Dave985 megmondja

Forma1-en túl is van élet (1.rész)

2009. okt. 12. 0:00 - írta SilverDave985  

Üdvözlök mindenkit!

 

Nagyon úgy fest, ez a hétvége az utánpótlásról szól. Fiataljaink immáron a világ legjobb négy csapata közt vannak az U20-as foci-vb-n, róluk még ebben az eltérő tematikájú blogban is említést kell tennem! S ezen az ösvényen haladva, ígéretemhez hűen mostani írásomban a formulaautós kategóriák történéseivel, (vég)eredményeivel, bajnokaival kívánok néhány gondolat erejéig foglalkozni. Mint számotokra is hamar ki fog derülni, ha technikai színvonalban nem is, izgalomban mindenképp felülmúlták a „kicsik" a királykategóriát.

 

 

 

Első nekifutásra azt a három szériát járjuk körbe, ahonnan közvetlen út vezethet a Forma1-be. Ha analógiát akarok felhozni, akkor az NBII- NBIII-as focibajnokság fiókcsapataira hivatkoznék. A GP2, az F2 és a WSR résztvevői nagy eséllyel formulaautóban folytatják később pályafutásukat, legyen az a Forma1, vagy valamelyik amerikai sorozat.

 

 

GP2 Series (GP2 Asian Series):

 

Általános tudnivalók:

 

A GP2 Series a Formula-1 „előszobájának" tartott Forma-3000-es sorozat jogutódja, 2004 végén alakult, a következő évben már meg is rendezték az első világbajnokságot. Megálmodója, s egyben tényleges tulajdonosa Bernie Ecclestone (pontosabban a kezében összpontosuló cégek együttese), de szervezésében oroszlánrészt vállalt még Flavio Briatore, valamint Bruno Michel, utóbbi úriember a sorozat sikerén felbuzdulva nekilátott a GP3 Series munkálataiba, ami már jövőre útjára indulhat. Tehát nagyon fontos, nem közvetlenül a FIA birtokolja a kereskedelmi jogokat, a FOM ebbéli szerepvállalása indokolta Ecclestone nem éppen egyöntetű hozzáállását a FIA vs. FOTA hatalmi harcban.

Kiváltságos státuszt nyújt a GP2-nek, hogy betétfutamként végigkíséri az F1-es versenynaptárat, sőt 2007 óta téli- tavaszi rendszerben a Távol- Keleten is rögtönöznek egy mini- bajnokságot.

 

Eredetileg a költséghatékonyság jegyében alakította át eme triász az F3000-et, ám idővel egyre több pénz cserélt gazdát évente. A szurkolók kétségtelen, nem bánkódnak emiatt, az F1 után ugyanis kétségtelenül a legfejlettebb technikai színvonalat hozza a GP2.

A versenyautók karosszériája Gian Paolo Dallara csapatának műhelyében került ki. (F3000-ben még a Lola volt a szállító.) Az 585 kg-os, szénszálas karosszéria megfelel a Formula-1-et is irányító FIA biztonsági előírásainak. A fejlett aerodinamikájú vázat igencsak figyelemreméltó, 4 literes, 600 lóerős Renault V8-as hajtja, ami teljesítményében eléri az F1-es aggregát 70%-át. A szabályok szerint egy motort csak 4000 versenyben megtett kilométer után lehet kicserélni. Ezzel is a költségeket, illetve a gazdagabb csapatok előnyét szeretnék csökkenteni. A hajtáslánc is az F1-ben jellemző szabványt követi, így a kormánykészülékben kontrollálható.

A gumikat a Formula-1 jelenlegi egyetlen beszállítója, a Bridgestone szállítja. A GP2-ben a Bridgestone Potenza típusokat használják. A gumin meghatározott mintázatnak kell lennie, és vannak száraz és esős időben használható fajták is.

A kipufogó 8 hengerből áll, és 1 csőben végződik. A féktárcsák szénszálasak, hogy ne kopjanak el olyan gyorsan, és így megfelelnek az FIA szigorú biztonsági előírásainak. Az elektronikai eszközöket a Magneti Marelli szállítja. (Az F1-ben az ECU-rendszer nyerte meg a pályázatot.)

Összefoglalva: minden csapat számára ugyanaz a kasztni, gumi, motor áll rendelkezésére, korlátozottak a tesztekre, fejlesztésekre fordítható költségek, vagyis valóban itt a pilótáké a vezető szerep.

Hétvégenként két futamot is tartanak, előbb egy főversenyen bizonyíthatnak a fiatalok (az F1-ben megszokott pontszámítás mellett), majd rendszerint az F1-es időmérőt követően sprintfutam következik (6-5-4-3-2-1), a főverseny első 8 helyezettje fordított rajtfelállással indul. Pont jár még a leggyorsabb körért (1) és az első rajtkockáért (2). Tarolni, vagyis 20 pontot hozni eddig két versenyzőnek sikerült, Nelsinho Piquet Magyarországon és Nico Hülkenberg pedig az idei német versenyen követte el ezt a bravúrt.

Akár csak a GP2-ben győztesek listáját nézzük, akár hozzácsapjuk az F3000 bajnokait, elmondható, hogy a bajnokok rendszerint bemutatkoztak a királykategóriában is, de akiknek mindez nem adatott meg, s csupán a tesztelés jutott nekik, ők más sorozatokban tették le névjegyüket. Elég csak a tengerentúlon korrekt kis karriert befutó Bruno Junqueirát, vagy a WTCC klasszisát, Jörg Müllert említenem.

Liuzzi 2004-es sikere óta hagyomány, hogy a GP2 aktuális bajnoka versenypilótai állást szerez valamelyik F1-es istállónál, ez alól Giorgio Pantano volt csupán kivétel, de a rutinos olasz versenyző még tavalyi bajnoki címét megelőzően, 2004-ben egy teljes évet lehúzott a legjobbak közt a Jordan színeiben, de a két évvel ezelőtti győztes Glocknek is mód nyílott korábban a debütálásra.

Nico Rosberg, Lewis Hamilton, Timo Glock, s idén Nico Hülkenberg. Impozáns névsor, ám korántsem csak a bajnokoknak terem szerződés, gondoljunk csak Sutilra, Kovalainenre és Nakadzsimára. Pantano pedig egy eklatáns példa a modernkori Forma1 egyik kétes tendenciájára. Hiába két gokart, három Európa-, három olasz- és német F3- bajnoki cím, 30 éves elmúlt, ezzel viszont már nem kelendő portéka a piacon, így kénytelen a Superleague Formula nevű szériában bohóckodni, Sébastien Bourdais oldalán...

 

Idei szezon történései:

 

A 12 futamos Ázsiai Sorozatot meggyőző fölénnyel a japán Kobajasi Kamui nyerte, aki ezzel kiérdemelte a Toyota teszt, s egyben tartalékpilótai állását. Két futamgyőzelme mellett még kétszer állhatott fel a dobogóra, 20 pontot vert az 1,6 literes Belga Formula Renault bajnokság korábbi flamand bajnokára, Jérôme d'Ambrosiora. A feltörekvő belga autósportról még szó fog esni!

Az Ázsiai Sorozat egyfajta ráhangolódás a főszezonra, tesztlehetőséget nyújt sok F3-as reménységnek, no meg az autósport-szeretőknek kikapcsolódást az uborkaszezonban. Hülkenberg is mindössze két hétvége erejéig kapcsolódott bele a küzdelemsorozatba, eredményei tiszteletet parancsolóak voltak (4., 4., 1., 3.) Csak megjegyzem: hamarosan kezdetét veszi az idei sorozat is!

Noha a téli alapozást Kobajasi csapata, a nagy múltra visszatekintő DAMS nyerte meg, kétség sem férhetett, hogy a főszezon két favoritja a korábban két konstruktőri elsőséget is besöprő ART Grand Prix, valamint a Campos keblén nevelkedő, így félig-meddig címvédő Barwa Addax lesz. Egyik oldalon Hülkenberg, másik sarokban pedig Romain Grosjean. Legalábbis ez volt az alapfelállás, a svájci-francia versenyző kiválásával csapattársa, Vitalij Petrov fejtett ki még ellenállást, de ez az év Willy Weber tanítványának diadalmenetét hozta.

Pediglen nem így indult a szezon. Barcelonában Grosjeanék ünnepelhettek kettős győzelmet, míg az ART részéről csak a venezuelai Pastor Maldonado csípegette a pontokat. Monte-Carlóban sem következett mélyreható váltózás, a genfi fiatalember utcahosszal nyerte a főversenyt, majd a sprintfutamon is energikusan iramodott neki a pontszerzésnek. A Tabac előtt azonban túl nagy rössel vetette be magát az előzésbe, rámászott Andreas Zuber „hátára", a versenygép pedig nekirepült a szalagkorlátnak, gumifalnak. Noha tótágast állt a versenyautó, Grosjean épségben megúszta az esetet. Testileg mindenképpen, lelkileg viszont mintha visszavetette volna. Rossznyelvek szerint azóta nem találja helyét, legyen az GP2, vagy F1. Vele ellentétben Hülkenberg viszont belelendült, a hercegségben örülhetett első GP2-es pódiumának. Ám a bajnokság ezen szakaszában még úgy tűnt, hogy a jóval rutinosabb Maldonado lesz a Barwák legnagyobb riválisa.

Az isztambuli hétvége Vitalij Petrovról szólt, egy első és egy 3. helyezése mellé megfutotta a leggyorsabb kört is, miközben csapattársa rendkívül dekoncentrált volt egész hétvégén. Silverstone-ban már összeszedte magát, két erős pontszerző helyet összekapirgált, a változatosság kedvéért Petrov betlizett. Maldonado újabb futamgyőzelmekor azt hihettük, eldőlt, ő lehet a régi formájához majd csak visszataláló Grosjean legnagyobb riválisa. Ám ekkor érkezett a mezőny a Nürburgringre, s Hülkenberg hazai közönség előtt - nincs rá jobb szó - agyonvert mindenkit. A maximális 20 ponttal át is vette a vezetést a tabellán, s lendülete hazánkban sem akadt meg, a főversenyt itt is hozta. Maldonado eközben mindössze 5 pontot jegyzett, el is dőlt kettejük közti küzdelem.

Grosjeantól is alaposan megugrott „Hulk", Romain azonban kategóriát váltott, így Petrovnak maradt az a kíméletlenül nehéz feladat, hogy elkapja a kis német bajszát. Az orosz mindent meg is tett, Valenciában pole-ból startoló riválisa előtt nyerte a főversenyt, majd a sprintfutamon is dobogóra állhatott. Pechére utóbbit már a német nyerte, sőt a leggyorsabb köröket is ő futotta, így kettejük közti differencia csak tovább nőtt. A belga kirándulás mindkettejük számára felemásra sikeredett, Hülkenberg járt azonban jobban, így már Monzába úgy érkezhetett, hogy az eredmények kedvező alakulása esetén már ott övé lehet a bajnoki cím. A viharos főversenyen élete legjobbját nyújtotta Vitalij Petrov, amikor kopottas gumikon tartani tudta holland vetélytársát (a kötelező kerékcsere után végül mögötte végzett), a sprintfutam után aztán eldőlt mindkét bajnoki cím sorsa. A szezon a lenyűgöző szépségű Portimaoban ért véget, stílszerűen a bajnok diadalmaskodott a hosszabbik távon, így kereken 100 ponttal zárta az évet.

A „hármak" mellett (nem feledve Pastor Maldonadot) ki kell még emelnem a tavalyi teljesítményét megismétlő, összetett harmadik Renault- tesztpilótát, Lucas Di Grassit, a szezonzáró sprintfutamot nyerő egyetlen igazi olasz tehetséget, Luca Filippit, a bizonytalan kezdés után nagyszerű második félszezont teljesítő tavalyi WSR-bajnok Giedo van der Gardét, a hasonló fejlődést bemutató portugál Álvaro Parentét, valamint a már említett Jérôme d' Ambrosiót. Előttük gyaníthatóan fényes jövő áll, bár a sor kétségtelenül még tovább folytatható... De ne legyünk feltétlen pozitívak, két nagy csalódást is hozott ez az évad. Az anno a Force Indiával is hírbe hozott spanyol Roldán Rodriguez igencsak sekélyes teljesítményt nyújtott, nem beszélve a mindössze 13 pontig jutó Kobajasiról...

Csapatban az ART végzett az élen 136 ponttal, megelőzve a 122 pontos Barwa Addaxot. A harmadik helyezett Super Nova Racing neve mellett 67 pont szerepelt, ez azért tükrözi az erőviszonyokat.

 

A bajnok portréja - Nico Hülkenberg:

 

Nicolas Hülkenberg 1987 augusztusában született a Rajna menti Emmerichben, a holland határ közelében. Kilenc éves korában ült először gokartba, 2001-ben az olasz, 2002-ben pedig német juniorbajnoknak mondhatta magát. Abszolút dominanciáját jól mutatja 10 futamgyőzelme. A következő esztendőben pedig már a felnőttek közt diadalmaskodott. Ez a siker adta meg számára az esélyt, hogy formulaautós szériákban is kipróbálhassa magát.

2005-ben újoncként győzött a (német) Formula-BMW-ben, nagy versenyben, 5 pont előnnyel utasította maga mögé Buemit. 8 futamgyőzelem, 14 dobogó, 9 első rajtkocka és 6 leggyorsabb kör volt a mérlege. A széria Világdöntőjében is elsőként haladt át a célvonalon, utólag azonban hátrasorolták a harmadik helyre, mivel a SC mögött haladva Lewis Hamiltont játszott, s féktesztnek vetette alá a mögötte haladókat.

Svájci barátjával együtt túlnőtték a sorozatot, így mindketten továbbléptek, Buemi a Formula Renault-ban, a versenyzői berkekben „Hulk" becenévvel illetett német hazája F3-as bajnokságát választotta. Döntése elsőre furcsának tűnhet, hiszen a Renault-sorozatok legtöbb kortársának kecsegtetőbbek, az élet aztán őt igazolta. 78 pontjával a bajnokság 5. helyét tudta megkaparintani. Egy Ligiert vezetve már negyedik futamán nyerni tudott, ezzel együtt hat alkalommal állhatott fel a dobogóra, 3x indulhatott élről, 5x futotta meg a leggyorsabb kört. (A mezőnyből talán az osztrák F3-as bajnok, jelenleg WSR-ben vitézkedő lett Schlegelmilch, valamint az F2-es Natascha Gachnang neve csenghet ismerősen.)

Szerencsésen döntött, amikor otthon maradt, így adatott meg neki, hogy beválogatták hazája A1GP-es csapatába. A versenysorozatot - Christian Vietoris oldalán, aki a mexikói hétvégén helyettesítette - nagy fölénnyel nyerte a német válogatott. Hulk egy szezonon belül aratott 9 győzelmével a sorozat legeredményesebb versenyzője. (14 dobogó, 2 pole, 3 fastest lap.)

Pályafutását a Formula-3 európai sorozatában folytatta, méghozzá a korábban Hamiltont és Di Restát is bajnoki elsőségre segítő ART Grand Prix színeiben. Grosjean és Buemi mögött a tabella 3. helyét foglalta el a végelszámoláskor. 4 futamot nyert, 8x dobogó, 2x pole, 3x leggyorsabb kör. Legemlékezetesebb diadala minden bizonnyal a norisringi volt, a 18. rajtkockából indulva gázolt át a komplett mezőnyön.

Az F3-as pilóták két jelentős éves seregszemléin is szerepet vállalt. Zandvoortban első helyen intették le, a makaói futam kevésbé sikerült számára, csupán a 23. helyen intették le.

A sikerekre felfigyelt a Schumacher-fivérek korábbi menedzsere, Willi Weber, őt is szárnya alá vette. Elsőként elintézte, hogy előbb egyszeri tesztlehetőséget kapjon a Williams istállónál (korábban a Renault-nál is üléshez jutott), majd 2007-ben hivatalos tesztpilótává igazolták le.

A sikersztori nem ért véget. 2008-ban másodjára az F3 Euroseriesben sem talált legyőzőre. 85 pontjával mintegy harmincat vert a többiekre, a 10 főversenyből hetet ő nyert meg. A Masters of F3 seregszemlén, immáron Zolderben a második helyen végzett.

A folytatás már ismert: idén újoncként nyerte a GP2-t, s ha minden igaz, jövőre már a legjobbak közt láthatjuk Hülkenberget.

 

A 2009-es GP2-es bajnokság végeredménye:

 

1.       Nico Hülkenberg (német):	100 pont
2. Vitalij Petrov (orosz):	75 pont
3. Lucas Di Grassi (brazil):	63 pont
4. Romain Grosjean (francia):	45 pont
5. Luca Filippi (olasz):	40 pont
6. Pastor Maldonado (venezuelai):	36 pont
7. Giedo van der Garde (holland):	34 pont
8. Álvero Parente (portugál):	30 pont
9. Jérôme d'Ambrosio (belga):	29 pont
10. Javier Villa (spanyol):	27 pont

Akikre még érdemes lesz figyelni:

- Vitalij Petrov

- Pastor Maldonado

- Lucas Di Grassi

- Giedo van der Garde

- Luca Filippi

- Álvaro Parente

- Jérôme d' Ambrosio, stb.

 

 

 

Formula-2:

 

 

Általános tudnivalók:

 

 

25 esztendő után tért vissza a világ autósportjának vérkeringésbe az F2. A sorozat újjáélesztése Max Mosley agyából pattant ki, a fiatal versenyzők számára a GP2 mellett szeretett volna egy viszonylag megfizethető alternatívát biztosítani a Forma-1 felé vezető úton.

A hőskorban még a Forma-1 B- ligájának tartott sorozatban vad fejlesztési verseny folyt, ezzel szemben az újjáélesztett szériában egyforma technikával kénytelenek megmérkőzni a versenyzők. Az F1-ben is megfordult korábbi pilóta, Jonathan Palmer cége nyerte meg a konstruktőri pályázatot, kapcsolatait latba vetette, így az erőforrást is jutányos áron sikerült beszerezniük, mégpedig az 1,8 literes, 400 lóerős Audi benzinmotort. Technikai felszereltségben valahol az F3-as szériák és a GP2 közt mozog. Az aerodinamikai fejlesztésekben nagy segítséget nyújt a Williams CFD- rendszere, az MSV ezek alapján gyártja le a versenyautókat.

Mind mezőny, mind feltételek tekintetében nem mérhető a GP2-vel, aligha fejlődik rövidtávon első számú utánpótlás-kategóriává, az első szezon során komoly reklámbevételekhez jutott, minekután a WTCC rendszeres betétfutamaként az Eurosport csatornán élő közvetítéseken lehetett követni a versenysorozatot.

A versenyzőknek külön kedvcsináló, hogy a Williams istálló a jövőben is tesztlehetőséget biztosít a mindenkori bajnoknak, a FIA pedig szuperlicensszel illeti a bajnokság első három helyezettjét, ami aztán mindenre feljogosítja tulajdonosát.

Nyolc helyszínen 2-2, egyformán 110 km össztávú versenyt rendeznek, az 1-es futam első nyolc helyezettje vasárnap fordított sorrendben rajtol. Utóbbi futamon kötelező a kerékcsere. Mindkét részt egy kétszer 30 perces időmérő előzi meg. Tesztelni háromszor a szezon előtt, háromszor az első verseny előtt és kétszer szezon közben nyílik alkalma a csapatoknak. A csapatok idén 1000 kilométert tesztelhettek. A pontozási rendszer mindenben követi az F1-ben megszokott gyakorlatot.

 

 

 

Az idei szezon történései:

 

 

26 fős mezőny vágott bele az ismeretlenbe május végén. Korábbi eredményeik alapján az olasz F3-as címvédő, a Ferrarinál is tesztelő Mirko Bortolotti, a 2 literes F-Renault és WSR versenysorozatában edződő Mihail Alesin, a Formula-BMW Világdöntőjének 2007-es osztrák győztese, Philipp Eng, valamint Robert Wickens és Andy Soucek pályáztak a legnagyobb eséllyel a végső győzelemre.

A szezont megelőző tesztek is alátámasztották az előzetes jóslatokat. A valenciai nyitóhétvége az amerikai Formula-BMW korábbi bajnokáról szólt, Robert Wickens mindkét futamot magabiztosan nyerte, Soucek előbb saját hibájából nullázott, majd egy 4. hellyel nyitotta az évet. Mind Bortolotti, mind Alesin szorgalmasan gyűjtötte a pontokat. Brnóban nem jött ki a lépés a 20 esztendős kanadai fiúnak, pont nélkül maradt, miközben Soucek vasárnap megszerezte első nagydíjgyőzelmét a kategóriában. Spa kétségtelenül Tobias Hegewaldról szólt, mindkét futamon őt intették le elsőre. Soucek is örülhetett, átvette a vezetést összetettben, amit nem is adott ki onnantól a kezéből. Brands Hatchben előbb Philipp Eng mögött a második helyen érkezett a célba, a második versenyen aztán nem talált legyőzőre. Azon a futamon, ahol a korában autóban és motoron is világbajnokká avanzsált John Surtees fia, Henry lelte a halálát. Doningtonban újabb Soucek- diadal következett, míg Wickens lenullázta magát, így Andy előnye igencsak tekintélyessé növekedett. Oscherslebenben sem adta alább, egy első és egy 2. helyezéssel a világbajnoki cím kapujába érkezett. Átlépnie az átalakított imolai aszfaltcsíkon sikerült, a második verseny rajtjánál valósággal állva hagyta vetélytársait, így újabb elsőséggel biztosította be győzelmét.

Andy Soucek egészen káprázatos stabilitással hozta ezt az évet. Az idénynyitó versenyen és az első csehországi viadalon követett el egy-egy hibát, azt leszámítva a negyedik helynél sosem adta alább, míg vetélytársai egymást, néha saját magukat verték meg, így fordulhat elő, hogy a barcelonai szezonzáró előtt közel 40 egységnyi fórral vezeti a tabellát. Bajnoki győzelme egyet jelent a novemberben esedékes Williams-teszttel. Az őszre némiképp magára találó Robert Wickens második helye, s így a szuperlicenc biztosnak tűnik. (A kanadai egyébként a Red Bull legújabb istápoltja.) Az előrehaladást biztosító harmadik hely sorsa azonban még erősen kérdéses. Alesin 49, az összességében csalódást keltő Bortolotti 47, Jousse 43, Hegewald pedig 42 ponttal várja a finist.

Rajtuk kívül még említésre méltó a korábbi litván gokart-rekorder, a Formula Palmer Audiban idén bronzérmes Vasiliauskas, valamint egyetlen hölgyként tisztességesen helytállni képes Natascha Gachnang.

 

 

A bajnok portréja - Andy Soucek:

 

Andy (Andreas) Soucek 1985 júniusában a spanyol fővárosban látta meg a napvilágot. Apai ágon osztrák vér csordogál benne, de édesapja már fiatalkorában kiköltözött, így Andy is elsősorban hispánnak vallja magát. Apja kérésére azért felvette az osztrák állampolgárságot is. (Megjegyzem, az osztrák licenc nem túl trendi mostanság, másik tehetségük, Andreas Zuber valamelyik arab országot képviseli, emlékeim szerint talán az Emirátusokat.)

1997-ben kezdett el gokartozni, nem volt éppen az a kirobbanó tehetség, legjobb eredménye a 14. hely volt az Európa-bajnokságokon. Ez is elég volt ahhoz, már 2001-ben kipróbálhassa magát formulaautóban, a portugál Formula-Fordban a 8. helyen végzett. Következő négy évben hazája F3-as szériájában nevelkedett. Részint a pénz, részint a kiugró eredmények hiánya okozta, hogy pályafutása ily módon belterjesként haladt tovább a maga útján. Mert nem stagnált, annyi bizonyos. Első évében még csak egy pole pozícióval hívta fel magára a figyelmet, habár összetett 8. helyéért sem járt feddés. 2003-ban három dobogót számlált, kiegyensúlyozott szereplésének köszönhetően már a 4. helyet foglalta el a szezon végén. 2004-ben néggyel növelte dobogóinak számát, pontjait mégis megfelezte, ennek ellenére megismételte előző évi helyezését. A kiugrás éve 2005 volt, 3 pont előnnyel megnyerte a sorozatot. 3 versenyt nyert, 7 alkalommal pezsgőzhetett, 2x indult az első rajtkockából, s egyszer futotta meg a leggyorsabb kört. Mindezt úgy vitte véghez, hogy sem a Campos, sem a Racing Engineering nem vette keblére, márpedig a két legjelentősebb utánpótlás-nevelő spanyol istállóról beszélünk.

Az osztrák Interwetten Racing tehetségkutatói szerencsére láttak benne elég fantáziát, segítségükkel végre kimozdulhatott Hispániából, s bemutatkozhatott a World Series of Renault-ban, másrészt közvetítésükkel az a megtiszteltetés érte, hogy egyszeri F3-as bajnokként tesztlehetőséget kapott a Toyota F1-es istállónál. (Zonta és Panis mögött persze túl sok szerepet nem osztottak neki.)

Roppant kiélezett küzdelem vette kezdetét a WSR-ben, Soucek egyszer tudott futamot nyerni, azon kívül még 5xvolt dobogón, s egyszer indulhatott az élről. A mezőny erősségéről csak annyit, hogy Pastor Maldonado és Álvaro Parente közt futott be végül a 4. helyre, de Vettel is itt gyakorolta első szárnypróbálgatásait. A mindig maximalista Souceknek azért volt oka örömködni, legalább csapatával bajnokságot nyert.

Év végén elkövette aztán élete első nagy hibáját (idén szerencsére kijavította), amikor az éppen lejtmenetnek induló, amúgy 1976 óta létező, különböző GT- szériákban szép eredményeket felmutató David Price Racinghez. Azonban az csak az érem egyik oldala lenne, ha mindent a csapat nyakába akarnék varrnék. Soucek is rengeteg baklövést elkövetett, ráadásul hozzáállási, motivációs problémák is felmerültek. Amikor már úgy volt, hogy a csapat év végén eltanácsolja (ezzel minden bizonnyal összedőlt volna a lassan épült homokvár), csak összeszedte magát, a mindig sokatmondó Spaban és az általa jól ismert Valenciában begyűjtött két második helyet. Ennek köszönhette jövő évi szerződését. Holtszezonban több csapattal tárgyalásokat folytatott, Fisichella GP2-es istállójával már meg is egyezett, ők azonban az utolsó pillanatban honfitársa, Roldán Rodríguez mellett döntöttek.

A 2008-as szezont az Ázsiai Sorozatban kezdte, Dubaiban rögtön dobogóval nyitott, a továbbiakban már nem számítottak szolgálataira. Az európai főszezonnak is kispadról vágott neki, az Isztambulban megrendezett második hétvégén aztán egy sérülés miatt szerepet szánt neki a Super Nova Racing, felejthető produkciót nyújtott. Monacóban reaktiválta David Price, ponthoz is segítette csapatát, a főnök azonban nem benne látta a jövőt, így végleg szakítottak. Szerencsére a Super Novánál ismét üresedés volt, így a szezon hátralévő részére aláírták a szerződést. Miközben a már említett Parente általában az élmezőnyben csatázott, Soucek gyengélkedett, egyetlenegyszer, a Hungaroringen állhatott dobogón.

Közben megfordult a Superleague Formula elnevezésű sorozatban. Ez az a széria, amiben a pilóták fociegyletek színeiben igyekeznek bizonyítani. 11 futamon az EuroInternational csapatban Pizzonia mellett szerepelt, a 9. helyet szerezték meg összetettben, Soucek három leggyorsabb köre emelhető ki pályafutása eme dicstelen időszakából.

Már-már elfeledett tehetségként élete utolsó esélye volt az idei Formula-2, a jelentkezési határidő lejárta előtt nem sokkal jelezték indulási szándékát. A 22-es rajtszám jutott neki, mondhatni, a szakma már-már lemondott róla. Soucek pályafutását végigböngészve igazat kell adnom Silvermike-nak, ő valóban nem az ösztönös tehetség, inkább a lelkes kisiparos mintapéldája. Hosszú évek, buktatókkal teli munkájának eredményeképp már ott toporog a Forma1 ajtajában, hamarosan tesztelhet, s ki tudja, talán már jövőre szerepet szánhat neki egy F1-es csapat, jelesül Adrián Campos csapata? De ha még nem jött el az ideje, 2010-ben visszatérhet a GP2-be, s végre valóban bizonyíthat az „előszobában".

 

 

 

A Formula-2- bajnokság állása (2 futammal a vége előtt):

 

 

 

Akire még érdemes lesz figyelni:

- Michail Alesin (vagy Aljoscsin)

- Robert Wickens

- Mirko Bortolotti

 

 

 

 

World Series by Renault:

 

 

 

Általános tudnivalók:

 

A sorozat gyökerei 1998-ra nyúlnak vissza, akkor még Open Fortuna by Nissan néven futott, kiemelten Spanyolországban, de egy-egy verseny erejéig ellátogatott a mezőny francia, olasz, portugál, sőt brazil helyszínre is. Nem csoda tehát, hogy a spanyol utánpótlás fellegváraként megalakult Campos istálló dominált az első három évben. Ők indították el Mark Genét és Fernando Alonsot is a siker felé vezető úton. A következőkben évről-évre váltogatták a névadó szponzorokat, a széria színvonala és elismertsége azonban stagnált. Valahol az F3-as sorozatok és az F3000 közt foglalt helyet, de igazából szakíró válogatja, miként értékeli. A Forma1-ben is megfordult Coloni szállította a kasztnit, a versenygépeket a Nissan 2 literes erőforrásai hajtották. E periódus is számos ismert pilóta bajnoki győzelmét hozta, a jobb sorsa érdemes Franck Montagny két alkalommal is elhódította a bajnoki címet, de Nissan- szériában győzött Ricardo Zonta és Heikki Kovalainen is.

 

2002-ben váltás történt az átmenet jegyében, innentől a rivális Dallara a sorozat konstruktőre. Mindeközben a Renault életre hívta saját V6-os Európa Kupáját, ezzel is érzékeltetve, komolyan gondolja szerepvállalását a formulaautós versengésben. A tévés jogdíjakkal is jól jártak, hiszen az Európai Túraautó Bajnokság, valamint a FIA GT versenysorozatával egy hétvégén tartották meg saját versenyeiket. A franciák olyannyira kedvet kaptak, hogy 2003 végére már szűkösnek is érezték magukat a „Super- versenyhétvége" néven ismertté vált rendezvénysorozatban, így kapóra jött számukra, hogy a Nissan hátat fordított a pályaautósportnak. Így született meg 2004 elején a World Series of Renault.

 

A WSR kapcsot képez 2 literes Formula Renault bajnokság és az F1 közt, hiszen az előbbiben sikeres versenyzőket rendre egy osztállyal feljebb küldik a csapatok. A Renault- sorozatoknak egyébként az a legnagyobb előnye, hogy nincs szükség csengő nevű menedzserekre, rahedli pénzre, a tehetséges srácok szakmai előmenetele tényleg csak saját magukon múlik. Akár csapaton belül is, ugyanis az istállók többsége az alacsonyabb osztályoktól a GP2-ig bezárva kiterjedt kapcsolatrendszerrel bír, illetve saját maguk is indítanak versenyzőket. (Az Interwetten. com, a Campos Racing és az Epsilon Euskadi elsőként kiemelendő a sorból.)

 

A szükségszerű fejlődés mellett azért is egyre népszerűbb ez a sorozat a pilóták körében, mert a győztes szuperlicenccel gazdagodik, valamint a Renault-nál tesztelhet. Rögtön persze nehézkes az elitbe kerülni (sőt talán nem is ildomos, kellenek azok a fránya tanulóévek...), így következő lépcsőfokként inkább a GP2 adódik, ám Jaime Alguersuari példája mutatja, egyáltalán nem lehetetlen.

 

A WSR- hétvégék részeként az alsóbb Renault- kategóriák is helyet kapnak, ez is inspirálja a még fiatalabbakat további munkára. Az érdeklődés felkeltése szempontjából nem utolsó, hogy a rendezvény teljesen díjtalan, ugyanakkor számos kísérőprogram színesíti a palettát, nem véletlen, sok száz érdeklődő látogatott ki a Hungaroringre idén nyáron. Ami előny, egyben hátrány is, ugyanis TV-ben csak nagyon ritkán szerepelhetnek az itt indulók, ezen még változtatniuk kellene mindenképp.

A 3,5 literes géposztály versenygépeit továbbra is a Dallara építi, mégpedig nagyjából egy éves fáziskéséssel követik az F1-es Renault csapat fejlesztési filozófiáját. Az erőforrást természetesen a Renault biztosítja, a 3,5 literes motor egyedülálló módon bioetanol használatával adja le maximális, 500 lóerős teljesítményét. Különlegesség még a kormányon található „push to pass" gomb, amivel extra teljesítményre lehet bírni a motort, ezzel segítve az előzést.

 

Ha megnézzük a WSR korábbi négy bajnokát, igazolva látjuk a tézist, sokat ígérő tehetségeket nevelt ez a kategória. 2005-ben Robert Kubica diadalmaskodott nagy fölénnyel (a monzai szezonzárón bemutatott nullázását, s még egy alkalmat leszámítva rendszeres pontszerző), 2007-ben és 2008-ban pedig az idei GP2-s bajnokság két felfedezettje, Álvaro Parente (azért jegyezzük meg, egészen addig Vettel dominált, míg a BMW be nem hívta az USA GP-re, ahol minden idők legfiatalabb pontszerzőjévé avanzsált...) és Giedo van der Garde győzött. A kakukktojás a svéd Alx Danielsson, hiába tesztelhetett a Renault-nál, ő inkább a Porsche-kupák felé orientálódott.

 

A pontrendszer meglehetősen komplikált. A kvalifikáció első három helyezettje is pontokkal gazdagodik (4-2-1), az időmérő által megállapított rajtsorrend azonban csak a második futamra érvényes, az ottani győzelem 15 pontot ér, s az első 10 versenyzőt honorálják. Az első futamon a TOP-8 fordított felállásban indul, ott csak 12 pont a győztesnek.

 

 

Az idei szezon történései:

 

Hat tesztnappal készültek az összesen 17 futamos idényre. A széria ugródeszka jellegét kifejezi, hogy a mezőny 90%-a újoncként vágott neki a szezonnak.

Az esélyesek közt emlegették a Red Bull alkalmazásában álló (majd aztán onnan igencsak véleményes módon eltávolított) Brendon Hartley-t, az angol Formula- Ford bajnokságot megnyerő, már 26 esztendős James Walkert, az A1GP-s és GP2-es múltat is maga mögött tudó maláj Fairuz Fauzyt, a brit F3 újdonsült bajnokát, Alguersuarit, no és Charles Pic-et, aki 2008-ban is szerepelt a WSR-ben, nem is akárhogy, hiszen a 6. helyen végzett.

 

Furcsának hathat, mire fel nem említem meg a szezon bajnokát, Bertrand Baguette-et (ejtsd: „péksütemény")?? Egyszerű: mert senki nem hitt ebben a 23 esztendős belga fiatalemberben! Hiába taposta már a harmadik évét ebben a kategóriában, maga volt a megtestesült középszerűség a jövő bajnokainak kinevezett kortársaik gyűrűjében. De aztán irgalmatlanul rácáfolt minden prekoncepcióra...

A szezon pedig még úgy indult, hogy újabb spanyol szupersztár van születőben. Marcos Martínez egy félresikerült GP2-es szezont követően  a Pons Racinghez érkezett sebeit nyalogatni. 2008-ban csupán egy dobogó jutott neki, egyébként futottak még kategóriában mozgott. Ehhez képest varázslatosan indult számára az idény, a montmelói aszfaltcsíkon mindkét futamot nyerni tudta. Sőt összejött zsinórban a harmadik is, méghozzá Spaban, az első futamon. Többen már a Renault jövendőbeli újabb spanyol világbajnokát látták a madridi fiúban. Innentől kezdve aztán 180 fokos fordulat következett be. Monacói kizuhanásával indult el lejtmenetben. Silverstone-ban nyár közepént nyert ugyan még egy futamot, azon kívül hat alkalommal esett ki saját hibájából, de amikor célba ért, akkor sem mutatott semmi kiemelkedőt. Így csúszott vissza a tabella 7. helyére...

 

Baguette persze mindeközben szorgalmasan gyűjtögette pontjait, az első négy futamon három 2. helyével tartani tudta a lépést spanyol riválisával, majd amint Martínez belehuppant a gödörbe, el is lépett tőle. A második katalunyai versenyt leszámítva mindig célba tudott érni, s rendre pontszerző helyen, nyolc alkalommal láthattunk dobogón ünnepelni. Első futamgyőzelmét a sorozat hatodik állomását aratta, igaz, a Bugatti Circuit-en mindkét versenyt hozta. Harmadik sikerét Nürburgringen aratta, ahol be is biztosított bajnoki győzelmét, egy fordulóval az idény zárása előtt.

 

Martínezen kívül igazi ellenfele nem is volt a belgának, egyszerűen azért, mivel a többiek képtelenek voltak megismételni bámulatosan egyenletes mutatóit. A jelenleg második helyen tartózkodó Charles Pic például a szezon második felére kapta össze magát, számos pontszerző hellyel, köztük két emlékezetes diadallal (Silverstone, Nürburgring) tett szert 7 pontos előnyre a brit James Walkerrel szemben, aki még Spaban tudott egyszer nyerni. A tabella negyedik helyét a F1 mellett WSR-es karrierjét is folytató Jaime Alguersuari foglalja el. Nem lehet azt mondani a katalán fiatalemberre, hogy bármilyen szinten dominált volna, az azonban kétségtelen, hogy az F1-es szerződés jót tett önbizalmának, hiszen a Bugatti pályáján először mondhatta magát dobogósnak, majd Algervében versenyt is tudott nyerni. A népes spanyol küldöttség élére állt minden szinten. A maláj kormány pénzelte Lotus csapattal hírbe hozott Fairuz Fauzy is alaposan belelendült, nagy kár volt a bizonytalan kezdésért, máskülönben az első hungaroringi verseny győztese nagyobb eséllyel pályázhatna az összetett dobogóra.

 

A szezon utolsó állomása Alcañiz mellett, az aragóniai versenypályán következik, október 24-én, 25-én.

 

 

 

A bajnok portréja:

 

 

Bertrand Baguette 1986 februárjában született a vallón régióbeli Verviers-ben. Meglehetősen későn, 14 éves korában kezdte meg motorsportkarrierjét, a tartomány (megye?) bajnokságának „Kék" osztályában az 5. helyen végzett. 2001-ben már előrelépett a bajnoki dobogóra, a nemzeti bajnokságban is indult, ahol a 7. helyezés jutott neki. 2002-ben nemzetközi vizekre evezett, az Intercontinental A géposztályban is kipróbálhatta magát, elsősorban azonban a belga, a francia és az európai gokart-bajnokságokra fókuszált. 2003-ban, tehát már a negyedik gokartos évében megnyerte hazája bajnokságát, s természetesen továbbléphetett.

Az 1,6 literes Formula Renault belga ligájában kezdhette meg formulaautós pályafutását. Az igen előkelő harmadik helyezést tudta megszerezni összetettben, két futamgyőzelmet, 6 dobogót és 4 első rajtkockát tudott felmutatni. Csupán a Boutsen Racing (a Magyar Nagydíj 1990-es győztesének csapatáról van szó) két menője tudta megelőzni.

Karrierjének következő állomása a 2 literes Formula Renault Európa Kupa volt, ahol 43 pontjával a 8. helyen végzett, egy leggyorsabb kör díszeleg még a neve mellett, amit a Bugatti pályáján ért el. Csak a mihez tartás végett megjegyzem, Kobajasi Kamui nyerte a szezont Michael Ammermüllert megelőzve. Baguette mögött találjuk például Romain Grosjeant is. Bár hozzá kell tenni, hogy a svájci-francia inkább hazája F- Renault 2.0-ás bajnokságát preferálta, amit magabiztosan meg is nyert, Baguette a 11. helyet tudta megszerezni, mindössze 2 ponttal elmaradva a 4x vb Alain Prost Nicolas nevű fiától. A Pau-i utcai pályán érte el legjobb eredményét, amikor a 2. helyen végzett.

2005-től egyébként az utánpótlás-nevelés elsőrangú fellegvárának számító Epsilon Sport karolta fel, velük folytatta a következő idényben is. Az Európa Kupában világosan látszott fejlődése, hiszen 5 dobogója közül Le Mans-ban a legfelsőbb fokára is felállhatott. Mindez a 4. helyre volt elegendő, mindössze 11 ponttal maradt le a bajnok portugál Filipe Albuquerque-től. A francia bajnokságban is megfutotta szokásos leggyorsabb körét, emellett egyszer a dobogó is összejött, a végelszámolásnál a szerény 8. helyezést sikerült megszereznie.

2007-ben 21 évesen ismét lépnie kellett tovább, a 3,5 literes Formula Renault-ban kapott pilótaülést Kurt Mollekens KTR Team-jében. 34 pontja és 17. helyezése nem számít kiemelkedőnek, Donningtonban és Barcelonában azért összejött a dobogó.

2008-ban átigazolt a Draco Racinghez, s velük már gyakrabban szerepelt a pontszerzők közt, 69 pontjával a 7. helyezésre futotta. Legnagyobb sikerét hazai közönség előtt, Spaban aratta, összejött a hőn áhított futamgyőzelem. Négy verseny erejéig lehetőséget kapott a Superleague Formulában, méghozzá az Al Ain Fc képviseletében. Zolderben egy 11. és tízedik, Jerezben pedig egy újabb 10. és 7. hellyel segítette csapatát az összetett 12. helyére. Belekóstolt a túraautózásba is, a Mazda RX8-as volánja mögött egy versenyen 18,5 pontra futotta. A FIA GT2-ben is kipróbálta magát egy futam erejéig.

Jó képességű pilóta az egyre nívósabb belga palettáról, de egészen az idei évig nem nyújtott semmi kiemelkedőt. A Forma1-es tesztet követően nem valószínű, hogy szerződést kap bármelyik istállónál, de egy-két erős GP2-es idény után számára is megnyílhat a kapu.

 

 

A 2009-es World Series by Renault 3.5 állása(két futammal a szezon vége előtt):

1.       Bertrand Baguette (belga):	128 pont
2. Charles Pic (francia):	94 pont
3. James Walker (brit):	87 pont
4. Jaime Alguersuari (spanyol):	85 pont
5. Fairuz Fauzy (maláj):	77 pont
6. Oliver Turvey (brit):	77 pont
7. Marcos Martínez (spanyol):	73 pont
8. Miguel Molina (spanyol):	64 pont
9. Marco Barba (spanyol):	45 pont
10. Pasquale Di Sabatino (olasz):	39 pont

 

Akire még érdemes lesz figyelni:

- Charles Pic

- Fairuz Fauzy

- Marcos Martínez

- Chris van der Drift

 

..............................................................................................................

 

Az időeltolódás miatt csak pénteken jelentkezem a brazil futam előzetesével. Az utánpótlás bemutatásával foglalkozó sorozat második, tervem szerint utolsó részét pedig jövő hétvégén olvashatjátok. A Formula-Renault 2.0, a Formula BMW és Ford, továbbá a különféle F3-as sorozatok kerülnek terítékre, természetesen ott már kevésbé emelem ki a bajnokokat!

 

 

REKLÁM!

 

A bajnok portréja: Nicolas "Hulk" Hülkenberg (Silvermike blogja)

 

A bajnok portréje: Andy Soucek (Silvermike blogja)

 

"Hamilton tolja le...!" (JackBlack írása)

 

Kubica - óvatos call vagy all in? (frontember blogja)

 

Mercedes vs. McLaren, Brawn, Force India, Red Bull? (frontember blogja)