végén 13, 2. végén 5 sec-es hátrány), Vettel (8, ill. 10) és Button (7,5, illetve 11) bőven lőtávolon belül voltak, benzinkorrigáltan a második leggyorsabb a McLarent vezető Hamilton volt a mezőnyben.

Szurkolóinak jogosan megjött az étvágya, Hamilton valódi riválisai a dobogós hármasból kerültek ki. Az első etapban körönként 1 másodperceket kapott az akkor még élen álló Barrichellotól, utólag szemlélve az eseményeket, pont ennyi hiányzott a britnek. Így ugyanis a brazil, első körös bizonytalankodását követően stabilan tartotta maga mögött Hamiltont, aki így nem tudta a lépést tartani Kubicával. Ezekben a körökben a lengyel 1-ről 8-ra növelte előnyét, ezzel a második hely elúszott. Barrichello viszont még bőven fogható volt, plusz 8 körében is csak lélegzetvételnyi,közel 2 sec-es előnyt tudott kiautózni 2008 világbajnokával szemben.

 

Räikkönen teljesítménye előtt főhajtással tartozunk. Az első körös inzultust követően kvázi a mezőny végéről csapott bele újra a lecsóba. Ne feledjük, a versenybenzin maró hatása és irtózatos (gondolom én...) bűze mellett. Az ütközés nyomán viseltes, amúgy sem versenyképes Ferrarival. Kimi nem mutatott be hasonlóan agresszív előzéseket, mint Hamilton (csapattársát és Alguersuarit azért ő is kipipálta), viszont megszokott hihetetlenül konstans, erős versenytempójával kompenzálta ebbéli hiányosságát. A középső etapban rövid időre szárnyát szegő Kobajasi nem volt igazi ellenfél, a pontszerzés Kovalainenen és Buemin múlott. Honfitársa a boxutcai malőrrel eleve bukta a dolgot, Buemi pedig noha kepesztett, de a középső etapjának a végén lassabb köröket produkált, mint Kimi megtankolva.

Mivel mindössze 1 kör volt a különbség kettejük stratégiájában, Kimi javára, ezért érdemes megnézni, mire volt képes a McLaren és a Ferrari pilótája a versenyen! A közepes keveréken egyértelműen a Mclaren üzemelt kielégítőbben. A 20. körig 5-6, a következő 20 körben pedig (váltva adták egymásnak a jobb időket, így átlagosan) 2-3 tized volt Hamilton fölénye. A verseny második részére aztán váltott a Ferrari, a szuperlággyal kísérleteztek. Sokat nem értek vele, nagyságrendileg 2 tizedet kapott így a Ferrari körönként. Valahol ez volt a reális különbség a két rivális istálló közt ezen a napon. Ha valaki nagyon kíváncsi, mit mentek az utolsó 20 körben, tanulmányozza bátran a mapperen. Előre szólok, ütős kis adok-kapok!:)

 

Amilyen jól indult, majd szombaton folytatódik a hétvége a Williams háza táján, olyan siralmasra sikeredett a vége. Rosberg kiállása után Nakadzsimában maradt Grove minden bizodalma. Honfitársával volt nagy versenyben. Kobajasi azonban nem kegyelmezett, előbb Kadzuki kiállása előtt hagyta ott a sikánnál, majd néhány körrel később, visszatérve eső kiállásáról, amolyan „webberesen" ráhúzta a kormányt a Williamsre, ami hozzáért a Toyota kerekéhez, innentől kezdve már nem volt ura versenygépének, ami így oldalról becsapódott a gumifalba. Kamui a verseny vége előtt nem sokkal Fisichellát is átugrotta, keretbe foglalva nagyszerű bemutatkozását.

 

Az utolsó körökre maradt a tragikus végkifejlet. Barrichello abroncsai vibrációt jeleztek, ennek következtében előbb felért rá Hamilton, majd a 62. körben, a fal szorításában el is ment mellette a sikánban. Egy körrel később jelezték a brazilnak, hogy defektje van, kényszerű kiállásával visszaesett a 8. helyre.

 

Mark Webber magabiztosan aratta pályafutása második futamgyőzelmét, de minden dicséret megilleti Kubicát a 7., Hamiltont pedig a 27. pódiumáért.

Jenson Button karrierje talán legjobb versenyével egy futammal a sorozat vége előtt bebiztosította világbajnoki címét, mint ahogy a Brawn- Mercedes csapata is elhódította „újoncként" a konstruktőri elsőséget.

 

 

 

A Brazil Nagydíj végeredménye:

 

 

Leggyorsabb kör:

Mark Webber: 1: 13, 733 (25. kör)

 

 

 

A 2009-es Formula-1-es világbajnokság állása (1 futammal a vége előtt):

 

 

 

 

A konstruktőröknél:

 

1.		Brawn GP-Mercedes	161 pont
2.		Red Bull-Renault	135,5 pont
3.		McLaren-Mercedes	71 pont
4.		Ferrari	70 pont
5.		Toyota	54,5 pont
6.		Williams-Toyota	34,5 pont
7.		BMW-Sauber	32 pont
8.		Renault	26 pont
9.		Force India-Merc.	13 pont
10.		Toro Rosso-Ferrari	7 pont

 

 

 

A verseny valamennyi időeredménye

Leggyorsabb körök (A5.hu)

 

Boxkiállások (A5.hu)

 

Gumistratégiák (A5.hu)

 

A hétvége teljes statisztikája (A5.hu)

 

 

A végéről kimaradt két téma, amit mindenképp érinteni szándékoztam, de az időm nem engedte ("varangy és pióca"; miért szolgált rá Button erre a vb-címre), utóbbit, ha máshol nem, szezonértékelőmben biztosan pótolni fogom.

A hétvégén jelentkezem újra, amikor a különböző utánpótlás-szériák idei történéseiről szóló duológiám második része következik. Jövő hétvégén pedig a szezonzáró futam előzetese érkezik!

 

REKLÁM!!!

 

Brazil Nagydíj: Interlagostól Interlagosig (rozo blogja)

 

Kimi - az isten szerelmére mondd már meg!! (frontember blogja)

 

Brazil Nagydíj: Great Button (Silvermike blogja)

 

Brazil forma (Geocucc blogja)

 

A verseny (Drake ígérete szerint hamarosan a teljes szezon) megtekinthető itt!