Dave985 megmondja

Amit Luca Badoerről tudni érdemes

2009. aug. 17. 20:00 - írta SilverDave985

A már-már kínosan hosszúra nyúlt 4 hetes, augusztusi szünetben is mindent megtettek az F1 címlapon tartásában serénykedő „istenek", csak úgy sorjáztak a vadabbnál-vadabb spekulációk, villámló nyilatkozatháborúk (Piquet- Briatore, majd Todt- Vatanen között). És akkor még nem beszéltünk a sokkal kézzelfoghatóbb történésekről: Massa állapotának javulásáról, Schumacher nagy bejelentéséről, gyakorlásairól, majd sajnálatos visszalépéséről, a BMW év végi távozásáról. Előbbi témákat képességeimhez mérten igyekeztem korábbi posztjaimban kivesézni, így mára egy téma maradt. A jelenkori F1-es tendenciától elütve ezúttal egy 38 esztendős olasz fiatalemberrel szeretném megismertetni olvasóimat. Honnan jött, mit ért el eddig, s egyáltalán mennyire szolgált rá az F1-es ülésre Luca Badoer?

 

 

A mai alkalommal tehát egy szimpatikus, tesztpilótaként csapatát rendületlenül szolgáló, a 2000-es évek első felének fantasztikus sikereinek egy letéteményeseként tevékeny olasz pilótát, Luca Badoert mutatom be nektek. Inkább csak a rutinosabb nézők ismerhetik, így nem érzem feleslegesnek külön cikket szentelni életútjára. Könnyen lehet azonban, hogy az Európa Nagydíjon még egy - valójában - újfiút is köszönthetünk, mégpedig a francia Romain Grosjean személyében. Ehhez a Renault fellebbezésének helyt kellene adnia a T. grémiumnak, amiről egyébként meg vagyok győződve. A gall 23 esztendős srácról majd csak a valencia futam értékelőjét követően, tehát nagyjából két hét múlva szándékozom írni.

 

 

Sikeres felkészülés a királykategóriára:

 

Luca Badoer 1971. január 21-én született a Veneto régióban, Velencétől nem messze fekvő, 30 000 lelkes kisvárosban, Montebellunában. Eme település több, a maga nemében viszonylag sikeres sportolót adott a világnak. A fociguruk számára talán ismerősen csenghet még a nyolcvanas években szinte mindegyik olasz elitklubban megforduló, 24-szeres válogatott csatár, Aldo Serena neve. Oscar Gatto pedig még ma is aktív, fiatal profi bringás, többször szerepelt a Giro d' Italián.

Nem mellékesen, 38 életévével ő lett a mezőny doyenje, letaszítva a trónról Barrichellot.

 

Ahogyan az elvárható, Luca is végigjárta az együléses versenyautós versenyzőknél jellemző szamárlétrát. 1988-ban, egyre magasabb szintre lépve, gokart- bajnokságokban ért el szép sikereket.- Bizony ám, akkoriban 17 esztendősen nehezen volt elképzelhető Forma-autós osztályokban versenyezni, igaz, ami igaz, Badoer családja ezt kezdetben egyszerűen nem is tehette meg. 1988-ban azonban már indokolt volt a váltás, Luca ugyanis meggyőző fölénnyel elhódította az olasz bajnoki címet.

 

A következő évben egy Alfa Romeo nyergében az olasz Forma3-as sorozatban próbált szerencsét két futam erejéig, de nem szerzett pontot. Egy mezőnyben versenyzett egyebek mellett a világbajnok Jacques Villeneuve-vel, az azóta sokak példaképévé avanzsált, tekintélyes hosszúságú F1-es pályafutást maga mögött tudó Alessandro Zanardival. De a mezőnyt erősítette a Pacifik, Simtek és Fortinál is szerepet kapó Montermini és Schiattarella, vagy az azóta Amerikában is kipróbált "Max" Papis is. 1989-ben az a Gianni Morbidelli nyert, aki ugyan később nem mutathat fel túl sikeres F1-es karriert, viszont egy versenyen ő is vezethette a Ferrarit, a néhai Footwork csapatnak pedig ő szállította egyetlen dobogóját. (Nem mellékesen az idei Speedcar Seriest vezeti, olyan neveket megelőzve, mint Herbert, Liuzzi, Frentzen és Alesi...)

1990-ben megszerezte első futamgyőzelmét is Badoer, miután az utolsó versenyen maga mögé utasította a végső diadalért küzdő Zanardit. Összetettben ez a 10. helyre volt elegendő.

1991-ben szép előrelépést mutatott be az összetettbeli 4. helyezésével, amivel a szintén feltörekvő Villeneuve-öt is meg tudta előzni. 3 futamgyőzelem, 4 dobogó, 2 pole volt a mérlege. Ugyanebben az évben elindult a tradicionális Macau GP-n, ahol a 12. helyet sikerült megszereznie. A futam győztese egy bizonyos David Coulthard volt, de részt vett még Barrichello, Christian Fittipaldi, Kristensen, Jordi Gené és Yvan Muller is, hogy csak a legismertebbeket említsem. Az F3 Mastersen is rajthoz állt, itt éppen csak maradt le a dobogóról, aminek legfelső fokára szintén Coulthard állhatott fel.

 

1992-ben újabb mérföldkövéhez érkezett pályafutása, amikor megnyerte az F1 akkori előszobájának számító F3000-es sorozatot (4 győzelem, 5 dobogó, 5 pole, 3 leggyorsabb kör) a Team Crypton csapat színeiben. Mögötte végzett a már említett Montermini és Barrichello, de a vert seregben foglalt helyet Coulthard, Panis és McNish is.

 

 

Egy szerencsétlen F1-es karrier:

 

 

Amennyire fogta kezét Fortuna az alacsonyabb kategóriákban, a Formula-1-ben elpártolt tőle a szerencse csillaga. Rendszeresen az aktuális mezőny leggyengébb technikái jutottak neki osztályrészül, így akkoriban nehéz feladat volt kitűnni, különösen úgy, hogy menedzselése sem állt a helyzet magaslatán. Több alkalommal összehozták az éppen gyengélkedő Ferrarival, ám az olasz istálló a Berger- Alesi- féle korszakot követően egészen más irányba váltott, s nem kért a fiatal olasz szolgálataiból, legalábbis versenypilótai szerepkörben.

 

Első évében a kisebbik olasz csapat, a Scuderia Italia színeiben debütált a legjobbak között. Versenygépe hiába kapta meg a Ferrari friss fejlesztésű erőforrását, a Lola T93/30-as kódjelű kasztni már köszönőviszonyba sem volt a korábbi évtizedek relatíve versenyképes technikáival. Ennélfogva Badoer számára az első év a beilleszkedésen túl nem kecsegtetett többel. Rajta kívül egyedül Barrichello rendelkezik akkora rutinnal, hogy már 1993-ban szerepelhetett F1-es versenyeken. Sokat elmond Badoer tehetségéről, hogy amikor nem adta meg magát a technika, illetve befért 107% alá időmérőn futott időeredménye (magyarán rajthoz tudott állni), akkor bizony rendszeresen verte jóval tapasztaltabb, Ferrarinál is megfordult honfitársát, Michele Alboretot. Noha 1:1 volt párharcuk végeredménye, ha csak azon futamokat nézzük, amikor mindketten célba értek, egyébiránt 5:3 volt a mutató, nem mellékesen Badoer csupán kétszer nem kvalifikálta magát a rajtrácsra, Alboretoval 5 alkalommal is megesett ez a csúfság. Legjobb eredménye egy 7. hely volt Imolában, a kaotikus futamon ez a pozíció jelentette az utolsó helyet.

 

A szezon utolsó két futamára elfogyott a pénz az olasz csapatnál, amely így egyesült a jóval hosszabb múlttal büszkélkedő Minardival. Luca nem kis csalódására a csapat azonban csupán tesztpilótaként számolt vele. A rutinosabb Alboreto- Martini párost preferálták a vezetők, Badoer mögött nem álltak sem tőkeerős befektetők, sem nagyszájú menedzserek.

 

Mihelyt 1995-ben Alboreto véget vetett utolsó évei szenvedéseinek, s abbahagyta pályafutását, Badoer került második számú pilótaként az istállóhoz. A fúzió ellenére folyamatosan pénzhiánnyal küzdött a csapat, nem érkeztek a beígért fejlesztések, így nemhogy a célként elkönyvelt Ferrarit nem sikerült utolérniük, szezon közepére már a középmezőnytől is távol voltak versenyeken. Időmérőkön azonban rendszeresen befértek a legjobb 12 közé, ebben a műfajban Badoer volt az eredményesebb, akár Martinihez, akár az őt váltó Pedro Lamyhoz viszonyítjuk eredményeit. Megbízható teljesítményét dicséri, hogy kilencszer is célba tudott érni, s tényleg csak a technika ördöge akadályozta meg. Montrealban és a Hungaroringen is a 8. helyen futott át a célvonalon, egy ill. két embert megelőzve, hazánkban éppen portugál csapattársát. Szuzukában elért 9. helye azonban alighanem még említésre méltóbb, ahol Lamyn kívül Inouet és a Sauberes Wendlingert is verni tudta.

 

1996-ban csapatot váltott, s Guido Forti istállójához szerződött. Ahogyan az lenni szokott, az F3000-ben számos futamgyőzelmet, összetett 3. helyet is felmutató, ám első évében kínlódó olasz csapat fűt-fát ígért a még mindig a jövő ígéreteként számon tartott Badoernek, ebből azonban a gyakorlatban vajmi kevés valósult meg. Hiába volt gyakran több másodperccel gyorsabb csapattáránál, a vele együtt felnövő Montermininél bő 6 sec-kel volt lassabb az első rajtkockától. Kivételes alkalomnak számított, amikor a differencia 5 másodperc környékén megakadt, s ezzel 107%-on belülre kerültek (10 versenyen 6 alkalommal sikerült kvalifikálnia.). Versenyeken az utolsó hely garantált volt számukra, a sok kiesés folytán ez egy 10. és egy 11. helyet eredményezett Badoernek. Meg kell említeni még, hogy szezonjuk első felét még az előző autóval teljesítették, minekután sebtében kirúgták mérnökeiket, az újak munkája pedig csak a spanyol versenyre ért be, bár előrelépésről semmilyen szinten nem beszélhetünk, bár Badoernek egy alkalommal sikerült megelőznie a Ricardo Rosset vezette Footworköt és a technikai problémákkal hátráltatott Ferrarit, jelesül Eddie Irvine-t. Ahogyan az lenni szokott a korabeli kisistállókkal, előbb kisebb befektetők, szponzorok után néztek, amik persze nem bírták a megnövekedett költségeket, így kiszálltak. A brit versenyen még teljesítettek egy kört, mivel a kötelességük és szerződésük így diktálta, majd beálltak a boxba. A Német Nagydíjon már nem nyílt ki boxuk, miután a Cosworth ellentételezés hiánya végett nem adott nekik motort.

 

 

Ekkor érkezett Badoer postájára a Ferrari mentőöve. 1997-től ő a legfényesebb múltú istálló tesztpilótája, egyben harmadik számú (tartalék) versenyzője. Így elvileg amint kidőlt a Schumacher- Irvine páros valamelyike, a csapat őt ültette volna be átmenetileg. Erre azonban nem került sor az első két évben, 1999-ben pedig igent mondott a Minardi invitálására, a faenzai istálló színeiben teljes évadot teljesített (pontosabban a brazil versenyen beültették helyére a francia Stéphane Sarrazint, de ott csúnyán összetörte az autót, ezzel véget is ért F1-pályafutása), tesztpilóta státuszát azonban nem adta fel. A V10-es Ford-motorral felszerelt Minardi sem tudott kitörni a sereghajtó pozícióból.

Edzéseken továbbra is szépen teljesített, 9:6 arányban verte ebben a műfajban későbbi Ferraris csapattársát, Mark Genét. A versenyeken azonban nagyon nem volt szerencséje. Amikor mindketten célba értek, 3:2, összességében 9:6 volt az arány a spanyol javára. Legtöbbször a váltó miatt kellett idő előtt feladnia a versenyt (általában a spanyol elől esett ki), de kijutott neki a motor és a felfüggesztés meghibásodása is, illetve hazai versenyén Takagi Toranoszuke ütötte ki, pedig Monzában is remekelt.

Szegény Badoerről minden F1-barátnak egyből az 1999-es Európa Nagydíj ugrik be, amikor a nürburgringi felejthetetlen futamon - a zseniális versenyzése mellett sok kiesésnek is köszönhetően - már a negyedik helyen is tartózkodott, amikor a váltója bemondta az unalmast 13 körrel a futam leintése előtt, Luca pedig sírva borult rá versenygépére. (Gené ezzel a kieséssel végül mégis szerzett 1 pontot a csapatnak.) A verseny későbbi alakulását nézve akár a dobogóra is jó eséllyel pályázott.

 

48 futamon tehát képtelen volt pontot szerezni, ebben a műfajban abszolút rekordernek számít.

Még abban az évben eljöhetett volna az ő napja, miután Schumacher lábát törte az Angol Nagydíjon, Montezemolo azonban inkább a finn Mika Salo mellett döntött, akinek a dobogóra is fel sikerült állnia.

2000-től véglegesen Maranelloban tüsténkedett, összesen közel 132 ezer km-t tesztelt, így tevékeny részese volt a sorozatban nyert világbajnoki címeknek, gondoljunk csak a 2003-as esztendőre, amikor éppen remek hajrájukkal tudtak végül győzni. Vagy a Bridgestone- Michelin párharcra, amiben szintén sokat köszönhetnek neki. Az elnök ígéretének megfelelően most eljött az a pillanat, amikor a csendes, lojális, alázatos olasz versenyen is kipróbálhatja a Ferrari.

 

 

Miért szolgált rá erre a néhány versenyre?

 

 

Keserű szájízzel fogadták szurkolói, amikor Schumacher - orvosi javallatra, egyben saját érdekében - visszalépett, s helyette a rutinos olasz kaphat szerepet a vörösöknél. Csalódottságukat maximálisan akceptálom, számomra is felpezsdítette volna az amúgy dögunalmas és majdhogynem érdektelen szezonhajrát a legendás versenyző beugrása. De tudomásul kell venni, hogy az aranybetűkkel írt Schumacher- életmű 2006 végén, azon a bizonyos futamon, azzal a zseniális versenyzéssel visszafordíthatatlanul véget ért. Ez a beugrás egyszerű jutalomjáték lett volna. 2007-től már Räikkönenről, Massaról, Hamiltonról, Vettelről, Kubicaról és a többiekről szól a F1, szerencsés esetben új legenda van születőben. Így hát tovább kell tudni lépni, és örülni, hogy egy háttérben munkálkodó, maga nemében világklasszisnak számító sportoló 10 év után végre megkapja élete lehetőségét.

 

No, nézzük csak, miért állok ki feltétlenül Badoer szerepeltetése mellett?

 

- Kiváló munkásságához mérten dehonesztáló statisztikai mutató, hogy 48 versenyén eddig nem sikerült pontot szereznie, holott számos TOP-10-es eredményt fel tud mutatni, pedig végig nagyon gyenge technika állt rendelkezésére. Azt a bizonyos nürburgringi szörnyűségről ne is beszéljünk... Ebben az összevetésben csúcstartó marad még egy ideig.

 

- Luca de Montezemolo annak idején megígérte neki, hogy amint újabb alkalom nyílik bevetésére, ő lesz az első számú tartalék. Mindez 1999 júliusában, Schumacher silverstone-i balesetét követően történt, amikor az elnök inkább Mika Salo mellett döntött. Az már a sors iróniája, hogy ismét súlyos sérülés eredményezte a lehetőséget, rögtön kettő. Októberben lesz 10 éve, hogy Badoer lezárta pályafutásának sokadik szakaszát Szuzukában, ennél csak Jan Lammers hagyott ki többet, az 1988-as Le Mans-i 24 órás győztese 10 év és 3 hónap után ült be két verseny erejéig Karl Wendlinger helyére az utolsó szezonján vergődő March egyik autójába. Badoer is már megőszült az annyira várt bevetésig, neki azért jóval biztatóbb esélyei vannak pontszerzésre, akár dobogós helyezés elérésére, mint a hollandnak.

 

- Luca Badoer 1998 óta szolgálja a Ferrarit, így nem kis szerepe van abban, hogy éveken keresztül utolérhetetlen tempóban söpörték be a vb-címeket. Ferrarinál ilyen hosszú ideig még egyetlen pilóta sem szolgált, akár verseny- akár tesztpilótákról is legyen szó.

 

- A tifosik legnagyobb szomorúságára másfél évtizede nem szoríthattak olasz pilótának a nemzeti márka színeiben. 1994-ben Nicola Larini ugrott be a sérült Jean Alesi helyére. (1992-ben egy másik olaszt, a rosszemlékű Ivan Capellit váltotta. Capelli után Badoer állhat rajhoz ismét Monzában.) Ki ne emlékezne rá, ő volt az, aki azon a borzalmas imolai hétvégén életében először és utoljára felállhatott F1-es dobogóra. A legendás korok versenyzőit (mint Musso és Bandini) leszámítva ötödik olaszként próbál szerencsét a Scuderiánál. Alboreto 88'-as Olasz Nagydíjon szerzett második helyezése után Badoer lehet az első olasz, aki dobogóra állhat a patinás márka színeiben.

 

 

- A Ferrari köztudomásúan 2010-re koncentrált, az idei év további részében szerzett dobogós helyezések, futamgyőzelmek csak hab a tortán. Ennek megfelelően a sajnálatos szituációt meg kell lovagolni. Ha nincs Massa és Schumacher, adódik az első számú tesztpilóta, aki ezt a 7 versenyt (szabadedzéseket) tesztként is felfoghatja, adott esetben nem spórolva a gumival, váltóval, motorral, büntetés terhe mellett. Mindemellett persze nem kizárva egy-egy kimagasló eredmény elérését. A Ferrari céljai szempontjából emeletes marhaság lenne valamelyik fiatal olasz gyereket (pl. az F2-ben szereplő Mirko Bortolotti). A Ferrarit kötelezik a hagyományok, promóciós célzattal, puszta jószándékból nem ad pilótai ülést fiatal pilótának, mint arra az elnök külön is kitért.

 

- Mark Gené a Ferrari másik tesztpilótája, elvileg logikus választás lenne, elvégre spanyol, s ha Alonso ki kényszerül hagyni a hazai futamot, ő lehetne az 50'-es évek második felében 5 futamon is szerepet vállaló Alfonso de Portagot követően az első spanyol, aki vörös overállban feszítene egy nagydíj rajtrácsán. Genét valamivel élénkebben is érinti a versenyláz, idén az ő csapata (Peugeot) nyerte a Le Mans-i 24 órást. A mérnök diplomával is rendelkező katalán versenyző éppen ezért felért a csúcsra, a legendás versenyen aratott győzelmével. Az F1-es pilótai ülés misztikumát nem érdemes túldimenzionálni, valljuk meg, egy Le Mans-i győzelem összehasonlíthatatlanul többet ér, mint egy Ferrariban - beugróként - összecsipegetett néhány pont. Badoer szereplését még ígéret is garantálja...

 

- A legvadabb spekulációkban felmerült néhány (félig-meddig) munkanélküli aktív pilóta szerepeltetése (Vitantonio Liuzzi, Sébastien Bourdais), nem is beszélve Robert Kubica és Fernando Alonso esetleges pár versenyes (?) indításáról. Mindez azonban Massa iránt lenne tapintatlan, etikátlan. Fenn kell tartani azt a képet, hogy nincs itt másról szó, minthogy a brazil pilótát kívánják valakivel pótolni, nem pedig helyére ül be valaki a szezon további részében.

 

 

Futamelőzetes csütörtökön- pénteken érkezik!