Dave985 megmondja

Fisi a csúcsra tör

Kimi Räikkönen a legnagyobbak közé lépett Spaban negyedik diadalával, mégsem róla szólt elsősorban ez a verseny. Egy már-már feledett tehetség tört elő, akár vulkánból a lávafolyam, s egy sereghajtónak titulált technikával megmutatta, jó az öreg a háznál. A rajongók körében és a paddockban csak „Fisinek" becézett 36 esztendős, de még mindig suhancként mutatkozó római srác olasz bajnokként érkezett a legnagyobbak közé, előbb a Minardiban, majd a Jordanben intézte el csapattársait, majd a Benettonban szaporította dobogói, pontjai számát. Ő is azon pilóták közé tartozik, aki a ködös homályból előlépve, közepes technikával tud igazán alkotni, vb-esélyes géppel valahogy elveszti nyugodtságát, s képtelen összeszedett versenyezni. Spaban 19. alkalommal állhatott dobogóra, ezzel Barrichello után ismét óva inti a kétkedőket, rutinjukkal együtt nem felejtették el a győzelem ízét. Giancarlo arcát elnézve, Monzában újra a csúcsra tör...

Fisichella és a Force India káprázatos bravúrja (Az időmérő edzés krónikája):

Sok mindent láttam már abban a bő másfél évtizedben, ami alatt lelkes rajongója voltam a Forma1-nek, de olyan időmérő edzés nem ugrik be, amiben normál, száraz körülmények között azon csapatok bérelték ki az első három rajtkockát, amik egyébként a mezőny hátsó szegletét foglalták el. Spa attól olyan nagyszerű, hogy ott ilyen földöntúli csodák is megtörténhetnek. Soha az F1 történetében nem nyert időmérőt olyan csapat, ami azt megelőzően nem szerzett pontot, vagyis akinél az első pole megelőzi az első pontszerzést. (Természetesen nem számítom ide az Alfa Romeo időmérős győzelmét az első F1-es nagydíjon, de hogy ne menjünk annyira távol az időben, a BrawnGP idei szezonnyitón produkált első sorát is hagyjuk figyelmen kívül, elvégre ezen csapatok első versenyeiket teljesítették, a Force Indiák mögött azért ott van 30 pont nélküli futam.)

"Nohab" nevű hozzászóló utóbb pontosított: Egy bizonyos Teo Fabi elkövette azt a bravúrt 1985 augusztusában, a Nürburgringen rendezett Német Nagydíjon, hogy a Toleman- Hart volánja mögött általános megdöbbenésre megnyerte az időmérő edzést. Más kérdés, hogy aztán rögtön a rajtnál elvesztette ezt a pozíciót, majd kuplungprobléma miatt kénytelen volt kiállni a verseny 29. körében. (Később, a Benetton- BMW színeiben még kétszer indulhatott pole-ból.)

A Toleman 1981-1985 között 70 hétvégén próbálkozott, az első két szezonjában meglepetésszámba ment, ha kvalifikálni tudták magukat a versenyre. 1983-ban már megszülettek az első pontok, majd a következő évben három dobogó is összejött, mégpedig egy ambiciózus brazil gyerek, bizonyos Ayrton Senna révén. Születésem évében csak a 4. versenyen tudtak indulni, akkor is csak 1 autóval, Fabi ezzel szerezte meg a csapat első, egyben egyetlen pole pozícióját.

Bár hozzáteszem, a Toleman is szerzett pole-ja előtt pontot, így ebben Pat Symonds valamikori kenyéradója sem verte meg a Force Indiát.

Szokás szerint essék néhány szó a szombat délelőtti szabadedzésről. Már csak azért is, mert az erőviszonyok - utólag bölcs az ember - közvonalazódni látszottak. A gyakorlást Heidfeld nyerte, megelőzve Trullit és Sutilt. A McLarenek nem találtak igazán a tapadást a középső szektorban, mindez előrevetítette szerényebb szereplésüket. A Red Bullnál újra bekövetkezett az, mint egy hete Valenciában, annyi különbséggel, hogy ezúttal Webber autójában kellett motort cserélni, a szabályok szerint ezért nem járt 10 rajthelyes büntetés.

Ahhoz képest, hogy előzetes sokan, köztük én is, világbajnokok csatáját várta ettől a hétvégétől, hamar kiderült, mindez hiú ábránd marad, maximum egyikük reménykedhet a győzelemben. Elsőként szinte mindenki a közepes keverékkel igyekezett minél gyorsabban abszolválni a 7 km-es pályát, de hamar rá kellett jönniük, hogy a lágy variációval lehet igazán erős időt futni. Őrült küzdelem folyt a pályán, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az 5 perccel a Q1 vége előtt még vezető Buemi végül a kiesők táborát gyarapította. Az első 17 versenyző 1 sec-en belül teljesített, de a 19. Grosjean is mindössze 1,2-del maradt el az etap győztese, Fisichellától. Mindez a naptár messze leghosszabb aszfaltcsíkján! Nem lehetett nem észrevenni a Force India- Toyota- BMW hármas tartalékjait, ekkor még a Red Bullról is így gondoltuk, de Barrichello 1 tizedes hátránya sem tűnt annyira vészesnek. A két McLaren, Button és Alonso viszont alaposan megszenvedett a pályával, Hamilton utolsóként kvalifikálta magát a Q2-be, igaz, Buemivel szemben 2 tizedes előnye ennyire szoros mezőnyben relevánsnak volt mondható. Valenciához hasonlóan Spaban is utolsóként zárt Badoer, az olasz azonban „csupán" 6 tizeddel maradt el az előtte levőtől és 1,4-gyel csapattársától. Az edzés végén a Les Combes-ban el is hagyta a pályát, majd a gumifalban kikötve hátsó felfüggesztését leamortizálta, miután a gyors körén őt feltartó Vettelt szerette volna megelőzni.

A második felvonásban kezdődött az igazi rock&roll, minden pilóta lágy gumikon próbálkozott. Trulli vette magához a szót, ő került először 1:14-ön belülre, ekkor kevesen gondoltuk volna, hogy további 8 versenyző követni fogja az olaszt! Mivel a pályacsúcsot Kimi Räikkönen tartotta a 2007-es évben futott 1:45, 070-nel, az utóbbi időben példátlannak számító űridő-dömping következett. Fisichella robbantott előbb 1:44,6-tal, de az utolsó pillanatokban Kubica, Vettel és Trulli is bemutatott egy-egy 1:44,5-ös kört, az olasz 1:44,503-as időeredménye lett az új pályacsúcs.

A továbbjutó helyekért óriási küzdelem folyt a pályán, sokáig úgy tűnt, hogy Hamilton 1:45,1-es eredménye elegendő lesz az üdvösséghez, végül azonban a középső szakaszon mindenkinél gyorsabb részidőt produkáló Rosberg kiütötte a legjobb 10-ből a címvédőt. Máig rejtély, honnan szerzett pluszidőt a német. Sőt, 3 század híján még Sutil is Hamilton elé került, még ha ezzel vélhetően nem lett boldogabb, mert ezzel a technikával illett volna bejutni a legjobbak közé. A kiesők sorát díszítette még Alonso, Button és Kovalainen is. A vb éllovasa borzasztóan tompán vezetett, ennek köszönhető, hogy még csapattársától is bő 4 tizedet kapott.

A Q3 érdekes módon kezdődött. Hosszú ideig csupán Räikkönennek volt mért köre, noha a többiek kijöttek a pályára, de sebtében vissza is tértek a boxba, ugyanis a 30 fok fölé szökkenő aszfalthőmérséklet miatt lágy abroncsokra váltottak. Az utolsó 3 percben aztán egymást érték a jobbnál-jobb időeredmények, a pole a két olasz közt dőlt el, végül hatalmas meglepetésre Giancarlo Fisichella 87 ezreddel megverte Trullit, így megszerezte saját 4., csapata első pole pozícióját.

Miután Fisichella megfutotta az első rajtkockát érő időt, újabb gyorskörbe kezdett. Erre minden oka megvolt, hiszen még „repülőkörön" volt a Spaban méltán hírhedt Räikkönen, a tavalyi fényükben csillogó BMW-k, nem utolsósorban az egy körön mindig veszélyes Trulli, végül pedig Barrichello. A finn nem zavart sok vizet, az aero- szakaszon túl sok időt vesztett, a bajor csapat két pilótája sem tudott versenyre kélni India büszkeségével. Trulli már annál inkább, a végén azonban az említett 87 ezreddel honfitársa mögé szorult. Amikor az utolsó delikvens, a brazil is áthaladt a célvonalon (korábbi adatok és a szektoridők fényében nem tűnt valószínűnek, hogy időt fog dönteni), Fisichella már túlvolt a Stavelot-n, s közeledett a Blanchimont-hoz. Vagyis uszkve 10-15 másodperccel (talán több is) a Bus Stop előtt már biztos volt a pole pozíció. A csapat talán túlzott örömködésbe kezdett, talán akkor jött ki Q3-as rutintalanságuk, mindenesetre nem szóltak rá Fisichella fülére: „Tiéd a pole, gyere be a boxba!" Ehelyett áthaladt a célvonalon „Fisi", ráadásul nem is amolyan kímélő, 2-3 tizeddel rosszabb körével is az első két sorba kvalifikálta volna magát. Ezt követte az obligát levezető kör, magyarán újabb 7 km, ahol ugyan spórolni lehetett az üzemanyaggal, de nem lehet tudni, hogy a kicentizett űrtartalom SC-ral, alacsonyabb fogyasztással megspékelve nem eredményezett volna plusz egy-egy kört a versenyen? Könnyen lehet tehát, hogy Fisichella futamgyőzelme az időmérőn, ezzel a figyelmetlenséggel szállt el...

Eddig hat alkalommal fordult elő, hogy az első sort olasz pilóták foglalták el: 1952, Belga és Francia Nagydíj, 1953, Francia Nagydíj, 1983, Európai Nagydíj, 1984, Brazil Nagydíj és 2005, Ausztrál Nagydíj. Persze volt még olyan alkalom, amikor három olasz pilóta is szerepelt az első sorban, azonban akkor még négyen állhattak fel a rajtrács elejére.

Az esti benzinmennyiségekből kiderült, hogy Barrichello volt a legkönnyebb, őt követte Fisichella. Benzinkorrigáltan Trulli futotta a leggyorsabb kört, ráadásul az első hatosból ő kapott a legtöbb naftát, tehát a legjobb esélyekkel talán ő rendelkezett a rajt előtt. A McLarereneket nagyon megtankolták, nem is beszélve a nemrég debütáló fiatalokról, ők egy kiállással abszolválták volna a versenyt....

Az időmérő edzés végeredménye:

Bukóteres manőver, kalamajka a Les Combes-ban (1. - 4. kör):

A hűvös, péntek délelőtt még esős hétvége után a versenyre egészen utónyári klíma uralkodott Spaban. A levegő már elérte a 20, az aszfalt pedig bőven túllépte a 30 fokot. Ennek megfelelően az abroncsokkal való taktikázás is jóval szélesebb spektrumban mozgott. Konstrukció és pilóta válogatta, ki melyik specifikációval hány etapot húzott le, s milyen sorrendben. A Red Bullt leszámítva (ők csupán a 3. etapban rakták fel a lágy keveréket) az összes csapat különböző stratégiával küldte ki versenyzőit (természetesen az idejekorán búcsúzó versenyzők miatt kevésbé szilárd ez az elmélet). Nehéz megállapítani, melyik taktika volt az ideális. A Ferrari beszámolói szerint az övüké semmiképpen, véleményük szerint Fisichella lágy-lágy közepes formációjával jobban jártak volna. Ennek némiképp ellentmond, hogy Vettel a közepes keveréken teljesített 19 körös középső etapjával (ami 2 körrel volt hosszabb Räikkönen stintjénél) tudta maga mögé utasítani a saját etapját 5 körrel korábban, lágyon kezdő Kubicát. Nyílván ily módon különbözik a Ferrari és a Red Bull gumikezelése.

Külön érdekesség, hogy több csapatnál fellépett a hólyagosodás problémája, vagyis a gumik idővel túlmelegedtek (így járt nagy valószínűséggel Räikkönen is), Kovalainen alatt 26 kört is kibírt a lágy keverék, minden komolyabb tempóveszteség nélkül.

A gumistratégiáikat taglaló bevezetőt lezárandó: az első 10-ből Fisichella, Kubica és Räikkönen kivételével mindenki közepes keverékkel startolt.

Megszokhattuk Spa kapcsán, hogy nagyon ritkán ússzuk meg a versenyt komoly rajtbaleset nélkül. Az 1998-as őrületet újabb kisebb összezörrenések követték, ezért döntött úgy a pálya üzemeltetője, hogy 2004-ben átszabja a La Source-ot, lebontja a kényesen közeli falakat, kiszélesíti a bukóteret, ami le is aszfaltoznak. Ezzel megelőzték az első métereken történő incidenseket, ugyanakkor szinte kiprovokálták a véleményes manővereket. Nem akadt olyan év, amikor néhányan nem kalandoztak ki a bukótérbe, majd ott padlógázon ne követték volna a mezőnyt. Az idei versenyre is kijutott egy ilyen szituáció. No, de kezdjük az elején!

A mezőny többsége szépen elment a rajtnál, ketten akadtak el az első métereket. Barrichello műszaki hiba okán ragadt be, az idei évben immáron harmadszor lépett működésbe a lefulladásgátló, így a komplett mezőny elhaladt mellette. A másik jómadár Hamilton volt, a címvédő azonban saját magának köszönheti a pocsék rajtot, majd az azt követő incidenst, csúnyán bealudt a „piros fényeknél", ennek következtében fulladt le a motor.

Fisichella gyönyörűen kapta el a rajtot, a mögötte indulók már az első métereken is csak a hátát nézhették. Heidfeld és Trulli egy vonalban közeledett a jobbos fordulóhoz, ám a külső ívre már érkezik Räikkönen, aki igazi világbajnoki reflexszel vágott ki a beragadt Brawn mögül, s már Kubicával van egy vonalban. A fedélzeti kamerából hallatszik, hogy a plusz lóerőket még nem vette igénybe.

Fisichella első helyét senki nem veszélyezteti, nyugodt féktáv után fordulhat a hosszú padlógázas részre. Heidfeld a belső íven keményen támadja Trullit, majd látva kedvezőtlen pozícióját, nem szeretne úgy járni, mint Hamilton tavaly Fudzsiban, inkább satuféket nyom, hogy be tudjon egyáltalán kanyarodni rajta a rázóköveken. Trulli dobogóért küzd, így elkerülendő az ütközést, balra ellenkormányoz. Ennek ellenére légterelője összeér a BMW-vel, egy kis darab le is szakadt róla. A mögöttük érkező finn-lengyel kettős ellentétes oldalt választ. Kubica belülről próbál előzni, a Trulli által szabadon hagyott részen meg is fogja az olaszt, kedvezőbb kigyorsítást tud venni. Kimi vele szemben a külső ívet választja. Eddig a tények, most következnek saját meglátásaim...

Megítélésem szerint az apexnél - 4. helyen haladva - a külső íven túl nagy sebességgel fordult, mint amivel a körülötte lévők helyzetét nézve lehetősége nyílt. Innen két lehetősége volt. Vagy visszavesz a tempóból, s pályán marad, így legalább Glock és a két Red Bull megelőzte volna, vagy elhagyja a pályát, s bukótérben gyorsít ki. Utóbbit választotta. Arról lehet vitatkozni, hogy ezt a döntést a pillanat törtrésze alatt hozta meg, vagy pedig már Trulli elleni külső íves támadásnál számolt ezzel az opcióval. Kinek, merre húz a szíve, mi a megérzése... Azt az opciót azonban a magam részéről visszautasítom, amit néhány földtől elrugaszkodott rajongója kitalált. Nem állt fenn ugyanis balesetveszély, Trulli mellett és Heidfeld mögött pont lett volna annyi hely, hogy vígan kigyorsíthasson. Az igaz, hogy bekerült volna a darálóba, de hát a 3000 méteres síkfutásnál is fontos a megfelelő helyezkedés, Kimi most a külső ívet választotta, amivel nem került a legelőnyösebb helyzetbe. (Amennyiben Rubens nem ragad be, kedvezőbb pozíciót tudott volna magának kiharcolni.)

A pályát övező műfüvön egy kicsit megdobta magát a kocsi, amit sikeresen korrigál, majd egy bizonytalannak tűnő kigyorsítást követően menetirányba fordul. Motorhangból ítélve csak akkor kezdte el használni a KERS-t, amint visszaért a pályára. Heidfeldet azonnal megelőzte (már a bukótérben mellette volt), majd egy szenzációs Eau Rouge-ot követően Kubica szélárnyékából kilépve sebességfölényét kiautózta, s feljött a második helyre.

Két szempontot kell mérlegelni az eset kapcsán. 1. Hozott-e előnyt számára a bukóteres akció? 2. Figyelembe véve, hogy az F1 nevű sportág meghatározott nyomvonalon zajlik, szükséges volt-e távozni a pályáról? Az első kérdésre a válasz kétélű. Amint menetirányba fordult, teljesen pariban volt a többivel, a bukótér tapadása ezenkívül nem mérhető a bejáratott pályáéval, még akkor sem, ha aszfaltozva volt. KERS-t nem használt pályán kívül, nem mintha ez tiltva lenne bárhol. Továbbá neki nagyobb távolságot kellett megtennie. Ugyanakkor a pálya kiszélesítésével tempót nyert, adott volt számára adekvát lehetőségként az, hogy pályán marad, még ha kisebb sebességgel is kellett volna kigyorsítania.

A másik véleményes, az én válaszom egyértelműen nemleges! Maradt hely a pályán Trulli mellett és Heidfeld mögött, az igaz, hogy mindez hátrányosan érintette volna, de saját magának hozta össze ezt a pozíciót. Vagyis a manőverrel előnyt hozott a konyhájára. Nem azt kell nézni, hogy a kikanyarodás pillanatában milyen pozíciót foglalt el, hanem azt, hogy a pályán maradva mit veszített volna? Legalább két helyezést, márpedig ehhez képest még a kifordulást megelőzően előtte tartózkodó Trullit és Heidfeldet is maga mögé tudta utasítani.

Vagyis meglátásom szerint Räikkönen manővere sportszerűtlen volt. Ugyanakkor szabályos! Mivel a szabálykönyv nem tárgyalja kellő precizitással ezt a szituációt, no meg azért, mert a korábbi években sem szankcionálták a hasonló eseteket. Megjegyzendő, hogy korábban is Kimi használta a legtöbbször a bukótereket, emlékezhetünk a 2008-as, vagy akár a 2005-ös rajtjaira, illetve a tavalyi futam utolsó körét, amikor az utólag szabálytalannak bélyegzett Hamilton- féle előzést követően rendszeresen a bukótérben mozgott a finn, már a Stavelot és a Blanchimont környékén. (2007-ben Hamilton is kitért egy rövid időre a pályáról, ám akkor Alonso szó szerint kitessékelte onnan, szándékosságról szó nem lehetett.)

Kimi akciójának szabályos voltát bizonyítja, hogy senki nem emelt panaszt ellene, a versenybíróság pedig vélhetően nem is foglalkozott ezzel az esettel. (Volt egyén dolguk is...) Érdemes lenne viszont jobban körüljárni ezt a témát. Ennél sokkal egyértelműbb eseteket túlkombináltak már az ítészek, így nem ártana, ha itt is pontosan leköveznék, milyen esetben sportszerű igénybe venni a bukótér adta pluszterületet, mert ez így megint csak indulatokat fog gerjeszteni...

Kimi kockáztatott, felvállalta az esetleges büntetést, hiszen ellenpontként jóval kedvezőtlenebb pozíció lebegetett szeme előtt. Voltak kérdéses manőverek eddig is, egyik részüket büntették, a többit figyelmen kívül hagyták. Tekintettel arra, hogy Kimi eddig nem tartozott a sportszerűtlen versenyzők közé, el lehetett neki nézni ezt a kihágást.

A mezőny középső szegletében még jobban összesűrűsödtek az események. Közvetlen Webber mögött egy háromrétegű „szendvics" jött össze, Alonso- Rosberg- Sutil felállásban. A spanyol kiválóan kapta el a rajtot, majd a belső íven agresszíven beszúrt Rosberg elé, a németet odébb teremtette. Sutil volt a „pechvogel", pedig szemre akár még a Red Bullok is ellen hatékony támadási helyzetbe kerülhetett volna. Rosberg azonban hátulról „megpöcizte", amire a Force India megpördült, s csak annak köszönhetően állt menetirányba, hogy Alonsotól is kapott egyet jobbról. Sutil első légterelője bánta az esetet. A körhintába álló Sutil miatt Buttonnak nem volt más választása, minthogy elhagyni a pályát.

Még eggyel hátrébb Hamilton volt a „husi", ami rajtnál alapvetően nem túl biztató, különösen úgy, hogy Nakadzsima és Buemi közé ékelődött be. A svájcitól kapott is jobbról egy pofont, vélhetően sérült is ettől az új első szárnya, a KERS segítségével azonban még így is meg tudta előzni a japánt, valamint az autóját nagy nehézségek árán kordában tartó Sutilt, s már Buemi szélárnyékában készült az újabb előzésre az Eau Rouge-ba menet. Badoer volt a harmadik, aki a bukótérben vette be a La Source-t, Nakadzsima diffúzorának közeli látványa késztette erre a lépésre.

A legvégén pedig szegény Badoert tessékelte arrébb előbb a komoly, kétversenyes rutinnal felvértezett Alguersuari, majd az egyik McLaren. Alig győzte Luca ezt a nagy sietséget, így hát a bukótérben nyert teret az elgondolkodásra...

Még mielőtt a másik incidensről is szó esne, említsük meg újra Barrichellot, aki a technika ördögén olyan - Palikot idézve - „agyabeteg" versenyzéssel kerekedett felül, amit én még tőle nem láttam, pedig volt szerencsém végigkísérni pályafutását. Elment mellette a komplett mezőny, de Rubens nem csüggedett, ő komolyan gondolta, amikor világbajnoki győzelemről szónokolt egész héten. Az Eau Rouge-ba lemenet, a tömegjelenetek maradványai között padlógázon vette vissza érdemtelenül vesztett pozícióit. A Les Combes felé haladva már Hamilton szélárnyékában piszmogott, majd a féktávon ki is ugrott mellőle. Fordult volna a brazil, a kanyarkombinációban azonban megint állt a bál, Brawn körhintában, a kerekek propellernek hitték magukat. Ebből az öreg brazil nem kért, inkább keresztben otthagyta a tömeget. Hírneves Karthikeyan óta tudjuk, hogy a fűnyírást nem Forma1-es autóknak találták ki, Barrichello is mehetett kerékcserére.

No, de mi történt a Les Combes-ban? A szezon közben beugró két újonc fiatal heveskedésének áldozatául esett a két brit, a címvédő Hamilton és az idei tabellát vezető Button. Jensonnak csapattársához hasonlóan az egyik McLarennel akadt gondja, Kovalainent azonban ezen a futamon nem lehetett megelőzni, még ha a tempó azt is diktálná. A brit is kénytelen volt a finn mögé sorolni, s mivel a pályán óhajtott maradni, nem akarta átvágni a kanyart, ehhez lassítania kellett. A nagy rössel érkező Grosjeant ez nem túlzottan foglalkoztatta, a francia nemes egyszerűséggel felöklelte a Brawn hátulját, mire az Torgyán Józsefnét játszott, pörgött párat, s a pálya szélén kötött ki. Idén először kényszerült búcsúzni Button. A szemlátomást szélvészgyors, ám hírnevéhez méltón igencsak csenevész Grosjean pedig beleszaladt a gumifalnak, az elkövető sem hagyta ott tehát a helyszínt.
A második vonalban érkező Buemi a pályán, Barrichello azon kívül oldotta meg a problémát, Hamilton a svájci taktikáját követve csigatempóban lavírozott a frontvonalon, ezt egészen eredményesen tette, mígnem jött Alguersuari nevű torpedóromboló, csúnyán belerongyolt a McLarenbe. Henry Surtees és Felipe Massa esete után talán nem tűnik nyavalygásnak azt megemlíteni, hogy a Toro Rosso jobb első kerek néhány centire csapódott le Hamilton sisakjától...

A pályarész telis-tele volt törmelékkel, így annak rendje és módja szerint érkezett is a biztonsági autó. A SC- fázis közben a kisebb károsodást szenvedő Trulli és Sutil kénytelen volt látogatást tenni a boxban, Barrichello kiállását pedig a csapatfőnök legújabb stratégiai húzásának is betudhatjuk, habár az abroncsok cseréje sem volt vélhetően hiábavaló.

A kavarodás után az első 10 sorrendje így nézett ki: Fisichella, Räikkönen, Kubica, Glock, Webber, Heidfeld, Rosberg, Vettel, Alonso, Kovalainen. Heidfeld visszaesése annak volt köszönhető, hogy a Les Combes féktávját túlméretezte, így két autót is maga elé engedett, az ebből eredő kavarodás folytán Vettelt is megelőzte csapattársa és Rosberg. Egyébként Räikkönen sem úszta meg ezt a kombinációt, ugyanis ő is kihajtott egy picit a pályáról, ez pont elég volt arra, hogy kigyorsítása ne sikerüljön túl fényesre. Sokáig nem kellett ezen aggodalmaskodnia (?), mert jött Kubica, és hátulról adott neki egy kis lendületet. Kimi utólag nem emlegette fel ezt az esetet, így vélhetően semmi kára nem származott ebből a kicsi ütközésből.

Általában fontos tényező, hogyan tudnak a SC idején kompromisszumot kötni a pilóták az abroncsok üzemi hőmérsékleten tartása és a benzinspórolás közt, ez egy 7 km-es pályán különösen lényeges feladat. Mint utóbb kiderült, Fisichella járt ebben is az élen, hiszen ő a tervezett metódusban érkezett üzemanyagot vételezni, ellentétben Kimit az előre kalkulált 3 körrel későbbi tankolás helyett az olasszal együtt hívta ki a Ferrari. Ez persze nemcsak a finn hibája, tudvalevő a Ferrari riválisainál nagyobb fogyasztása.

A KERS jótékony hatása (5. - 14. kör):

Amint kialudt a lámpa a biztonsági autó tetején, Räikkönen még agresszívebben melegítette abroncsait, s igyekezett minél inkább rajta lenni az előtte haladón. El is érte célját, már a rövid célegyenes végén szélárnyékában volt, ha nagyon akarta volna, már ott kísérletezhetett volna az előzéssel. Ám jól tudta, hogy a KERS adta kedvezménnyel, a tempósabb gyorsulás által gond nélkül körbe tudja majd autózni Fisichellát. Így is lett, ismét állat módjára ment túl az Eau Rouge-on, s már a hosszú egyenes felénél, két-harmadánál ő vezette a mezőnyt. Mi tagadás, jól járt 2007 világbajnoka a SC- fázissal, hiszen azt megelőzően szemre legalább 3 sec-es előnyt autózott ki magának Fisichella, s ebbe még nem számítottuk bele az említett bizonytalan kigyorsítást, s onnan már nincs olyan extra lóerő, amit segítségül hívott volna a Force India ellen, különösen úgy, hogy mint látni fogjuk, nem is a Ferrari volt a gyorsabb autó.

A mögöttük haladó hármas megőrizte pozícióját, Vettel viszont végre jobbik formáját vette elő, s ellentmondást nem tűrően átugrott Rosbergen, s üldözésbe vette Heidfeldet. A 10. helyért Kovalainen ügyesen kivédte Buemi támadását, természetesen a svájci is a Kemmel Straight végén próbálkozott. Barrichello ellenben nem szórakozott, elsőként gyorsan átugrotta a poroszkáló Trullit, majd még az 5. körben Badoeren is túltett, a mezőny rangidőse jól megbarátkozott az ügyeletes elegendő szerepével, finoman szólva is erélytelen féktávot vett a Bus Stop-nál. A jelek szerint nem emlékezett igazán jól a pálya hátsó részére Badoer, ugyanis 2 körrel később ugyanott autózta őt körbe Sutil, a német versenyzőnek ehhez egy kicsit el is kellett hagynia a pályát, láthatóan sietett valahová. A 7. körben, szokásos helyén Nakadzsimán is túltette magát a brazil, aki ezzel már a 11. helyen állt jól megtankolt versenygépével. A fokozott igénybevételtől azonban a lágy keverékű abroncsai vélhetően hólyagosodni kezdtek, így Buemiről szép lassan leszakadt. A 8. körben még előzéssel is próbálkozott, 10 körrel később viszont már 6 sec-es lemaradásban volt.

Az élen abszolút kiegyenlített volt a verseny. A finn egy 4 tizeddel, és kettő 2 tizeddel gyorsabb körét leszámítva - amivel meg is lépett nagyjából 2 sec-re - azonos tempót diktáltak, így kettejük közti különbség nem nőtt tovább. Sőt, az első négy is lőtávolon belül haladt, Kubica a 7. - 11. körök közt vidáman tartani tudta Räikkönenék tempóját, a nagy száguldásnak aztán az elég korai, már a 12. körben sor került kerékcsere vetett véget. Annyit azért elért ezzel a lengyel, hogy legalább Glockot lerázza 4 db 5 tizeddel gyorsabb körével kellemes 3,5 sec-es fórt épített fel magának. További örömhír a BMW-nek, hogy együtt is jöttek be a boxba, pontosan az előre várt időpontban. A lengyel gond nélkül végez kiállásával, Glock viszont pórul jár, a benzintöltő nem működött, mire előkerítették a másikat, vesztett 8 sec-et, a 11 másodperces hátrányát pedig később csak növelte.

Webber meglepő módon nem tudott velük lépést tartani velük, közel 4 sec-es hátrányt szedett össze bő 8 kör alatt. Heidfeld sem távolodott el túlzottan ettől a kettőstől, s amint a közepes keverék kellően üzemképes állapotba került, 3 sec-en belülre sikerült csökkenteni a különbséget Glockkal szemben, a Toyota hibájával pedig lehetősége nyílott idei második dobogójára is. Azonos benzinszint mellett egyébként nem nagyon nőtt a differencia 10 sec fölé az éllovassal szemben sem, ez is bizonyítja, mennyire együtt volt a mezőny.

Heidfeldnek azonban nemcsak előre kellett figyelnie, mögötte ugyanis nem egészen 3 másodperccel Vettel autózott, akiről tudni lehetett, hogy legalább 2 körrel tovább fog kint maradni, ami normál hosszúságú pályán 4 kört jelentene. A csapat aggodalmát fokozta, hogy a Red Bull versenyzője utolsó négy körében lényegében azonos időket teljesített, mint Nick. Rosberget addigra teljesen otthagyta.

Érdekes még megnézni az 1 kiállásos taktikával próbálkozó Alonso- Kovalainen kettős tempóját. A kétszeres vb egészen stabilan hozta az 1,49 eleji - 1,48 végi időket, Heikki is így tett, amint Buemit eltávozott szélárnyékából. Mindketten erős pontszerző helyekért voltak versenyben. Heikki a 6. helyre volt esélyes, míg Alonso akár a dobogóra is, de erről majd később.

Idegek csatája az első helyért (15. - 31. kör):

A kalkulált 3 körös differenciával szemben tehát együtt látogatott a boxba a két éllovas. A szerelők mindkét oldalon hiba nélkül dolgoztak, így kettejük közti különbség nagyjából maradt a régiben. Stratégiában azonban eltérés mutatkozott, míg Fisichella továbbra is a lágy keveréket preferálta, addig Kimiék közepesre váltottak, ami mint már említést tettem róla, nem bizonyult jó választásnak. Még akkor sem, ha végül nem bizonyult végzetesnek ez a „hiba". A várakozásoknak megfelelően az opciós guminak több kör kellett, míg felmelegszik, így körönként nagyjából másfél tizeddel közelebb osont riválisához Fisichella, majd Kimi 18. körbeli rontása következtében 1 sec-en belül volt a távolság. Innentől bámulatos verseny kezdődött egymással és az idővel. Szó szerint századok döntöttek, ki nyer vagy veszít időt a másikkal szemben. Egyetlen egy hiba ezen az emberpróbáló pályán, s eldől a párharc. A 16.-30. körök közti etapban (nem számolva a ki- és bevezetőköröket) 5x volt egyértelműen Fisichella, 4x Kimi a leggyorsabb, a maradék 5 körben pedig jelentéktelen különbség volt a két versenyző közt. A 24. körben példának okáért ezredre azonos időt futottak. Mivel az utolsó körökben rá tudott tenni egy kicsit Räikkönen, a differencia 1,2 sec-re nőtt, így érkeztek ismét kart-karba öltve a boxba, második kiállásukra. (Utólag érdemes egy kicsit elgondolkodni, mi lett volna, ha az indiai csapat megnyújtja a második etapot, látva kocsijuk kifogástalan gumikezelését, de ez már tényleg csupán fikció...)

Egyértelmű párviadallá vált a Belga Nagydíj, még akkor is, ha Kubica 6 sec-es elmaradása sem számító annyira tetemesnek a mai F1-ben. Ennyit hozott Kimiéknek az a plusz két kör Spaban... A BMW év végi (egyelőre csak spai) feltámadását igazolja, hogy a középső etapban gyakorlatilag nem nőtt semmit a hézag, 6-7 sec között mozgott ebben a 15 körben.

Szintén a 14. körben állt ki Webber és a mögötte haladó Heidfeld. A németnek jobban jött ki a boxutcára ráfordító kanyar, esetleg tovább várt a sebességszabályzó gomb bekapcsolásával, mindenesetre érdekes, hogy másfél másodperces hátrányának és 7 tizeddel hosszabb kerékcseréjének dacára beérte Webbert, olyannyira hogy a szabályok szerint meg is előzte. a Red Bull nyalókás embere azonban hibázott, kiengedte az ausztrált, csak Nick koncentrációja miatt maradt el a boxutcai karambol. Noha a Les Combes-ban visszaelőzte Webbert (szerintem elengedte, túl sima volt ahhoz a manőver), a versenybíróság áthajtásos büntetést szabott ki az ausztrálra.

Még a büntetés végrehajtása előtt kapott egy zseniális „kötényt", az önkívületi formában versenyző Barrichello fantasztikus manőverrel körbeautózta Webbert a Blanchimont-ban. Az év előzése! (Palikék persze nem figyeltek fel rá...)

Az első három helyezett mögött nemcsak Webber esete kavarta meg a sorrendet, Vettel két remek körrel (+ a „bevezető" kör) Heidfeld elé került, ugyanakkor ne legyenek kétségeink, a minimális előnyéhez kellett boxutcai incidens is. A Red Bull opciós abroncsai jobban tapadtak (ebben tehát megőrizte jó formáját az RB5-ös), így gyorsan ellógott honfitársától 2,5 sec-re, az etap további részében nagyjából azonos időket futottak (értsd: megint századok, néha csak ezredek döntöttek), de tekintettel arra, hogy Vettelt ismét továbbtankolták, így immáron 3 körrel tovább maradhatott kint, Heidfeld elvesztette esélyét a dobogóra.

A verseny 20. körében Räikkönen, Fisichella, Alonso, Kubica, Kovalainen, Vettel, Heidfeld, Barrichello, Sutil, Rosberg, Glock, Webber volt a sorrend.

Alonso megalapozottan reménykedett a dobogóban, hiszen Kubicával szemben 3, Vettelhez képest pedig közel 10 másodperces előnnyel bírt, mindezt úgy tette, hogy mindenkinek 1-1 kiállása volt vissza. A csapat arra kérte a spanyolt, hogy ne forszírozza Fisichelláék üldözését (2 sec-en belül volt), inkább spóroljon az üzemanyaggal. Stílszerűen leggyorsabb körrel zárja az etapot, a 24. körben érkezik a boxba. Ott azonban problémák merülnek fel, bal első kerekén nem bírják visszatenni a légterelő elemet, mivel már a rajt utáni torzsalkodásnál megsérült, így nehéz volt leszedni. Uszkve 20 sec-es intermezzo után visszatért a pályára, az a bizonyos elem azonban továbbra is lifeg, így a csapat - okulva a Hungaroringen történtekből - behívja. Újra elúszott a jó szereplés esélye.

Kovalainen igazi ellenfele inkább a Barrichello- Sutil- Rosberg hármas volt, különösen Barrichello,vele szemben közel 8 sec-es előnyt tudott kiépíteni. A lágyabb keverékű gumik jól bírták a 26 körös etapot, végig következetes viselkedtek, benzinkorrigáltan számolva stabilan hozta az 1:48 eleji időket. Az idei legjobb versenyét futotta meglátásom szerint a finn, egyetlen apró hibáját a kivezető körén követte el, ahol sokadszor volt képtelen időben üzemképesre melegíteni a keményebb keveréket. Ennek, no meg Rubinho kegyetlen tempójának volt köszönhető, hogy a brazil 2 sec-en belülre tudta csökkenteni hátrányát.

Vettel felküzdi magát a dobogóra (32. - 44. kör):

Ismét együtt érkezik üzemanyagot vételezni az éllovas kettős, ezúttal Räikkönen kapta a lágy, Fisichella pedig a közepes keveréket. Mindez nem változtatott sokat a helyzeten, sejteni lehetett, hogy noha szemlátomást gyorsabb volt az olasz (amint egy kicsit meglógott Kimi, Giancarlo rögtön tudott válaszolni, a turbulencia végett azonban ezen a ponton rendre megállt a tudomány) 7 tizednél sosem tudott közelebb kerülni a finnhez. Ebben közre játszott Kimi taktikai váltása is. A korábbi körökben ugyanis a KERS jó részét az Eau Rouge-ban használta fel, az utolsó etapban inkább a Stavelot kigyorsítására tartalékolt, mert úgy érezte, hogy a Bus Stopnál sebezhető. Ellenfele nem került támadási pozícióba, noha végig ott lihegett a hátában.

Kimi Räikkönen másfél év után tudott ismét futamot nyerni, ez volt pályafutása 18. futamgyőzelme és 61. dobogója. Spaban negyedik alkalommal diadalmaskodott, ezzel beérte az örökranglistán a 60'-as évek elején zsinórban négyet nyerő Jim Clarkot.

Mindezek ellenére a hétvége embere egyértelműen Giancarlo Fisichella volt, aki 2006 Szuzuka után újra, 19. alkalommal állhatott fel a dobogóra. Régi fényében ragyogott, hibátlan vezetéssel, lenyűgöző stabilitással végig esélyes volt a győzelemre. Az F1-ben második évét töltő Force Indiának megszerezte első pontjait, rögtön pódium formájában. A csapat formáját elnézve Monzában könnyen egy fokozattal feljebb is léphet...

A harmadik hely Kubica és Vettel között dőlt el. A lengyel már a 30. körben látogatást tett a boxban, ekkor 4 másodperces előnnyel rendelkezett. Üres pályára érkezett vissza, lágy keveréken próbált lépést tartani Vettellel. Sok esélye nem volt, a németnek ugyanis még 5 köre volt az opciós gumin, ami elégnek bizonyult egy kellemes, 2,5 sec-es előny kiautózására. (Körönként nagyságrendileg 1-1 sec-et adott Kubicának.) A biztos dobogó tudatában sem gondolt motorkímélésre az ifjú német, pedig már a 7. erőforrásánál tart. Az utolsó 10 körben ő volt a leggyorsabb a pályán, még Räikkönenékre is átlagosan 2 tizedet vert, ezzel nem ért többet, mint hátrányából elvett 2 sec-et. A 38. körben pedig megfutotta a verseny leggyorsabb körét, 1:47,264-gyel, másodszor F1-es karrierje során. Hetedszer állhatott fel dobogóra.

Az utolsó körökben Kubicára kezdett feljönni Heidfeld, de komoly sansza nem kínálkozott a helycserére, a rajtnál ment el a dobogó. A 6. helyért Kovalainen és Barrichello csatázott. Körökön keresztül tolta le szinte a pályáról a brazil, Heikkit ezen a napon nem lehetett megelőzni, három körrel a vége előtt fel is adta Rubinho, no nem azért, mert megelégedett a 2 ponttal. El kezdett szivárogni az olaj a Brawnból, így a csapat jobbnak látta, ha visszavesz a tempóból Rubens. Ez is belefért, hiszen Rosberg 4 sec-re volt tőle, volt tehát miből gazdálkodni. A végén két csörte tette izgalmassá a futamot. Webber az utolsó pontszerző helyekért, a gyors, ám felettébb peches Sutil pedig Glockot igyekezett megfogni, mindhiába.

Spa után sem változott lényegesen az összetett élbolya. Barrichello 16 pontra közelítette meg csapattársát, a vb harmadik helyére pedig Vettel lépett előre. A konstruktőri harmadik helyért folyó presztízsharcban a Ferrari jutott lélegzetvételnyi előnyhöz.

Folytatás két hét múlva, Monzában!

A Belga Nagydíj végeredménye:

A 2009-es Formula-1 világbajnokság állása (12 futamot követően):

A konstruktőröknél:

A verseny időeredményei

Boxkiállások (A5.hu)

Gumistratégiák (A5.hu)

Leggyorsabb körök (A5.hu)

A hétvége statisztikája (A5.hu)

FIGYELEM!

Lementettem a youtube-ról az azóta törölt videókat, amik alapján rekonstruálni próbáltam a rajt utáni kavarodást. Akit érdekel, s szeretné megnézni, szívesen elküldöm neki. Címem: dave1985@citromail.hu

Reklám:

Belga Nagydíj: A kiscsapat nagy napja (Silvermike blogja)

Belga forma (Geocucc blogja)

Belga Nagydíj, Spa - Kimi a pályán, Fisico a szívekben győzött (KingJack blogja)

Belga Nagydíj: Művész a művészek közt (Rozo blogja)

UPDATE!!!

Figyelem! Sajnos technikai problémák miatt nem készült el a beígért összefoglaló Romain Grosjeanról. Hülye formámmal nem mentettem el írásomat, pedig akkor már készen volt kb. 2/3 része. Ma egész biztosan nem lesz időm újra belekezdeni, jövő csütörtökön pedig érkezik a Futamelőzetes, amire szintén kell pár nap. (Mint már többször mondtam, kis adagokban írom bejegyzéseimet.) Így el kell napolni a cikket, mégpedig a két nagydíj közti hétvégére. Nem is annyira nagy baj, így legalább együtt tárgyalhatom majd a Renault csapat jövőjével, hiszen mint tudjátok, szeptember 21-én ül össze a WMSC a szingapúri verseny machinációja kapcsán.

Még egyszer sajnálom, csütörtökön/pénteken is várlak titeket szeretettel!

ps. Index egyik címlapos F1-es blogjára kitettem jelen bejegyzés linkjét, azóta a korábbi 150-es olvasottság közel 600-ra emelkedett. Ilyen adatot legutóbb a diffúzoros írásnál és a Buemis cikknél láttam. Köszönet érte!:)